“A világért sem szeretnék egy korábban megszakadt publicisztikafolyam folytatójaként feltűnni, ám néhány esetet azért hadd emlegessek fel, mely talán hozzásegít a nemzeti-patrióta érdekeink felismeréséhez és önvédelmi reflexeink beindításához a kultúrpolitikában is” – írja Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője a Magyar Nemzet Véleményváró rovatában kéthetente szerdánként jelentkező, A tudatos polgár című sorozatában, melynek ezúttal a Kifordított Robin Hoodok címet adta.
A témafelvetés apropója a 444.hu Lopjátok szét az államot! című friss kiáltványa, melyben a szerző, Herczeg Márk mintegy feloldozza a balliberális oldal képviselőit a kollaboráció vádja alól és arra buzdít minden elvbarátot, hogy a lehető legtöbb közpénzt akassza le a kormányról.
Itt az idő, hogy hétköznapi Robin Hoodok, barátságos Kohlhaas Mihályok legyünk! […] Vegyük vissza, ami a miénk, ne hagyjunk mindent ebek harmincadjára jutni!
– áll a Soros-hálózathoz tartozó portál felhívásában, majd Herczeg Márk így érvel tovább: “A Fidesz–KDNP 2010-ben felrúgta a társadalmi szerződést: új rendszert teremtett, ahol bizonyos rétegekre nem vonatkozik a törvény. […] Nem is biztatnék senkit törvénysértésre, mert ha valaha szeretnénk még demokratikus köztársaságban élni, a joguralom szikráját nem ártana megőriznünk. De még legális keretek között is bőven lehet tenni azért, hogy Magyarország egy kicsit jobb hely legyen. Például azzal, hogy szétlopjuk az államot!” Hozzáteszi azt az intelmet is, hogy “ne szidjuk le vagy röhögjük ki azokat a barátainkat, akik állami támogatást kapnak, hanem gratuláljunk nekik, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza”.
Huth Gergely a Magyar Nemzetben mindezt így értékeli:
Még pikánsabbá teszi a közpénzsóvár bolsevikok önfelmentő kiáltványát, hogy valójában minden okuk megvan közmegbízatások és közpénzek elnyerésében reménykedni, hiszen ezeket eddig sem kellett nélkülözniük. A nemzeti együttműködés eszméje ugyanis nem politikai termék vagy blöff volt, hanem a 2010-es kormány- és korszakváltás után a kiegyezés valódi felkínálása az ország másként gondolkodó, másra szavazó, de a nemzetépítésben együttműködésre kész részének.
Csakhogy a libernyák célközönség a baráti jobbot egészen másként értelmezte. A gyengeség jeleként, kiskapuként, résként a pajzson. Lehetőségként a kulturális hegemóniájuk megtartására, a beépülésre és a bomlasztásra, miközben eszük ágában nem volt bármit is tenni a közös, nemzeti ügyeinkért, kultúránkért. Mondhatni, madárnak nézték és nézik a mindenkori jobboldali minisztereket, kulturális vezetőket, főigazgatókat, akik közül az elmúlt 13 évben többen boldogan azonosultak is a szereppel, némi cirógatást vagy legalábbis védettséget remélve a kiközösítéstől, nyilvános megszégyenítéstől és a langymeleg páholyokból való defenesztrálástól.
A világért sem szeretnék egy korábban megszakadt publicisztikafolyam folytatójaként feltűnni, ám néhány esetet azért hadd emlegessek fel, mely talán hozzásegít a nemzeti-patrióta érdekeink felismeréséhez és önvédelmi reflexeink beindításához.
Friss botrány például, hogy több mint tízmillió forint támogatást nyalhatott fel a Nemzeti Kulturális Alaptól a Carson Coma nevű zenekar, melynek tagjai David Pressman házi bárdjaiként is ismertek, sőt felléptek az amerikai nagykövet LMBTQ-partiján. Leghíresebb daluk az Orbán-fóbia egyik legkínosabb megnyilvánulása. Állami pénzből szervezett nyári fesztivál fő attrakciója lehetett a Krúbi nevű YouTube-sztár is, akinek legismertebb dalszövegében a miniszterelnök és Gyurcsány Ferenc nemi aktusra lép egymással. Ide vehetjük az ellenzéki tüntetések gumimártírjának és szatócsának, Molnár Áron „NoÁr”-nak a felejthető szereplését a közpénzből forgatott Hadik-filmben vagy a P…csa punkzenekar és az összes más savanyú lelkű nemzetgyűlölő „remeklését” a szintén állami forrásokból összehozott raktárkoncerteken, netán a Jeanne d’Arc-imitátor Péterfy Bori agyonszerepeltetését a jobber rendezvényeken vagy éppen az új generációs Hernádi Judit, azaz Ónodi Eszter kényeztetését a Scrutonban. A sor természetesen igen hosszan folytatható.
Csák János kulturális és innovációs miniszter és L. Simon László volt főigazgató felújított fogadócsarnokot avat a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2022-ben. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója hétfőn éppen saját rendezvényének pódiumbeszélgetésén vett részt, melynek moderálására Zsuppán Andrást, a G-napon a nemzeti-konzervatív olvasóit arcul csapó Heti Válasz munkatársát kérte fel, amikor értesítést kapott a felmentéséről. A kínos jelenetet maga a felbérelt újságíró, azaz Zsuppán írta meg a Válasz Online Facebook-oldalán, s mindjárt hasonlóságot talált Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor kormánya között.
Majd rögtön rácsatlakozott a polémiára a 2015-ös árulók másik lapjának, a Magyar Hangnak a munkatársa, Zimon András, aki már frusztrált balekként írt L. Simonról, akit felfalt saját feudalista rezsimje. (Zimon a szokásához híven ezt kissé plasztikusabban fogalmazta meg.)
Felvetődik a kérdés: megérte? Érdemes volt Zsuppán, Zimon és a többi újdonsült, illetve ólibernyákot kényeztetni? Ugye, nem!
– zárul Huth Gergely főszerkesztő eszmefuttatása.
A teljes cikk IDE KATTINTVA olvasható el a Magyar Nemzetben.
A vezető kép Ambrózy Áron montázsa
Facebook
Twitter
YouTube
RSS