A régi RMDSZ balliberális szelleme…
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábbi elnöke nem ment el a párt idei kongresszusára. Erre a távolmaradásra azonnal rárepült a Magyar Péter szekerét toló ellenzéki portál, amely terjedelmes interjút közölt az erdélyi író-politikussal. Markón látszik, hogy évtizedeket töltött el a politika első vonalában, mert buzgó kormányellenességét igyekezett olyan köntösbe csomagolni, mintha valójában az erdélyi magyarságért és az őket képviselő RMDSZ-ért aggódna. Megnyilvánulásai mögül azonban alaposan kilóg a lóláb, különösen azok számára, akikre még nem borult rá a közéleti feledékenység jótékony homálya, és emlékeznek arra az időszakra, amikor Markó Béla és köre vezette az RMDSZ-t.
Markó Béla neve fogalom az erdélyi magyar politikában. Ennek a mondatnak persze legalább kétféle jelentése lehet. Érthetjük úgy is, hogy egyfajta igazodási pont, egyfajta idol ő, de érthetjük egy úgy is, hogy olyan hosszú ideig volt első embere, irányadó személyisége a romániai magyarság politikai képviseletének, hogy személye megkerülhetetlen e tárgyban. Markóról sokkal inkább az utóbbi jelenthető ki, megspékelve azzal, hogy nem csak regnálásának ideje sikeredett hosszúra, de annak sajátos árnyéka is, amely még mindig rávetül a romániai magyar politikai életre. Jó példa erre a mostani eset, hiszen egyes médiafelületeken még mindig hírértéke van akár annak is, ha – amint az most is történt – el sem megy pártja aktuális eseményére.
Markó Béla sosem kedvelte a Fideszt
Az erdélyi pártszövetség tizenhetedik kongresszusára került sor nemrégiben, amelyre hivatalos volt Orbán Viktor magyar kormányfő és megtisztelte azt jelenlétével Ilie Boloian román miniszterelnök is. Hiányzott ugyanakkor a kongresszusról az RMDSZ korábbi elnöke, Markó Béla, akivel távolmaradása okán igen hosszú beszélgetést közölt a Telex. Markó a beszélgetés jelentős részében burkoltan, vagy nagyon is nyíltan ostorozza saját pártját, amiért az konstruktív viszonyban van a Fidesz-vezette magyar kormánnyal.
Rendkívül érdekes Markó Béla szájából olvasni az efféle bírálatot. Na, nem azért, mert ehhez ne volna joga, hiszen mint a párt egykori teljhatalmú vezetője, de akár úgy is, mint közéleti személyiség, természetesen joga van véleményt formálni, vagy ahogyan ő fogalmazott, „nemcsak a dicséretet, hanem a kritikát is megfogalmazni”. Csak a helyzet valójában az, hogy Markó Béla esetében ezek valahogy mindig bántóan egyoldalúra sikerülnek.
Közéleti kritikus személyisége sosem ütközött ki a balliberális oldal elképesztő nemzetárulásai és külhoni nemzettársainkat meggyalázó intézkedései, politikai akciói során. Olyankor nem csupán a kritika megfogalmazását spórolta meg nagyvonalúan, de olykor még ő maga védte be a védhetetlent, vagy éppen személyével hitelesítette a gyalázatot. Milyen érdekes! Nem igazán rémlik, hogy akár Markó Béla, akár az RMDSZ-t akkoriban vele vállvetve irányítók közül bárki is kikérte volna magának Kovács László huszonhárommillió román munkavállalóra vonatkozó riogatását, vagy akár azt, amikor az itthoni eszmetársaik – a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett MSZP-SZDSZ-kormány – nemes egyszerűséggel a „Nem” szavazatra buzdítottak mindenkit a kettős állampolgárságról szóló, balul sikerült népszavazás kampányában.
Most, az RMDSZ ünnepségére nem ment el, kvázi a „távolmaradásával tüntetett”. Ám a 2004. december 5-i balliberális nemzetárulás után Gyurcsányék, majd később Bajnaiék meghívására sosem mondott nemet, hogy kifejezze ezzel a balliberális nemzetvesztőkkel szembeni nemtetszését, sőt, nem átallott kijelenteni, hogy Gyurcsány támogatja a határon túli magyarokat. Ha nagyon finoman akarunk fogalmazni, akkor is azt mondhatjuk, hogy még a balliberális oldalon is ritka az a képmutató kettős mérce, amely Markó Béla közéleti szerepvállalását jellemzi.
Persze mi mást is várhatunk egy olyan politikustól, aki Gyurcsánnyal és Bajnaival pózolt, aki mindig akkor látott és lát bajt az anyaország és az elszakított területek kapcsolatában, ha idehaza nemzeti kormány regnál, és aki még egy felszínes, semmitmondó tiltakozó közlemény közzétételére sem volt képes, amikor a Steaua-tábor magyargyalázó molinót feszített ki az Újpest elleni labdarúgó-mérkőzésen, helyette – nem vicc, itt a bizonyíték – bagatellizálni próbálta a történteket.
Ami pedig a dolog aktuálpolitikai vetületét illeti: az RMDSZ volt elnöke szerint a szövetség feladata nem az lenne, hogy egy párt szekerét tolja, hanem hogy az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselje – minden irányban. Éppen ezért súlyos hibának látja, hogy az RMDSZ szerinte Magyarországon gyakorlatilag kizárólag a Fidesszel ápol politikai kapcsolatot. Ezzel kapcsolatban szó szerint a következőt nyilatkozza az ominózus Telex-interjúban:
„Az RMDSZ ugyanis nem ideológiai párt, nem köteleződhet el sem jobbra, sem balra. A mi dolgunk az, hogy az erdélyi magyar közösség érdekeit képviseljük, függetlenül attól, hogy Budapesten éppen ki van hatalmon. Ha ezt feladjuk, akkor elveszítjük a hitelünket, és idővel a mozgásterünket is.”
Kijelenthető, hogy a magyarságnak – határon innen és túl – egyértelműen az az érdeke, mégpedig elemi érdeke, hogy az anyaországban nemzeti irányultságú politikai erők legyenek kormányon. Volt példa sajnos bőven az ellenkezőjére a rendszerváltozás előtt és után is, és láttuk, tapasztaltuk az eredményét. Olykor többet ártott a nemzetellenes anyaországi politika a magyarságnak, mint a szomszédos országok beolvasztásra törekvő, kisebbségellenes tevékenysége. Aki pedig ezek tudatában is ilyen formációkkal tart kapcsolatot és ilyenekkel árul egy gyékényen, annak eleve fölösleges hitelességről beszélnie…
Idén nyári hír volt, hogy Markó Béla személyesen is tiszteletét tette Magyar Péter erdélyi „ellen-Tusványosán”. Nincs más dolgunk, mint segítségül hívni a magyar szólásmondások kifogyhatatlan gazdagságú kelléktárát: madarat tolláról, politikust szövetségeseiről ismerhetjük meg, avagy másként fogalmazva, összenő, ami összetartozik.
Vezető kép: Markó Béla és Gyurcsány Ferenc Budapesten, a Parlamentben. Fotó: MTI
