Sporttörténelmi hokisiker: sorrendben másodszor is kivívtuk a bennmaradást!

Amint arról beharangozónkban portálunkon is beszámoltunk, már a jégkorong világbajnokság előtt is érzékelhető volt, hogy a magyar válogatott nagy célja – az újbóli bent maradás – akkor érhető el, ha a hozzánk hasonló játékerőt képviselő Ausztria és Nagy-Britannia közül valamelyik válogatottat sikerül megelőznünk. Az osztrákok két győzelemmel rajtoltak, a briteket és bennünket is legyőztek, amely után egyértelművé vált a helyzet: a Magyarország–Nagy-Britannia mérkőzés több lesz, mint szimpla csoportmeccs: bent maradó válogatott kilétét is eldönti majd.
 

A jégkorong is magyar sikersportág lesz?

Csapatunk szenzációs jégkorongot bemutatva magabiztos győzelmet aratott, ráadásul kapott gól nélkül, amely az újkori elittagságunk történetének első „shotoutja” lett. Látva az erőviszonyokat – miszerint a többi csoportellenfelünk jócskán a mezőny többi tagja fölé magasodik – ekkor már reménykedtünk, hogy Nagy-Britannia nem lesz képes két meccsen is csodát tenni, és hidegre tenni valamelyik riválist. A britek mai, Lettország elleni mérkőzését úgy várhattuk, hogy ha Nagy-Britannia rendes játékidős vereséget szenved, akkor már biztosan mögöttünk végez a tabellán, ami számunkra bennmaradást ér.

Szerencsére a baltiak – akik a közvetlen elit mögött helyezkednek el játéktudásban – komolyan vették az összecsapást és nem bíztak semmit a véletlenre. Az első két harmadban három-három alkalommal mattolták a briteket, így az is belefért, hogy az utolsó játékrész gólnélküli döntetlennel záruljon, a lettek így is abszolút magabiztosan győztek (Lettország–Nagy-Britannia 6–0). Ezzel a magyar jégkorong-válogatott teljesítette az előzetesen kitűzött célt és megőrizte A-csoportos tagságát. Válogatottunk sikerét annak fényében kell értékelni, hogy a szakemberek egyöntetű véleménye szerint nagyobb ugrást jelent eljutni a „liftezéstől” az állandó A-csoportos tagságig, mint mélyebbről indulva eljutni az A-csoport küszöbéig.

A legjobbak mezőnye ugyanis minimum kettéválasztandó. Vannak a kimagasló válogatottak, amelyek közé már nemcsak a korábbi „nagy hetes”, vagyis Kanada, Oroszország, Egyesült Államok, Csehország, Szlovákia, Finnország és Svédország tartozik, de felzárkózott ebbe az elitmezőnybe Svájc, és kiemelkedik a többiek közül Lettország, Fehéroroszország, Németország, Norvégia és Dánia is.  A maradék csapatok azok, amelyek rendszerint „lifteznek”, vagyis egyszer feljutnak, másszor kiesnek, de állandó elittagságot nem igazán tudnak kivívni. Ezek a válogatottak csak ritkán tudnak beleszólni a „nagyok játékába”, általában egymás ellen döntik el, ki esik ki, ki marad benn. Ezek között a csapatok között – ahová odasorolhatjuk Szlovéniát, Olaszországot, Ausztriát, Kazahsztánt, Nagy-Britanniát és persze a mieinket is – általában a pillanatnyi forma, az aktuális koncentráció, adott napi taktikai meglepetések tudnak dönteni. 
Az a tény, hogy sorrendben a második elitvilágbajnokságon is be tudtuk húzni a számunkra kulcsfontosságú mérkőzést, mutatja, hogy válogatottunk taktikai- és mentális téren is magasabb szintre lépett. Persze ez csak a fentebb felsorolt közvetlen riválisok közötti összevetésben értendő. Mert az a tény, hogy például Németországtól 6–0-ra, a házigazda Svájctól pedig 9–0-ra kikaptunk, tökéletesen példázza, hogy a közvetlen világelit még más kávéházat jelent számunkra, mint ahogyan azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszország és Fehéroroszország továbbra sem indulhat a vb-n, amely kettővel több „liftező” csapatnak tud esélyt teremteni az elitben való megkapaszkodásra.
Ez viszont azt is jelenti, hogy több a közvetlen rivális a világbajnokságokon. Így a bennmaradás kivívása hatalmas teljesítmény, jövőre, a németországi A-csoportos világbajnokságon, ismét, immáron sorrendben harmadjára is ott lesz Magyarország. Gratulálunk csapatunknak!