Szürreális interjú jelent meg a hvg.hu-n Jakab Péterrel, akivel a baloldali lap évekkel ezelőtt még szóba sem állt volna, a “néppártosodó” és önmagát közben lenullázó Jobbik azonban fontos szövetséges a hatalomért az ördöggel is lepaktáló ellenzék körében. A Hont András által készített interjú álszent módon próbált ugyan kötekedni picit, de a szúrásokat idejében felváltotta egy-egy cinkos simogatás is. Megtudtuk, hogy a Jobbik most már aztán tényleg tökéletesen középen áll, és megszólítja a csalódott fideszest, a szocit és az apolitikus fiatalokat is, és még paprikás krumpli sem kell hozzá, csupán Jakab Péter őszintén csillogó szemei, aki a “kisemberekért” él és hal. Szóba került természetesen Gyurcsány Ferenc is, akivel Jakab nem kerülne egy listára, miközben a DK szövetséges, de persze a Jobbik ígéreteit könnyű számonkérni, a hatalmas kinyilatkoztatások sokszor kerülnek az igazmondás szemétdombjára náluk, mint amikor másfél éve azt ígérték Mirkóczkiék a PestiSrácok.hu-nak, hogy sosem látunk olyat, hogy a Jobbik összefogna a DK-val, az MSZP-vel, vagy a Momentummal.
Lerágott csont, de kötelező poén, hogy Hont András azzal nyitotta az interjút, hogy aznap még nem lépett ki senki a Jobbikból, amire Jakab elmondhatta, hogy neki persze nem számít, hogy a korábbi csapattársak nagy része már lelépett a pártból, hiszen az a fontos, hogy az ott maradók 87 százaléka szerint jó az irány. Kissé talán furcsa, hogy akik eddig együtt húzták az igát, akár egy évtizede, most kígyót-békát kiáltanak a Jobbikra és Jakabra, ettől biztos még hitelesebb lesz a “nép pártján” álló Jobbik. A lényeg, hogy a bejutási küszöb környékén táncoló, egykor 20 százalék fölötti népszerűséget magáénak tudó párt, most az ellenzék vezető erejének érzi magát és öt százalékkal is büszke néppártként beszél egy egész ország nevében. Jakab szerint viszont minden világos és egyszerű:
A néppártosodás folyamata véget ért, a Jobbik most már középre pozicionálja magát, ami azt jelenti, hogy igyekszik minden tisztességes magyar embert megszólítani.
Zsidó vagy náci?
Ezt követően költői kérdésként felmerül, hogy Jakab akkor most valójában zsidó vagy náci, de végül Hont csak megemlíti, de nem szegezi a friss pártelnöknek a kérdést, csupán arra volt kíváncsi, hogy miért lépett be anno a Jobbikba. A zavaros fejtegetés és önmosdatás akár izgalmas pillanatokat is okozhatna az olvasónak, ha Jakab ezeket a mantrákat már nem lőtte volna el korábban. Most ismét megtudhattuk, hogy az akkori kemény rasszista és antiszemita megnyilvánulások csupán egy-egy segélykiáltás volt a részéről, de közben ő és a Jobbik is rájött, hogy elég volt a lövészárkokból. A politikai túlélés és köpönyegforgatás krédóját Jakab így fogalmazza meg az interjúban:
Mi a baloldallal szemben határoztuk meg magunkat, de ha a nemzet léte a tét, akkor olyanokkal is együtt kell tudnunk működni, akiktől világok választanak el. (…) A Demokratikus Koalícióról nem lehet azt állítani, hogy túlságosan közel lennénk egymáshoz. Hozzátenném ugyanakkor, hogy most olyan történelmi helyzet van, amikor pont a közös nevezőket kell megtalálni.
Gyurcsány nélkül, de Gyurcsánnyal
A Jobbikra kíváncsi tömegek és a néppárt hívei talán picit összezavarodnak ennél a résznél, különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy az interjú második felében, némi önellentmondást kell észleljenek, amikor a DK-val való összefogást talán szégyellve Gyurcsány Ferenctől próbál elhatárolódni a Jobbik elnöke. Jakabnak ugyanis feltették a kérdést, hogy szerepelne-e közös listán Gyurcsánnyal, amire egyszerűen csak azt mondta, hogy NEM. Most akkor szeretik egymást Ferivel és a DK-val, vagy nem? Az ember azt gondolná, hogy nem lehet egyszerre Gyurcsány pártjának a szövetségese és a szemkilövetőtől elhatárolódó rendes konzervatívnak lenni, de Jakab Péter biztos ezt is jobban tudja.
A hiteltelenséget nehéz magyarázni, Jakab Péter mégis megpróbálta. Zavaros fejtegetésében egyetértett Hont víziójával, amely felvillant egy olyan lehetőséget, miszerint az ellenzék oldalán két lista lenne, az MSZP-DK az egyiken, a másikon pedig a Momentum, LMP, Párbeszéd és akárki, aki 2010 előtt még nem járatta le magát. Azt sajnos nem tette hozzá, hogy például az LMP és a Jobbik élén Jakabbal, 2010 után járatták le magukat, de ez biztos nem érdekli a magyar társadalmat. Jakab Péter így képzeli el a jövő ellenzékét:
A jobb-baloldali fölosztás helyett a régi-új megkülönböztetés lehetne az irányadó. Tehát az egyiken a 2010 előtti világ szereplői lennének. A másik listán lehetnének azok, akik még nem voltak kormányon, nem tudtak bizonyítani.
Jakab Péter az egész nemzetre figyel. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Az ország és a nemzet megmentője: Jakab Péter
Az interjúban szóba kerül még a közös miniszterelnök személye, de a Dobrev Klárát érintő kérdésre Jakab csak kitérő választ adott, majd az önkormányzatiság, a tudásalapú társadalom és a bérunió és a pártelnök egyéb vesszőparipái és üres lózungai kapnak helyet. Ne feledkezzünk meg természetesen a “keményen dolgozó kisemberről” sem, akit csak és csupán Jakab Péter és a Jobbik tud hatékonyan képviselni. Tartogatott még izgalmat a beszélgetés mégis, talán a zárógondolatok a legbecsesebbek. Jakab ugyanis már-már mesebeli figuraként, váteszként láttatja magát, aki megszólítja az apolitikus fiatalokat és a tiszta szemű, keményen dolgozó, tisztességes magyar embereket, akik hömpölygő tömegként emelik majd pajzsukra a tehetséges, fiatal politikust, Magyarország megmentőjét:
De nekünk tömegekre van szükségünk a kormányváltáshoz, ők pedig más alapon tájékozódnak. Pillanatnyi felvillanásokból, Facebook-bejegyzésekből, utcafórumokon szerzett benyomásokból szerzik az értesüléseiket. És amikor járom az országot, és a momentumosoktól a szocikig, a korábban apolitikus fiatalokig jönnek oda hozzám, hogy Péter, végre már látunk valakit a politikában, aki után lehet menni, akkor azt mondom, hogy igen, gyertek utánam akkor is, ha ti nem jobboldalinak gondoljátok magatokat, de tisztességes magyar emberek vagytok.
Fotó: PS/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS