Ahogy egyre több szervezet egyre többször megy ki tüntetni a kormány ellen, és egyre kevesebb embert tudnak megmozgatni, úgy tisztul le a tiltakozók önazonossága. A vasárnap esti megmozdulásukon már nem is igyekeztek leplezni, hogy az esemény gerince a bulika. Másképp ugyanis aligha tudnák megérinteni a jelentős részben apolitikus fiatalokat, rajtuk kívül másokat pedig végképp nem tudnak. Kivéve persze a minden kormányellenes demonstrációt hűségesen végigtalpaló, régi szocialista rajongókat. Láthatóan túl kevesen vannak az elégedetlenkedők ahhoz, hogy tömegeket tartósan felhergeljenek a kormány ellen, viszont a szervezők legalább kiélhették exhibicionista vágyaikat, és táncolhattak a diszkómenet elején.
A tüntetési matek ugyanolyan, mint a választási matek: hiába fognak össze sokan, attól még sem jobb fejek, sem érdekesebbek nem lesznek. Kiváltképp igaz ez, ha alapból sem voltak túl érdekesek. A baloldali sajtó „hatalmas tüntetés”, „óriástüntetés” és „gigatüntetés” jelszavak alatt bizakodott azt hallván, hogy az Oktatási Szabadságot és a Nem maradunk csendben csoport megkísérelte összeadni erőit, de csakhamar kiderült, hogy ezek az erők még csak nem is léteznek. Pedig igazán nem sajnálta a pénzt az az ismeretlen személy, aki finanszírozta a két színpad, a hangosítás és a teherautó bérleti díját, és kívánni sem lehetett volna szebb időt, mégis elpárolgott a korábban megmutatkozott tömeg. Csupán a Műegyetem rakpart, végül a Kossuth tér egy részének szellős megtöltésére volt elég a Tüntetés Kapitánya, a kormánybuktatásra viszont nem.
Az egész országból jöttek tüntetők
– harsogta a közéleti hangulatkeltésbe a CEU-tüntetés alkalmával belecsöppentett Békés Gáspár. Sőt, nem is bontotta ki az igazság minden szeletét, hiszen más országokból is. Ehhez képest az országosnak meghirdetett szupertüntetés elég halovány lett, ahol nem volt zenekamion, ott nem volt lényegében semmi. Veszprémben bő két tucat ember előtt beszélt Szelényi Zsuzsanna, az Együtt országgyűlési képviselője, és Juhász Péter pártelnöknek sem volt sokkal eredményesebb délutánja Debrecenben, a Klubrádió élő kapcsolásából pedig az tűnt ki, hogy a bécsi szimpátiatüntetésen egy fő vett részt.
Talán sosem tudjuk meg, ki fizette a technikát és a két színpad, valamint a teherautó hangosítását, de biztos nem Soros György. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Neki egyébként voltak erős pillanatai, amíg a Műegyetemtől a Kossuth térig játszotta az MC szerepét. Ez idő alatt nagyrészt egy elszánt arcú DJ keverte a jobbnál jobb szetteket, tiltakozásul az Orbán-kormány politikája ellen, a zenét azonban időnként lehalkították, és olyankor Békés próbálta szórakoztatni, illetve skandálásra bírni a tömeget – hasonló hatékonysággal, mint a CEU előtt áprilisban. Talán a diszkózni érkezett fiatalokat meglepte, hogy a táncon kívül más dolguk is lett volna.
Mátyás király egyeteme túl bonyolult egy CEU-n szocializálódott mai elmének
És akkor még nem volt szó a még mindig lámpalázas Békés képzavarairól, amelyekből kiderül, mennyire laza viszonyt ápolnak a tényekkel a kormánybuktatásra leszerződött fiatalok. „Kiderült”, hogy utoljára Mátyás király idején jött Magyarországra olyan egyetem, mint a CEU – ez volt szerinte a Bibliotheca Corviniana, amely a „legkiválóbb reneszánsz tudósokat hozta ide”. Ez így gyakorlatilag egy Jenga-torony hülyeséghasábokból felépítve. Békés bizonyára az Academia Istropolitanára gondolt, amely valóban egyetem volt, és nem könyvtár, mint a Bibliotheca Corviniana. Sajnos az idehozás is sántít, ugyanis Mátyás egyetemét a király Magyarországon alapította meg, és ott is működött, tehát nem kellett sehonnan sehova vinni. Az az egyetem itthon volt otthon. Békés aztán egy óvatlan pillanatban magyarázatot adott az utóbbi hónapokban a baloldalon vészesen elharapózott kórházfétisre is, amelynek keretében szinte lakótömbönként szeretnének felépíttetni egy kórházat a kormánnyal a stadionok és immár az uszodák helyére is. Eddig nem értettük, hogy miért, de most már világos.
Élhető kórházakat akarunk!
– követelte Békés Gáspár. Azért kell tehát annyi kórház, mert a baloldaliak ezekben szeretnének élni. Mi tagadás, vannak furcsább hobbik is a focinál.
A kormánybuktató diszkóból megint csak a diszkó jött össze. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
A tények és a számok nem a baloldal erősségei
A Kossuth térhez közeledvén elhangzott az első számháborús kijelentés:
A Kossuth téren is sokan várnak minket. Akár tízezren is lehetünk.
Aztán evés közben jött meg az étvágy, a téren már húszezerről szólt a fáma, dacára annak, hogy legfeljebb pár százan várakoztak a tüntetők menetére a parlamentnél. Itt csodás punkzene szólt, és megtaláltuk kedvenc molinónkat is, amely nyitott kapukat döngetve azt közölte, hogy az Alaptörvény érvénytelen, mert Magyarország államformája még mindig köztársaság. Azt sajnos nem sikerült megtalálni, hogy ez az állítás hol ütközik az Alaptörvény betűjével, de gyanúnk szerint a hangulatkeltés sokkal fontosabb funkciója volt a feliratnak, mint a hiteles tájékoztatás.
A beszédek legjavát a videóban gyűjtöttük össze, azonban érdemes kiemelni néhány erős részletet. Hírt kaptunk például a hárommillió magyarországi nyomorgóról. Ők azok, akik legutóbb még négymillióan voltak, tehát vagy a kormány végzett szuperlatívuszokkal jellemezhető munkát az elmúlt hetekben, vagy a tények mellett a számokat is igencsak ad hoc jelleggel kezelik a baloldali politikai elkötelezettségű civilek.
A Soros-hálózat természetesen csak olcsó összeesküvés-elmélet, és nem külföldiek tüntetnek egy-egy országban. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Ha egyszer Soros megkérdezi, mire költötték el azt a sok pénzt…
Lukácsi Katalin még a Műegyetem rakparton kereszténydemokráciából oktatta a gyülekezetet, akik közt a szervezők sokszínűségi ígérete ellenére mi kizárólag liberálisokat és baloldaliakat találtunk. Deák Éva, a Soroshoz tartozó OSF által tavaly 8,3 millió forinttal támogatott Partners Hungary Alapítvány igazgatója kifejtette, hogy egy globális világban mindenki külföldről kapja a pénzt. Ő ugyan nem közgazdász, de a befektetésekhez láthatóan ért, ugyanis ezt találta mondani:
Az üzleti világban senki nem kérdőjelezi meg, hogy egy-egy befektető miért ad pénzt egy vállalkozásnak. Azért, mert úgy gondolja, hogy hasznosan költi a pénzét. Nincs ez másképpen a civil szervezetek esetében sem.
Elragadóan idealista szemlélet, de talán érdemes lenne megkérdezni egy tapasztalt üzleti befektetőt, hogy ő a pénze hasznos elköltését vagy pedig a kiadása bőséges megtérülését várja egy-egy befektetéstől. Aztán ugyanezt érdemes lenne megkérdezni az emberiséget mélységesen szerető, filantróp Soros Györgytől.
Nyitókép: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS