Hunnia-portrék, 5. rész: erdélyi gyógytornász és bioméhész, akit terrorváddal 12 évre küldenének fegyházba

Fábián Róbert Zoltán és felesége, Hajnalka egyelőre bele sem gondolnak abba, mi lesz akkor, ha egy hét múlva a Fővárosi Ítélőtábla bírája is elítéli Róbertet, és le is tartóztatják.

Nyolc éves fiuk a mai napig nem tudja, mi történik, édesapja miért ment el tőlük egy éve hosszú hónapokra. Kegyes hazugsággal próbálták védeni: “apa külföldön dolgozik”, majd a házi őrizet idején kínosan kibúvót kerestek minden alkalommal, ha Apor szeretett volna elmenni édesapjával focizni a pályára, vagy moziba, kirándulni. “Nem törhettük össze a lelkét. Hogy magyarázod meg egy 7 évesnek – annyi volt akkor –, hogy az apjára azt mondják, terrorista, és olyan hosszú időre börtönbe akarják csukni?” – kérdezi Róbert. Lányuk már tizenéves, kamasz – őt annyira megviselte, amikor az első fokú ítélet kihirdetése után hiába várták haza apát, csak anya jött, hogy magába fordult, megbetegedett, állandó fejfájás gyötörte.

Az erdélyi család élete kálvária az elmúlt másfél évtizedben

Hiába sikeresek a szakmájukban – elismert gyógytornászok, akikhez távolról is érkeznek gyógyulni vágyó betegek –, hiába a szép család, a családi gazdaság, bioméhészet, ha a bíró úgy dönt és nem jön megváltó kegyelem, mindenüket elveszíthetik. Úgy is, hogy a három cselekményből, amellyel Róbertet vádolják, egy még az ügyészség szerint is csak zaklatás, egy cselekmény pedig még a vádhatóság szerint sem valósult meg, csupán terv volt és az is maradt. Az állítólag tervezett robbantásról egy olyan tanú beszélt a nyomozóhatóságnak, aki a semmiből tűnt elő hat órányi hangfelvétellel, és aki azóta meg is halt, így mind a kiléte, mind a felvétel keletkezésének körülményei örökké tisztázatlanok maradnak. Ebben a vádpontban a két másik vádlott egyébként már kegyelmet is kapott, így Fábián Róbert Zoltán egyszemélyes terrorcsoport maradt. Első fokon az Ignácz György vezette büntetőtanács 12 év fegyházra ítélte, az ügyész pedig súlyosításért fellebbezett.

Fábiánék, akkor még csak Róbert és Hajnalka házaspárként a kétezres évek elején költöztek Nagyváradról előbb Budapestre, majd később Tiszafüredre. Közös hivatásukat követték, olyan munkahelyet kerestek, ahol mind a ketten el tudtak helyezkedni gyógytornászként. Előbb egy budapesti kórházban, később a Tisza-tó partján dolgoztak, ahol egy rendelőintézetben várták őket tárt karokkal. Még albérletben laktak, amikor megszületett Boglárka. Édesanyja a picit dajkálta, Róbert pedig kerékpárral a munkahelyére tartott, amikor kommandósok leteperték, majd elhurcolták. Másnap maszkos kommandósok albérletüket és az építkezést is átkutatták, amit Hajnalka a kicsivel a karján nézett végig és semmit nem értett az egészből.

Hetek teltek el, amíg nem beszélhettek. Róbert azt mondja, akkor egy olyan rossz ügyvédet is kifogott, aki csak arrafelé tolta, hogy működjön együtt, vallja, amit kérnek tőle, még a többi védővel sem egyeztetett. Még mindig megrendül, ha visszagondol arra a szorult, kilátástalannak tűnő helyzetre: semmit sem tud a feleségéről, gyermekéről, csak azt, hogy messze a család, Erdélyben, itt nincs senkijük. Ahogy ő sem, felesége sem tud kire számítani. Nem tudott kitől bátorítást, tanácsot kérni. Azt volt az egyetlen esély, hogy valami változzon, hogy valamit egyáltalán tenni tudjon, ha vall.

Azt mondták, hogy mindent tudnak, meg hogy van kamerafelvétel, amin látszik, hogy én Molotov-koktélt dobok – dehogy volt. Nem volt, nem is lehetett semmi ilyen. Azt is mondták, hogy a többiek már vallottak. Én azt sem tudtam, kik a többiek, sokakat nem is ismertem még akkor azok közül, akikkel vádlott társak lettünk

– mondta.

Beismertél olyat, amit nem követtél el?

– kérdeztem Róbertet.

Bármit. Azt mondták, hogy akkor hazamehetek, és egyébként meg a feleségem is a kislányom már kint várnak. Akkor azt gondoltam, majd ha kint leszek, visszavonom a vallomást és tudunk lépni, bebizonyítani az igazunkat. Ennek ellenére a mai napig visszahallom a tárgyalótermekben, hogy én bevallottam

– mondta Róbert. Vallomását valóban vissza is vonta, ezért minden olyan kedvezményt elveszített, ami a beismeréssel járt volna. Mégis, a többi vádlottal szemben hivatkozik a vád Fábián Róbert beismerő vallomására. Ez a teher, hogy saját helyzetén is rontott, sőt, másoknak is árthatott ez az ominózus, egyébként kétes módon kikényszerített vallomás, még nehezebbé tette az elmúlt 14 év elviselését, amelyben olykor letartóztatásban, tehát börtönben, olykor házi őrizetben, olykor meg lakhelyelhagyási tilalom alatt állt.

Amikor másfél évig volt otthon a négy fal közé zárva, gyógytornászként nem tudott dolgozni, egy fizetésből pedig lehetetlen lett volna megélniük. Egy kis családi gazdaságot is felépítettek, apró jószágokkal, főleg nyulakkal és méhészkedni kezdtek. A fedelezést, pergetést már Bogi is megtanulta. Tavaly tavasszal aztán, amikor Róbertet újra bezárták hónapokra, a nyúlcsaládok nagy része elpusztult. Most nevelgetik, szaporítják őket újra, hogy ha nem jól alakulnak a dolgok, Hajninak két gyerekkel legyen némi keresetkiegészítése.

Sokat segít a helyzet elviselésében, hogy a Fábián családban – akárcsak Tiánéknál – adott egy pozitív szemlélet, és mindig azt becsülik, amijük van. Családi együttlét tud lenni a kerti munka is. A legfinomabb étel pedig a gyerekek szerint az a pörkölt, amit apa otthon, a kerti bográcsban készít. Jó együtt csocsózni és zenét hallgatni. Azért Erdélyt, ha csak lehet, nem hanyagolják el sokáig, és utaznak, amikor tudnak. Azért is, mert a nagyszülők is ott élnek. Bogi és Apor hiába születtek már Magyarországon, ízig-vérig erdélyi gyerekek, akik imádják a hegyeket, a Hargitát az égig érő fenyőfákkal, és nem ijednek meg a medvétől sem.

Róbert a negyedik védőbeszédét is elmondta ugyanabban a büntetőeljárásban, amelyben először 7 év 2 hónap fegyházbüntetésre ítélték, majd ezt az ítéletet számos bírói törvénysértés miatt hatályon kívül helyezték. Aztán egy megismételt eljárásban csaknem a dupláját mérte rá a Fővárosi Törvényszék. 12 év. Ennyi leng most a feje felett, mint egy bárd, ami napokon belül lesújthat.

Csoportosan elkövetett terrorcselekmények elkövetésével vádolják, összesen három vádpontban. Ebből az első egy ceglédi tűzeset, ahol megpörkölődött a viacolor és talán egy kicsit a gyep. Érdekesség, hogy ebben a vádpontban az ügyészség is csupán zaklatást állapított meg, ám Ignácz György bíró átminősítve a vádat: ezt is terrorként értékelte, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető. 

A második cselekmény a melegbár elleni támadás, amit állítólag négyen követtek el. A zavaros és ellentmondásos vallomásokból az első fokú ítéletet úgy rakták össze, hogy a négy terhelt egyike Róbert lett. Személyesen is megismerve őt, távolabb semmi sem állhatna tőle, mint az emberek elleni gyűlölet. Ő gyógyít, válogatás nélkül. Erre tette fel az életét. Fontos azt is megjegyezni, hogy még az ebben a vádpontban szereplő cselekmény esetében sem (ahogy a többiben sem) esett kár sem emberéletben, sem testi épségben, azaz még a legapróbb sérülés okozását sem róhatják Róbert terhére, így kapott 12 év fegyházat, amit többnyire brutális, minősített emberölésért szabnak ki.

A harmadik a vádpont pedig talán a legabszurdabb

Egy el sem követett robbantás, amit még a vád szerint is csak terveztek, de nem valósítottak meg. Hárman, csoportosan szintén. Erről az a tanú beszélt, akit talán hasonlóképp vehettek rá vallomásokra, ahogy Róbertet arra az első beismerésre. Ezt némi alkuval is megtámogatták, erről is lehetett hallani a tárgyalóteremben. De, hogy valójában mi történt, az már sosem fog kiderülni, mert a koronatanú szélütést kapott. Ugyan szerették volna a védők az ítélőtábla elé idéztetni, miután kiderült, hogy tud beszélni – és az első fokú tárgyalás során Ignácz György bíró egyedül, mégpedig bizarr módon, úgynevezett “kiküldött bíróként”, a tanú lakásán hallgatta ki –, de ezt az indítványt is elutasította az ítélőtábla. Van még máig tisztázatlan szerepű tanú, aki egy edzőteremben ismerkedett össze – talán szándékosan – az egyik vádlottal, majd egy nap besétált a Nemzeti Nyomozó Irodához hat órányi hangfelvétellel és azt állította, neki mindent bevallott az egyik hunniás. Az állítólagos hangfelvétel rögzítésének és hatóságok általi kezelésének körülményei szintén törvénysértések, koncepciós “megoldások” gyanúját vetik fel. Az ebben a harmadik vádpontban érintett másik két vádlott egyébként már kegyelmet kapott. Így maradt Fábián Róbert tizenegyedrendű vádlott az egyszemélyes csoport.

Rengeteg kínlódás, szenvedés, lemondás, erről szól az elmúlt 14 év. Talán az egyik ügyvéd mondta azt, hogy nyilvánvalóan nem szenvedtek annyit a kárvallottak, azaz a sértettek az ügyben, mint akár egy-egy terhelt. Ezt az egészet túlélni ép ésszel erős hitre van szükség, meg arra a környezetre, amit ad a család

– mondta a PestiSrácok.hu-nak Fábián Róbert Zoltán, akinek kegyelmi kérvénye – további kilenc társáéval együtt – Novák Katalin köztársasági elnök döntésére vár.

A Hunnia-portrék többi részét itt tekinthetik meg:

Kegyelemre várva: A Budaházy család és a terrorvád 14 éve

Egy terrorper árnyékában született nagycsalád – Nagy Zoltán és családja

Gyurcsányék terroristának bélyegezték, elismert örökségvédő szakember lett – Sz. Frigyes és családja

Katonából lett gazdálkodó, egy Bibliába rejtett ultrahangfelvétel és a megtartó elfogadás – Tián Csaba és családja