Hamarosan utolérheti a Jobbik az országgyűlésben harmadik legnagyobb MSZP-t – felülről. Ha Jakab Péter még három embert kiutál a csapatából – ami a képességeit látva gyerekjátéknak tűnik –, akkor ismét az MSZP válik a Ház legnagyobb ellenzéki frakciójává. Az az MSZP, amelyről jó ideje azt találgatják, hogy mikor múlik ki véglegesen. A Jobbikban ismét a szappanopera-tagozat vette át a vezető szerepet az elmúlt napokban, és olyan levélcunamit zúdítottak a tagságra, hogy azt néhány évtized múlva érdemes lesz kiadni Vona Gábor emlékiratainak függelékeként.
Komoly átrendeződés zajlik éppen, az ellenzék harmadik legnagyobb ereje immár nem a DK, mert holtversenyben áll a Jobbikból különböző időpontokban elmenekült jóképességűek szintén kilencfős képviselőcsoportjával, de utóbbi létszáma várhatóan tovább fog nőni. Csupán azt nem tudni, hogy ennek a pazar kis letisztult, kiforrott, erős és egységes Jobbiknak a korábbi tagjai hány külön frakciót alakítanának meg, ha lenne hozzá elég emberük. A mihazánkos csapat például az elől a Sneider Tamás elől kényszerült száműzetésbe a hátsó padsorba, aki most maga is utánuk pottyant. Legalább ilyen mulatságos az, ahogy az elnökség, illetve Jakab Péter a tagságnak magyarázza, miért mészároltat le rendszeresen valakit a régiek közül a praetori gárdájával. Kicsit arra emlékeztet ez, mint amikor a szovjet mozgalmi fényképalbumokban tussal festették le a diszkreditálódott mozgalmár elvtársak arcképét. Most már mégsem jó elvtárs.
A Jakabot nem különösebben kedvelő Sneider Tamás leszedése a házalelnöki tisztségből már előrevetítette, hogy megint vigyáznunk kell, nehogy koffeinmérgezést kapjunk. Az erről a tagságnak kiküldött, május 18-i levél történelmi különlegessége, hogy az utolsó, amelyre még a teljes Jobbik-logót rárajzolták. A két nappal későbbi „megszavaztuk Orbán törvényét, hibáztunk, de beismerjük, atyaég, milyen faszagyerekek vagyunk!” típusú öntömjénezést már ezzel a félkész izével juttatták el azokhoz, akik még nem tiltották le a párt hírleveles emailcímét.
Magyarázkodnak és panaszkodnak – Ilyen „a kormányváltó erő”
És a java még hátra volt! Az alapvetően csak egy jól működő pártra, közösségre, lelkesítő célokra vágyó szerencsétlen mezei tagokat innentől napi két levélben fárasztották a kamarillapolitika részleteivel. Még aznap gyorsan ráverték a felelősséget a Jakabot ugyancsak köztudottan nem szívlelő Varga-Damm Andreára, és erre hivatkozva a mandátuma visszaadására szólították fel. Ennek megtagadása esetén a frakcióból való kizárással fenyegették meg a Simicska Lajos által a pártba ejtőernyőztetett képviselőt. Jakab Péter viszont valami durva időspirálba kerülhetett, mert a másnapi levele szerint már eredetileg sem a parlamenti szavazással kapcsolatos hibája miatt akarta lemondatni Varga-Dammot (figyelem, újmúlt!), hanem mert nem engedelmeskedett a lemondatásnak. Az aznapi következő levélben aztán az elnökség is ellentmondást nem tűrően közölte, hogy nem kíván együttműködni a képviselővel.
Ilyen cliffhanger után bizonytalanok voltunk, hogy félretehetjük-e a pattogatott kukoricát, mindenesetre hat nap feszült várakozás következett. Aztán bepottyant az újabb levél a párttól, amely szerint már nemcsak Varga-Damm, hanem a frakció vezetése is hibázott, és most már mégsem akarták kirúgni a társukat. Azt is elmesélték, hogy a képviselőnő ennek ellenére eljátszotta a Farkas Péter-trükköt: kikéredzkedett a mosdóba, majd nem tért vissza. Minden ízében profizmus ez, főleg, hogy Varga-Damm már fél órával korábban tudatta a nyilvánossággal: Sneiderrel és Farkas Gergellyel együtt kilép a frakcióból. Ugyanebben a jobbikos hírlevélben még szabadkoztak is egy sort, miszerint Sneidert igazából nem akarták kicsinálni, csupán azt akarták, hogy
a rendelkezésére álló erőket ne az Országgyűlés alelnökeként égesse el,
valamint panaszkodtak, amiért a korábbi pártelnök Facebookon üzengetett nekik, és kilépett a frakcióból. Hát így foszlott szét a jobbikos belső béke és egyetértés mítosza, amit addig egy emberként hitt az ország.
Megvan a cselszövő!
Ha valamiért szeretjük Jakabot, az az agresszívkismalac-virtus, aki úgy szokott leszállni a bicikliről, hogy eltaknyol. Másnap újabb levélben győzködte a tagságot, hogy nem a Barátok köztöt akarják lelökni az ország szappanopera-trónjáról, hanem ez egy komoly párt.
A mögöttünk álló nehéz hetek után most az építkezés ideje jött el
– tudatta, és meghirdette a kormányváltás felé vezető út nulladik lépését. Így a ciklus félidejében. Ja, és még megbonthatatlan egységet is kért. Az is tuti sikerülni fog.
Aztán mindezt tegnap egy újabb levéllel koronázta meg szegény hadonászva ordítozó Jakab, amikor megtalálta az egész jobbikos bohózat felelősét, és feltárta, ki bomlasztja a pártot: Ungár Péter! A dramaturgiai csúcspont, amikor az 5 százalék körül vergődő szerencsétlenség elnöke azzal magyarázza a történteket, hogy a másik, 2 százalékos párt befolyásos tagja már érzi a vesztét, és a Jobbik kormányváltó, konzervatív erővé duzzadásától félve konspirálni kezd. Amikor ez az összesen hét százalék rugdossa egymást a földön, akkor megint el lehet kezdeni aggódni értünk is, hogy megússzuk koffeinmérgezés nélkül.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS