Igen, tessék! - Már a multik is bekapcsolódtak Románia kétnyelvűsítésébe
A kétnyelvűség, a kétnyelvű alkalmazott előny is lehet a piacon - állítják a kolozsvári Igen, tessék! mozgalom fiataljai, akik az internet, matricák és kiadványok segítségével népszerűsítik a magyarul is kommunikálni, kiszolgálni hajlandó erdélyi cégeket. Portálunk megtudta, hamarosan a kolozsvári Praktikerben is kérhetünk magyarul csavarhúzó-készletet, és hogy éppen a multik segíthetnek a kereskedelem kétnyelvűsítésében. Hogy mennyire nem magától értetődő Erdélyben magyarul megszólalni, árulkodó adat, hogy ahol a magyar közösség nem haladja meg a 65-70 százalékot, ott döntően a román a domináns nyelv. Az Igen, tessék! mozgalom viszont azt állítja, a világ legtermészetesebb vágya anyanyelvünkön intézni mindennapi ügyeinket, de az érdekérvényesítéshez nem csak harcos civilek, hanem pozitív üzenetek is kellenek. Ez pedig az Igen, tessék! területe.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS - PestiSrácok.hu
Márciusban adtunk hírt arról, hogy a Felvidéken nemcsak hosszú combú gerillalányok küzdenek a kétnyelvűségért, de elindult a VelemJáró.sk nevű mobilalkalmazás és honlap is, amely a hivatali ügyintézésben nyújt segítséget a magyar anyanyelvűeknek, ráadásul elűzi a gonosz, csak szlovákul beszélő hivatali alkalmazottakat is. A felvidéki törekvések a hivatalos ügyintézésre és a kétnyelvű feliratokra koncentrálnak, a kolozsvári fiatalok ugyanakkor a pozitív üzenettel, a gazdasági előnyök hangsúlyozásával próbálják elérni, hogy a szórványban is természetessé váljon a magyar nyelv használata. Portálunk Bethlendi Andrást, az Igen, tessék! mozgalom ügyvezetőjét kérdezte.
Hatszáz cég
Maga az alapkoncepció már 1992-ben megszületett – mondta portálunknak Bethlendi András. Az akkori Kolozsváron elég rossz szemmel nézték, ha az ember nyilvános helyen magyarul beszélt. Szilágy N. Sándor kolozsvári nyelvész egy törvényjavaslaton keresztül fogalmazta meg, hogy maguk az önkormányzatok javasolhatnák a vállalkozóknak, jelöljék meg, mely boltokban tudnak kiszolgálni magyarul. Szilágyi javaslata egyrészt arra vonatkozott, hogy a jelölés azonnal felkészíti a román anyanyelvűt arra a szörnyű dologra, hogy mellette valakik magyarul fognak megszólalni. A magyar vásárlót emellett arra bátorítja, hogy nyugodtan beszéljen az anyanyelvén, mert ez egy ilyen bolt.
Ehhez a törvényjavaslathoz hasonló célokat fogalmazott meg aztán Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet magyar igazgatója is, aki az Igen, tessék! mozgalmát elindította azzal, hogy matricákat osztottak ki a cégeknek, ahol köztudomásúlag magyarul is tudtak beszélni a vásárlókkal. Ez kezdetben mintegy hetven céget jelentett, jobbára Kolozsvár belvárosában. A kezdeményezésbe időközben csatlakozott egy fiatalokból álló társaság, amelyik jelenleg is a mozgalom fejlesztésén, építésén dolgozik. Bethlendi András kiemelte,
mára Kolozsváron több mint hatszáz cég van, amelyik matricával jelzi, hogy magyarul is ki tud szolgálni.
Megéri magyar nyelvű embert alkalmazni
Bethlendi András szerint a mozgalom attól egyedi, hogy nem jogérvényesítő, és sokkal kevésbé konfrontatív más magyar civil szervezetekhez képest. Romániában – Szlovákiával ellentétben - nincs szabályozva a magánszférában az anyanyelv-használat, mindenki azt ír ki a boltjában és úgy beszél, ahogy akar. Az Igen, tessék! ezt igyekszik kihasználni, amikor nem ideológiai, hanem gazdasági logika mentén szólítja meg a vállalkozókat, magyarokat és románokat egyaránt. Arra buzdítják ugyanis az üzlet tulajdonosokat, hogy vegyenek fel magyar nyelvű alkalmazottat, mert akkor a vásárlók szívesebben járnak oda.
Sokan azt gondolták, az egész csak arról szól, hogy a magyarok nem tudnak elég jól románul, és ez így nekik kényelmesebb. Holott az otthonosság érzéséhez hozzátartozik, hogy az ember eldönti, milyen nyelven kommunikál, és nyilván az anyanyelvét használja ösztönösen a legszívesebben.
A weblap elindulásáig a Zöld Okos nevű cégkatalógusban gyűjtötték össze a csatlakozó vállalkozásokat. A kiadványt 18 ezer példányszámban terítették Kolozsváron és környékén. Hasonlóan fontos az ingyenes havilap is, az idősek ugyanis általában ezekből tájékozódnak.
A román a domináns nyelv
Ahol magyarul köszönnek az emberek az utcán vagy az üzletben - például Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, vagy Székelyudvarhelyen -, ott visszájára fordulna a mozgalom – hangsúlyozta Bethlendi András. Ott azt jelölnék ki a matricák, hol ne szólaljanak meg magyarul. A kezdeményezés azoknál a településeknél működik, ahol egy magyar is reflexszerűen románul szólít meg egy idegent, például a szórványban, Kolozsvárott, Nagyváradon vagy Szatmárnémetiben. A tapasztalatok szerint, ahol a magyar közösség nem haladja meg a 65-70 százalékot, ott döntően a román a domináns nyelv.
A román városokban még nem terjed a kétnyelvűsítés
Egyelőre olyannal még nem találkoztunk, hogy a nagy román rengetegben, ahová a magyar sajtó sem jár, lenne olyan cég, amelyik regisztrált volna a honlapunkon - mondta Bethlendi András, hozzátéve várhatóan egyszer ez is be fog következni. Akár Norvégiából is be lehet regisztrálni, a rendszer ezt is tudná kezelni, tehát külföldön is találhatnának magyar boltot az ott élők.
Áprilistól magyarul is beszélnek majd a kolozsvári Praktikerben
Egy nagy áttörés küszöbén vagyunk, a szerződést már alá is írtuk a Praktikerrel – árulta el a multik hozzáállását firtató kérdésünkre Bethlendi András. Mint kifejtette, kétféle matrica van – egy zöld és egy sárga - az állandó és a részlegesen magyar kiszolgálás jelölésére. A Praktiker Kolozsváron zöldmatricás partner lesz, mivel minden alkalmazotton – a dolgozók egyharmada magyar -, aki tud magyarul, viselni fog egy Igen, tessék!-es kitűzőt, így könnyen megtalálhatjuk.
Ez az első multi, amelyik felvállalja az elképzelésünket, és ráadásul nem mi gyomroztuk ilyen kérésekkel
– mondta Bethlendi, aki hozzátette, az egyik alkalmazott ismertette a bukaresti vezetéssel az ötlet gazdasági előnyeit, akik magától értetődően beleegyeztek egy kísérletbe, így áprilistól ott lesznek a kitűzők az alkalmazottakon. Az egyezség arról szól, hogy ha Kolozsváron működik, a többi városban is gyakorlatba ültethetik. Bethlendi András hangsúlyozta, érdekes módon a multik hálózata kifejezetten segíthet a mozgalmunknak a terjeszkedésben.
A pozitív és negatív kommunikáció kiegészítik egymást
Az Igen, tessék!alapvetően pozitív kommunikációt folytat, nem ír levelet az egy nyelven kommunikáló cégeknek, hogy ejnye-bejnye, vagy nem hajt végre olyan gerillaakciókat, mint a felvidéki aktivisták. Az egyesületnek ugyanakkor van kommunikációs tanácsadói ága is, ahol arra biztatják a cégeket, hogy – például a Facebook-on, vagy az óriásplakátokon – kétnyelvűen kommunikáljanak. Más civil szervezetek természetesen folytatnak negatív kommunikációt is.
Úgy gondoljuk ez a kettő így erősíti egymást. Ha valaki egy cégnek kritikaként megfogalmazza, hogy csak egy nyelven kommunikál, akkor a másik oldalon nyitottá válhat az Igen, tessék! –típusú mozgalmak irányába
– fejtette ki Bethlendi.
A civliek keményebbek
A társadalomnak két külön szegmense a civil és a politikai szféra, más-más eszköztárral. A kárpát-medencei nyelvi jogokért küzdő civil mozgalmak amiatt lettek láthatóak, mert volt egy olyan húsz év a kommunizmus után, amikor a közügyekben kicsit is érdekelt embereket a politikai vákuum azonnal beszippantotta. Mára a politikai közösség annyira feltöltődött, hogy a civil szféra is kezd megvastagodni, megerősödni. Bethlendi szerint a civileknek más az eszköztára is, a politikum ugyanis sok esetben a kompromisszumokról szól, amelyeket az alkuk megkötése után nem lehet felrúgni. A civileknek nem kell alkudozniuk, megegyezniük senkivel, ha törvénytelenséget látnak, nincs pardon, szót emelnek, pereskednek. Ugyanakkor a felvidéki példa is nagyon beszédes atekintetben, hogy a civli társadalom és a kisebbségi politikum mennyire fonódik össze akarva-akaratlanul, illetve mennyire kiegészítője egyik a másiknak.
