Kinek jó az NKA-balhé?
„Forrong a kulturális élet” – fogalmazott Rónai Egon az ATV-ben. Majd pedig keresztre feszítette Hankó Balázs leköszönő kulturális és innovációs minisztert. Az NKA-pénzosztást kérte rajta számon, leginkább hogy miért kaptak százmilliókat néhány héttel korábban létrehozott cégek, megkerülve a megszokott elbírálási procedúrákat és struktúrákat.
Ha valóban így történt, akkor ezen nemigen lehet mit védeni. És még csak nem is azért, mert például Mága Zoltán fotósának cége volt az egyik kedvezményezett. Hanem mert ez egész egyszerűen nem frankó. Nyilván morálisan sem. De ez a realitásérzék elvesztése is. Ami sajnos 16 év alatt szép lassan eluralta a Fidesz holdudvarának egy részét. Amikor Ferencz Orsolya „mesés gazdagodásról” beszélt, valami ilyesmire gondolhatott. Amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyes szereplői már nem egy közös jövő építésében vettek részt, és eközben maguk is profitáltak, hanem egész egyszerűen vérszemet kaptak. Elvesztették a kontrollt, a felelősségérzetet.
Egy hosszú ideje hatalmon lévő politikai struktúrában némileg elkerülhetetlenül kialakul egyrészt valamiféle sérthetetlenség-pszichózis, másrészt különféle összefonódások. A rendszer üzemeltetőinek viszont fontos feladata ilyenkor az is, hogy ezeket a túlkapásokat visszafojtsák, megakadályozzák.
Orbán Viktor az utolsó négy évben nagypolitikával, civilizációs kérdésekkel, a nyugati, keresztény világ megmentésével foglalkozott. És ezekben a kérdésekben továbbra is teljesen igaza, igazunk van. Oroszország meg fogja nyerni ezt a háborút. Európának annyi. Az energiaválság már itt van. A muszlim invázió is. Utóbbival szemben Európa elvesztette a védekezőképességét. A gender és LMBTQ-őrület elburjánzásával a szaporodóképességét is. A háborúval pedig a gazdasági képessége vész el a szemünk láttára.
De hiába van igazunk civilizációs kérdésekben, hiába állunk a történelem jó oldalán, ha a hétköznapi emberek bizalma elpárolog. Persze, elképesztő hergelés is ment az elmúlt két évben. Korábban is, de Magyar Péter megjelenése ezt is új szintre emelte. Ám sajnos kétségtelenül az utóbbi pár évben kaptak vérszemet – és rengeteg ki nem érdemelt pénzt – is egyesek. Akik közül jó sokan ma már masszív tiszások. Bámulatos ügyességgel és ütemérzékkel zsilipeltek át az utolsó hetekben. Wáberer György vagy Balogh Levente csak a leglátványosabb példák. De számos olyan vállalkozó, vagy egyéb szereplő van ma a Tisza leghangosabb támogatói, vagy épp az NKA-ügyön legjobban felháborodók között (és a felháborodáshoz természetesen adekvát módon Facebook-posztok is tartoznak), akik maguk is sok-sok százmilliós (vagy akár ennél is több) állami támogatást kaptak.
Nem biztos, hogy mindet elherdálták, vagy magukra költötték – még az is lehet, hogy értéket is hoztak létre, a közjóhoz is hozzájárultak. De személy szerint ők maguk is jól jártak. Amivel alapvetően nincs is semmi baj. De a rendszer korábbi „csókosaiként” az ő felháborodásuk akkor is álságos, az árulásuk pedig vérlázító.
Lehet kritikusnak lenni a hatalmi-gazdasági visszaélésekkel szemben. De hosszú ideig haszonélvezőnek lenni, majd pedig amikor fordul a szél, átállni a politikai ellenfélhez, finoman szólva is opportunizmus, nevén nevezve pedig aljasság. Persze, nyilván egy csomóan azért álltak át, hogy a korábban az ő markukat ütő százmilliókkal kapcsolatban az új hatalom ne is tegyen föl kérdéseket. Sőt, a legpofátlanabbjaik még hősként is adhatják elő magukat, a propagandasajtó masszív támogatásával.
Ettől még persze az NKA-ügyek lehetnek felháborítóak, de legalábbis olyan súlyos rendszerhibák, amikre oda kellett volna figyelni, és amiknek sajnos egyenes következménye lett a társadalmi elégedetlenség és a választási vereség. Ám ezzel az óriási csatazajjal, ami most az NKA-pénzek körül keletkezett, nem csak a leköszönő kormányon üt még néhányat az új hatalom, hanem az átzsilipelők is megússzák, hogy bármilyen figyelem rájuk vetüljön.
Mint ahogy ezáltal arról is sikerült elterelni a közvélemény figyelmét, hogy az elmúlt 16 év során elkerülhetetlenül kialakult nepotizmussal és visszaélésekkel szemben az új hatalom már most, null kilométeresen így kezdi. Magyar Péter leendő miniszterelnök ugyanis a sógorát kérte fel igazságügyminiszternek.
Tudom, tudom, volt már ilyen: egy korábbi miniszterelnök az unokahúga férjét is nevezte már ki külügyminiszternek. Történetesen apámat. De erről, az eheti „Elemzős” Politikai Hobbistában fogunk részletesen beszélni; csütörtöktől lesz látható az Origo YouTube csatornáján.
