Jogunk van nemet mondani

Nézzük, nézzük Orbán Viktor csörtéit az Európai Parlamentben meg az egyéb uniós helyszíneken, és az ellenoldali fejeken nem is mindig a megveszekedett ártó szándék látszik, hanem sok esetben egyszerűen nem értik ezt az egészet. Nem értik, hogy Magyarország miért csinálja, amit csinál, és megbotránkoznak azon, hogy Magyarország nem engedelmeskedik, hanem szembeszegül a magasabb hatalomnak. Mi – félázsiai fajtaként – nemcsak a saját álláspontunkat tudjuk igazolni, hanem azt is értjük, hogy a többiek mit nem értenek.

Ezek az európaiak akarnak minket kioktatni demokráciából meg mindenféle szabadságjogokból, akik másfél-két évszázada tanulgatják a görög eredetű demokráciát, előtte viszont elég hosszú időn át nagyon jól elvoltak az abszolutista királyaik uralma alatt, miközben a gyarmataikon élősködtek, sőt bőrszín alapján elkülönített rabszolgákat tartottak és rabszolgákkal kereskedtek. Európa államainak nagy többsége egy-egy germán törzsfő vezetésével jött létre annak idején, és a hódító germán törzsek jogfosztott szolgasorba taszították az ő lélekszámukat sokszorosan meghaladó, helyben talált római lakosságot. Ezen a talajon alakult ki a magyarnál tagoltabb, többszintű nyugati hűbériség, ahol mindenki a társadalmi és jogi szempontból közvetlen feljebbvaló hűbérurának tartozott engedelmességgel. Ezzel szemben Magyarországot a hét törzs vezetőinek szabad döntéséből fakadó szövetség hozta létre, kikötve benne az ellenállás jogát arra az esetre, ha a fejedelem uralkodásra méltatlanná válik.

Így a vérszerződéstől fogva a magyar berendezkedés kiemelten fontos elemei a szabadság és az ellenállási jog.

Ezek markánsan jelen vannak a szokásjogon alapuló történeti alkotmányunkban, így a királyi bullákban is felbukkannak, és teljesen beleivódtak a magyar közgondolkodásba, sőt értékrendbe. Természetesen ez sem demokrácia volt, hanem szkíta jellegű államszervezés, amely a magyar hűbéri rendszerbe átöröklődve is jóval több szabadságot és egyenlőséget tartalmazott a nyugat-európai változatnál. Magyarországon nem volt több nemesi osztály, hanem a nagy létszámú nemesség minden tagja, vagyontól függetlenül, ugyanolyan jogállású volt. Az sem véletlen, hogy a középkorban előszeretettel költöztek ide idegenek akár jobbágysorba is, hiszen itt az eredeti hazájukhoz képest általában nagyobb szabadság és nagyobb létbiztonság várta őket.

A magyarok szabadság iránti kiterjedt fogékonyságát mindenki megtapasztalhatta, aki valaha abszolút monarchiát vagy diktatúrát próbált ránk erőszakolni, mert rendre egyből komoly ellenállásba ütközött. Ha pedig tettlegesen meg volt verve az ország, akkor a passzív ellenállást húztuk elő, amiről a Bach-korszak neoabszolutista Ausztriájának költségvetése ugyanúgy sokat mesélhetne, mint Rákosiék szovjet diktatúrájáé.

„Aha, rendben…”

– mondja a legyőzött, megalázott magyar, majd nem hajtja végre azt az utasítást, amely a megszokott élete, bevett gondolkodása ellen való. Sőt, minden magyaros rafinériáját latba veti, hogy kijátssza a rosszindulatú vagy értelmetlen szabályt.

A történeti alkotmányunk azon, gyakran íratlan szokásjogi elemek összessége, amelyek meghatározzák az életünket 1200 éve – ha ennek ellentmondva hoznak egy új törvényt, szabályt akármit, hozza azt hazai vezető vagy külső erő, azt a magyar történeti alkotmány szellemében nem kell végrehajtanunk.

Mellékszál, hogy a jogilag egyenrangú, népes nemességünk egyaránt részt vett az állam életében, így Magyarországon sokan, sokat politizáltak, amióta világ a világ. Így aztán az a gyakori panasz, hogy nálunk mindenki folyvást politizál, sokkal többet, mint más országokban, az nem valami anomália, hanem a történelmünkből fakadó hagyomány. A történelem ugyanis bennünk él tovább, akármit találnak ki ünnepelt professzorok arról, hogy véget ért. Ami 1200 éve meghatároz minket, az már a bőrünk alatt van, zsigeri meggyőződéssé szilárdult, nem lehet megszüntetni sem parancsszóra, sem óvatosan.

Ezt nem érti a Nyugat

A nyugat-európaiak máshogy szocializálódtak, ők nemcsak azt nem értik meg, hogy nekünk mi bajunk az ő fantasztikus ötletükkel az afrikai, arab meg dél-ázsiai tömegek bevándoroltatásáról, vagy mi bajunk a csodálatos genderlobbijukkal. Pedig nem bonyolult: egyszerűen egyiknek sincs hagyománya Magyarországon, ezért pedig rossz néven vesszük, ha mégis ránk akarják erőszakolni ezeket. A rossz háborúkba való, rosszul időzített beugrásnak sajnos van hagyománya idehaza, ezekből viszont remélhetőleg tanultunk, és többé nem akarunk ilyen hülyeséget elkövetni – az erre irányuló szándékot meg ezért vesszük rossz néven.

A másik, amit Nyugat-Európa nem ért az eltérő szocializációs háttere miatt, hogy mi miként mondhatunk ellent ennyire konokul az ő elvárásaiknak. Hiszen ők azt szokták meg, hogy engedelmeskednek az uralkodónak, a gyarmat és a rabszolga pedig engedelmeskedik nekik. Mi ugyanakkor azt szoktuk meg, hogy ha olyannal traktálnak, ami nem tetszik, ami nem a mi életfelfogásunk szerint való, akkor azt mondjuk:

Nem!

Amikor Orbán Viktor megmakacsolja magát ezekben a kérdésekben az Európai Unió vezetésével, hangadóival, erősebb kutyáival szemben, akkor nem a hobbiját űzi és nem magánvéleményt fogalmaz meg.

A magyar nép szabályos felhatalmazására támaszkodva, a magyar történeti alkotmány szellemében védi a magyar érdekeket és álláspontot.

Vannak persze, akik ezt kompromisszumképtelenségnek vagy akármi másnak tartják, és ezt jó hangosan tudtunkra is adják azt a szép régi hagyományunkat éltetve, miszerint itt mindenki politizál. Hát Istenem, ilyenek vagyunk, senkinek se javaslom, hogy ezen megpróbáljon változtatni, mert úgyse fog sikerülni. Viszont ezek az ellenvélemények nem változtatnak azon, hogy a magyar miniszterelnök mégcsak nem is jogi lehetőséget használ ki a magyar történeti alkotmány szerint, hanem jogi kötelességét teljesíti. És mivel a történeti alkotmányunkon kívül (a 2011 óta érvényben lévő alaptörvény nyíltan vállalja ezt az örökséget) csak az 1949-ben érvénybe léptetett, majd a rendszerváltoztatáskor átszabott, de érvényben hagyott kommunista tákolmány létezik a történelmünkben, akinek a magyar történeti alkotmány büdös, annál kizárásos alapon elég könnyű eldönteni, hogy mihez vonzódik.