Itt a válasz arra, hogy milyen nemzetközi érdekcsoport mozgatja a hazai ellenzéket

Az állam stabilitásának szempontjából a fő kérdés az, hogy a civil társadalmi egyesületek és kommunikációs csatornák hatásának foka és az általuk közvetített idegen befolyás mértéke mikor ér el olyan szintet, hogy az már nemzetbiztonsági kockázatot jelent – egyebek mellett erre kereste a választ  legújabb elemzésében Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója.

Az utóbbi években egyre élesebbé vált a feltűnően külföldi érdekeket szolgáló ellenzék, valamint a nemzeti kormány közötti konfliktus. Napirendjük meghatározásában segítségükre van a nem kormányzati szervezetek tucatja, tematikájukat egy egész intézményhálózat dolgozza ki, hangjukat pedig felerősíti a kormánykritikus média. Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója háromrészes elemzésének befejező része a külföldi befolyásszerzés nemállami eszközeit, hazai képviselőit és fórumait mutatja be részletesen. Kérdésként megfogalmazta:

Mi a különbség egy állami hírszerző és egy civil oknyomozó között, a közérdekű adatigénylés és az ipari kémkedés mennyiben különbözik egymástól, avagy mennyi eltérés tapasztalható egy nemzetközi NGO és egy nagykövetség információs hatalma között?

Az újdonság az, hogy ezek már nem választhatók el egymástól olyan élesen, mint ahogy azt a 20. században megszoktuk. A 21. század első két évtizedének tanulsága szerint az állami eszközöket nem állami köntösbe öltöztetik, a nemzetközi fórumokat hegemón államok bábjátékára használják, miközben egyes középhatalmak erejét is meghaladják azon szerveződéseké, melyek csúcsai csak tőkealapok, globális alapítványok és „filantróp szervezetek” révén látszanak ki

– vélekedett írásában Békés Márton, aki hozzátette:

A médián keresztüli hadviselést idehaza ellátó Telex, a Pegasus-művelet ügygazdája, ráadásul kiváló amerikai kapcsolatokkal is rendelkezik! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Biden-adminisztráció külügyminisztere, Anthony Blinken nekik adott először interjút a magyar sajtóban, mégpedig egy olyan zártkörű, nyolcfős on-line háttérbeszélgetés keretei között, melyben a főszerkesztő, Munk Veronika vett részt. Itt elhangzott: „Komolyan aggódunk a magyarországi médiahelyzet hanyatlása miatt, aggodalmunkat osztják a sajtószabadság nemzetközi szószólói és számos magyar ember is. […] A demokrácia szövetét a független hangok és független vélemények sokfélesége adja. Határozottan sürgetnénk a magyar kormányt, hogy biztosítson nyitott médiakörnyezetet.” Blinken édesapja egyébként a Horn-kormány alatt az USA magyarországi nagykövete volt és kitűnő viszonyt ápol Soros Györggyel. A másik társszerkesztő, Dull Szabolcs inkább német kapcsolatokkal rendelkezik. Emlékezetes: elbocsátása után az Európa Tanács emberi jogi biztosától vehette át az M100 nevű médiadíjat, mindössze egy héttel azután, hogy Munk Veronika és a Mérték Médiaelemző Központ vezetőjének társaságában megbeszélést folytatott magával a német külügyminiszterrel.

A XXI. Század Intézet vezetője úgy véli, némi amerikai hírszerzési nexusra utal az a tény is, hogy a 2016-os Panama-iratszivárogtatás ügygazdája, a Süddeutsche Zeitung hazai partnere már ekkoriban is a Direkt36 volt, amelyek most a Pegasus-műveletben működtek együtt. A tengernyi irat akkori feldolgozását a washingtoni székhelyű International Consortium of Investigative Journalists segítette technológiailag, amely szintén partnerkapcsolatban áll a Direkt36-tal és jelentős Soros-támogatásból működik. De feltűnő a kanadai kapcsolat is: egyesek születésük helyszínét (Cseh Katalin), életük egy részének színhelyét (Márki-Zay Péter) vagy publikációs lehetőségüket (Dorosz Dávid), mások férjüket és NGO-kapcsolatrendszerüket (Szabó Tímea) köszönhetik az országnak, de a Közép-európai Egyetem (CEU) rektora is a Kanadai Liberális Párt éléről érkezett Budapestre (Michael Ignatieff).

2020–21-re rögzült a kívülről irányított ellenzék és a belülről vezérelt kormány közötti frontvonal, melynek innenső oldalán a Fidesz–KDNP mögött álló választók vannak, onnansó felén viszont egy jól szervezett, tőkeerős hálózat, amelynek egyaránt része a globális média, a nemzetközi NGO-televény, az uniós testületek és a nagyhatalmi aktorok

– írta Békés Márton, majd megjegyezte:

Érdekes módon az ellenzéki koalíció legkisebb pártja, vagyis az 1% alá mért Párbeszéd rendelkezik a legtöbb olyan politikussal, aki tengerentúli kapcsolatokkal és NGO-tapasztalattal rendelkezik, ráadásul a jelenlegi amerikai külügyi irány padavanjának bizonyul.

A tanulmány szerzője a Pesti TV kimerítő tényfeltárására hivatkozva kifejti:

Szabó Tímea végül az Egyesült Államokból tért haza kanadai férjjel, Budapesten a volt szabaddemokrata képviselő, Kőszeg Ferenc alapította és 2007-ig elnökölte Magyar Helsinki Bizottságnál a menekültprogramot koordinálta, 2004 és 2008 között. Ebbéli megbízatásának része volt a „határmegfigyelés” beindítása és a Magyarországról szóló jelentések készítése.

Békés Márton ismét a Pesti TV-re hivatkozva a Párbeszéd másik vezetőjéről, Dorosz Dávidról is részletesen írt, majd Karácsony Gergelyt vette górcső alá:

A Párbeszéd-társelnök Karácsony Gergely, bár sem nemzetközi kapcsolatokkal, sem ahhoz szükséges nyelvtudással nem rendelkezik, szintén a hálózatépítők egyike. Nem lehet mással magyarázni, hogy kezdeményezője volt annak az ellenzéki főpolgármester-klubnak, amely Prágától és Pozsonytól kezdve Varsón és Budapesten át egészen Isztambulig ér. Olyan városdiplomáciai főtanácsadót nevezett ki magának, aki New Yorkban székel és korábban az Atlantic Council eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatója volt (Kiss Ambrus), pártja egykori társelnökét, 2015–19 közötti EP-képviselőjét, Jávor Benedeket pedig a magyar főváros brüsszeli képviselőjévé tette meg. Újabban feltűnően közeledik a Soros-hálózathoz: a Projekt Syndicate-en publikál és a CEU – Demokrácia Intézet konferenciáján ad elő.

A szakember hozzátette:

Érdekes, hogy Szél Bernadett hazai karrierje mennyire Szabó Tímeáéhoz hasonlóan alakult! Ő 1993-ban amerikai Soros-ösztöndíjas, majd közgazdászdiplomája megszerzését követően 2000 és 2002 között a Philip Morris dohánycég alkalmazottja, 2002 első felében pedig a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület programvezetője volt. Később ledoktorált, majd az MTA-t és a KSH-t is megjárta, közben belépett a Humanista Pártba, végül 2010-ben az LMP-be, amelynek szóvivője lett. 2012 és 2018 között nemcsak az LMP parlamenti képviselője, de 2013 és 2018 között társelnöke is volt, manapság neve Momentum-szimpatizáns független képviselőként ismeretes. Életútja főként annak fényében érdekes, hogy indulása nem mentes a Soros-érintettségtől (ösztöndíj) és a bevándorláspárti NGO-tapasztalattól (Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület), de attól a szerveződéstől sem, amely közismert a szcientológiára szintén jellemző „civil hírszerzési” és toborzási technikáiról (Humanista Párt). Innen nézve a karrierút természetes vége tényleg a Momentum-színekben való képviselői indulás, főleg, hogy a 2018-as vereség után Fekete-Győr András társaságában vehette igénybe az amerikai külügy International Visitors Leadership ösztöndíját.

Kitér arra is, hogy a Párbeszéd mellett a Momentum a legaktívabb a külföldi ügyek hazai képviseletében és a hazai ügyek külföldi terítésében. Káderjeinek külföldi (egyetemi, gyakornoki, életviteli, akár szolgálati) háttere abból adódik, hogy az Erasmus-nemzedék tagjaként számos nyugati országot megjártak (Fekete-Győr András – Franciaország, Németország; Donáth Anna – Hollandia; Orosz Anna – Németország; Hajnal Miklós – Nagy-Britannia), esetleg eleve a tengerentúlon születtek (Berg Dániel – New York; Cseh Katalin – Montréal; akik házasok is). Ismert: a Momentum 2017-ben azzal szerzett nevet, hogy megakadályozta a budapesti olimpiarendezést, egyértelműen Párizst hozva ezzel helyzetbe. Vezetői gyakran tesznek nyugati körutakat, hol demonstratívan mutatkoznak ottani liberális vezetőkkel (köztük Macronnal, Mark Ruttéval, Guy Verhofstadttal), máskor nyíltan a román és szlovák testvérpártjaikra való szavazásra buzdítják a határon túli magyarokat.

Az ellenzéki pártokkal a napirendalkotásban, nyomásgyakorlásban, lobbizásban és informálásban szorosan együttműködő itthoni alapítású NGO-k (Magyar Helsinki Bizottság, Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, MigSzol, Társaság a Szabadságjogokért) és a nemzetközi Soros-hálózat hazai irodái (Amnesty, Transparency) szintén részei annak a globális hálózatnak, amely külföldi érdekeket képvisel, legyenek azok egy-egy államhoz köthetők, vagy azoktól részben-egészben független államközi és nemállami entitások

– írta a kutató, majd hozzátette:

A civiltársadalmi intézmények használata mellett az indirekt befolyásszerzés másik hatékony módszere a médián és a kommunikáció csatornáin/felületein keresztül érvényesül.

Békés Márton szerint az állam stabilitásának szempontjából a fő kérdés az, hogy a civil társadalmi egyesületek és kommunikációs csatornák áthatásának foka, és az általuk közvetített idegen befolyás mértéke mikor ér el olyan szintet, hogy az már nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Úgy fogalmazott:

Az Index által annak idején működtetett „függetlenség-barométer” a mából visszatekintve egyértelműen az „osztódással szaporodó”, külföldi érdekeket közvetítő médiavállalkozások visszataszító nászát takarta el a szemünk elől. Talán nem ártana, éppen a nyilvánosság hiteles tájékoztatása érdekében, egy olyan mérőeszközt bevezetnünk, amely az idegen érdekek hőfokát mutatná, sőt az ilyen feladatokat ellátó nemkormányzati szervezetek, emberjogi irodák és alapítványok feliratozása is elkelne. Már csak a transzparencia érdekében is.

Békés Márton tanulmányát a XXI. Század Intézet oldalán olvashatják el, ide kattintva.

Fotó: MTI/Mónus Márton