Így szelektál Magyarország – Nyomokban üveget is találni az “üveghegyen” (videó!)

2039-re új heggyel bővül hazánk domborzata, ezt azonban a mi szemetünkből hordták össze. A hulladékról nem szeretünk beszélni, de megtermelésében mindannyian részt veszünk. Az Országos Hulladékkezelési Igazgatóság szervezésében országos túrán jártunk, hulladék-újrahasznosító üzemnézőben. Konzervbontó sirályok, csurgalék-víz és import hulladék. Tartson velünk, ha ön tudatos szelektáló, de még inkább, ha erdőszéli sunnyogó!

A szeméttől való megszabadulásnak tulajdonképpen még mindig a két legősibb módszerét alkalmazzuk jórészt, azaz vagy elégetjük, vagy fölhalmozzuk valahová. Az eljárás annyiban finomodott, hogy amit elégetünk, abból legalább energiát nyerünk, és többit is igyekszünk elegánsan a szőnyeg alá söpörni. A hulladék-körút első állomásán pont egy ilyen lerakóban, a Pusztazámori Regionális Hullaékkezelő Központban jártunk. Az itteni módszer az, hogy 39 éven keresztül felhalmozzuk a hulladékot, amíg egy 50 méter magas hegy nem lesz belőle, aztán ráhúzzuk a természet fűvel borított földszőnyegét. Természetesen azért ennél árnyaltabb a kép.

Budapest területén mintegy 700 ezer tonna kommunális hulladék keletkezik, amelynek több mint felét elégetik, a másik része kerül a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő központba. Az avarkori temető helyén felhúzott 91 hektár területű szemétlerakó nagyjából 2039-ig, négy ütemben fogadja majd a szemetet. A 19,5 millió köbméternyi hulladékból végül egy ötven méter magas, 62 hektár alapterületű zöldellő szeméthegyet formálnak. Addig is naponta 500-1000 jármű fordul meg a hulladékkezelő telepen.

A jólét súlyosan szennyezi a környezetet

A budapesti kommunális hulladék 45 százaléka újrahasznosítható lenne, tehát egy kis odafigyeléssel fele akkora lenne a szemétdombunk, vagy kétszer annyi ideig hordhatnánk ki a szemetet. Ugyanakkor elgondolkodtató az FKF kimutatása arról, milyen drasztikus mértékben esett vissza a kommunális hulladék mennyisége a gazdasági válság idején. A jólét tehát jelentős környezetszennyezési tényező. Ha van pénzünk, könnyebben megvásárolunk olyan dolgokat, amelyekre nincs is szükségünk. Vagy többet vásárolunk, mint amennyire szükségünk van. A jólét felesleges giccsei méterekkel magasítják  Budapest szeméthegyét.

A hulladékhegy, bár gondosan lefojtják különböző ásványi és egyéb takarórétegekkel, folyamatosan bomlik. A keletkező gázokat ezért 109 kút segítségével összegyűjtik, és egy gázturbina segítségével elektromos áramot termelnek, amely évi 40 millió forintos hasznot hajt a telepnek. Megjegyzendő, a telep által megtermelt hasznot a szemétdíjba forgatják vissza, azaz a helyesen gondozott szemét saját kezelését “olcsósítja”. A szeméttelep éjjel-nappal termeli majd a gázt, valószínűleg jóval 2039 utánig.

Optikai tuning

Maga a pusztazámori szeméttelep alapvetően meggyőző, nem büdös, vagy legalábbis csak közelről. Ha jár a szél, nem más, mint egy nagy zöld domb, jó kilátással és tele madarakkal – főleg a konzervdobozt is kinyitó sirályokkal. A szemétből származó nedvességet – az úgynevezett csurgalékvizet – is külön, egy kis bűzlő tavacskában tárolják, hogy aztán majdnem ivóvíz tisztaságúvá tisztítva a patakba engedjék.

Összességében a telep mégis amolyan optikai tuning. Bárhogy díszítjük a szeméthegyünket, csak magunkat csapjuk be. Az igazán őszinte megoldás az lenne, ha kezeletlenül otthagynánk az egészet, hogy ne egy semmitmondó zöld hegy, hanem saját felelőtlenségünk bűzlő szemétkompozíciója legyen.

Import hulladék

A barátságos – legalábbis meggyőzőbb – szemétlerakó után igazi Mad Max-élmény a dunaújvárosi papírfeldolgozó hatalmas udvara, ahol óriási halmokban tárolják a 400 kilogrammos, feldolgozásra váró bálákat. A gyártás intenzitását mutatja, hogy a hulladékudvarban felhalmozott papír 12 naponként teljesen lecserélődik. Sem a szag, sem a szél által mindenhová széthordott papírhulladék látványa, sem a ragacsos tócsák nem éppen bizalomgerjesztőek. Egymás érik a kamionok, mivel az újrafeldolgozó üzemet csak bizonyos mennyiség fölött érdemes működtetni.

Verő Zsolt, a Hamburg Hungária Kft. alapanyag-beszerzési vezetpője elmondta, a dunaújvárosi papírgyár Közép-Európa legnagyobb szelektív papírhulladék-feldolgozója, évi 750 ezer tonna papírt dolgoz fel, amelynek 55 százaléka importból származik. Hozzátette, a Magyarországon begyűjtött papírhulladék-mennyiség 2011 óta stagnál – hasonló adatokról később az üveghulladékok kapcsán is lesz szó –  tehát az üzem gazdaságos működéséhez 400 ezer tonna hiányzik.

Hihetetlen energiát emészt el a feldolgozás

A papírfeldolgozó mellé a tulajdonos az üzemhez hasonló méretű hőerőművet is épített a magas hazai energiaárak miatt, így sok fa és szén tüzelődik el, míg a hulladékból újra papír lesz. Itt szembesültünk először azzal, hogy a szelektív hulladékgyűjtés valójában mennyire kis része az egész folyamatnak, és hogy milyen hihetetlen energiát kell fordítani magára az újrafelhasználásra. Ez ipari körülményeket jelent, súlyos áldozatot mind energia, mind a víz tekintetében, amelyből csak ez a gyár tonnánként 56 köbmétert használ el.

A kinti hulladékparkoló után papírgyár üdítően patikatisztaságú belülről. A feldolgozás első lépcsőjében a gyár folyamatosan táplált gyomrában kavarog a papapírpép, amelyből egy úgynevezett drót-copf csavarja fel az oda nem illő anyagokat. Ezután a pép óriási hengereken és gőzhengereken halad át, amíg a barna papír embermagasságú hengereit a gyártási folyamat végén le nem emelik a gépsorról. Az eredmény valóban az illatos, barna papír, ekkora energiabefektetés után mégis elgondolkodtató, hogy a környezet megkímélésének tekintetében az újrahasznosítás nem is rugaszkodott olyan messzire a hulladéklerakástól. Az újrahasznosítás is csak szükségmegoldás.

Így szelektál Magyarország

A zalaegerszegi HUKE telepén az újrahaszonsítható anyagok közül elsősorban az üvegre koncentráltunk, így egy hulladékfajtán keresztül alapvető képet kaphattunk a begyűjtés nehézségeiről. Árulkodó, hogy az évi 100 ezer tonna magyarországi üveghulladéknak az uniós elvárás szerint 60 százalékát kellene újrahasznosítanunk, mégis 2012 óta 34 százalékon stagnál. Érdekes adalék, hogy Svédországban a visszagyűjtési arány 93, míg Belgiumban 103 százalékos. Személy szerint is tapasztalhattuk, hogy egyes szelektíven beérkező hulladékokban gyakran nehéz fölfedezni szabad szemmel az üveget. Tévedés ugyanakkor azt hinni, hogy Nyugat-Magyarország ebben különb mint a Kelet. Mivel az üveghulladék a feldolgozás után csak 300 gramm/tonna idegen anyagot tartalmazhat, így egyértelmű: mennél hanyagabb a szelektálás, annál kevésbé éri meg az újrahasznosítás.

A házhoz menő  szelektívgyűjtésben nem kapott helyet az üveg, a lakosság nincs ösztönözve a különgyűjtésre, mivel a hulladékszigetek jelentős részét is felszámolták. Országos viszonylatban is különbözőek a hulladék visszagyűjtésének módszerei, így nem meglepő, hogy a beérkező szelektív hulladék minősége is eltérő. A HUKE telepe emiatt üveghulladék tekintetében 30-40 százalékos kihasználtságú.

A HUKE cégcsoport tulajdonosa, Rudolf Wiedner volt ugyanakkor az első, aki arról is beszélt, nem elveszett a magyar lakosság. Mint mondta, 25 éve van a hulladékfeldolgozási piacon, és sikereihez nemcsak saját erőfeszítései kellettek, de a lakosság közreműködése is. A zalaegerszegi telephelyen műanyag és üveg feldolgozás, valamint komposztálás folyik. Felvételeinken az üveg újrahasznosítását követtük nyomon, ahogyan a gépek és az emberi kéz által az idegenanyagoktól végképp megtisztított üveghulladékból fehér és színes üveg-nyersanyag lesz.

Biogáz is hajthatná a kukásautót

Ezen a telepen utaltak ugyanakkor arra, hogy a hulladékból keletező metán arra is hasznosítható, hogy a hulladékgyűjtő autók üzemanyagául szolgáljon. Bennünk is megfogalmazódott, mennyire jót tenne például Budapestnek, vagy bármely nagyvárosnak, ha a termelődő gázt kevesebb károsanyag-kibocsátású és csendesebb autók, buszok üzemeltetésére használnák fel.

Egyben lenyelt autó

Körutazásunk utolsó állomása az Alcufer Kft. fehérvárcsurgói vastelepe volt, ahol a shredder nevű fémfaló szörnyeteget volt szerencsék megtekinteni, és meghallgatni, amely egyben képes bedarálni az autókat. Állítólag itt végzik a vadiúj, de szériahibás gépkocsik is. Az óriási, feldolgozásra váró fémhalmok látványát a Stalker című fim hangulatához lehetne hasonlítani. Csiszár Tamás, szakmai és környezetvédelmi igazgatóval a bejárás során arról beszélgettünk, talán kevesebb lada-kaszni, mikró és hűtőgép rohadna az erdőszélen, ha az emberekben tudatosodna, hogy a leadott fémhulladék után valamennyit vissza is kapnak. És ha nem is éri meg a vastelepen leadni, mert a benzinköltség sem jön vissza, a lelkiismeret legalább tiszta marad. Már ha ez szempont, persze.

Ami hulladékként érkezik, csak nyersanyagként távozhat

A fémhegyek alatt láttunk olyan fémtárgyaknak is, amelyekért a pesti romkocsmák vagyonokat fizetnének. Persze egy vastelep nem alkalmazhat művészettörténészt és lakberendezőt. A látvány mégis visszavezetett bennünket ahhoz a gondolathoz, hogy az odafigyelésen kívül az újrahasználat a legenergiatakarékosabb, legkörnyezetkímélőbb megoldás. Végignézve a telep kis magángyűjteményén, a nem használt és leselejtezett paraszti eszközökön, elgondolkodtunk, mennyi mindent őrölhettek be egykori paraszti vagy polgári kultúránkból a shredder foga. Mert mint tudjuk, ami hulladékként érkezik, az már csak nyersanyagként távozhat.