történeti alkotmány
Jogunk van nemet mondani
Nézzük, nézzük Orbán Viktor csörtéit az Európai Parlamentben meg az egyéb uniós helyszíneken, és az ellenoldali fejeken nem is mindig a megveszekedett ártó szándék látszik, hanem sok esetben egyszerűen nem értik ezt az egészet. Nem értik, hogy Magyarország miért csinálja, amit csinál, és megbotránkoznak azon, hogy Magyarország nem engedelmeskedik, hanem szembeszegül a magasabb hatalomnak. Mi – félázsiai fajtaként – nemcsak a saját álláspontunkat tudjuk igazolni, hanem azt is értjük, hogy a többiek mit nem értenek. Hazánk „alapító okirata”, a vérszerződés – Honi felderítés (Videó)
A világ számos helyén ünneplik az országuk születésnapját, ami általában a függetlenség kikiáltásához, egy forradalomhoz, esetleg egy békekötéshez kapcsolódik. Nálunk talán a születésnapi buli utáni vágyakozás alakította ilyesmi eseménnyé Szent István 1083. augusztus 20-i szentté avatásának ünnepét, ám a magyar államiság nem ekkor, Szent László uralkodása idején kezdődött. Sokkal régebben, egy különleges szertartás – a vérszerződés – hozta létre a Magyar Fejedelemséget. Érdekes csavar, hogy a magyar törzsek nem is a Kárpát-medencében tettek esküt a máig fennmaradt szövetségükre, nagyjából 1200 évvel ezelőtt, hanem még a szomszédos Etelközben. Amikor egy közös edényben lévő borba csurgatták a vérüket, aznap született meg a magyar államiság. Fejedelmet és más vezetőket választottak, továbbá olyan szokásjog alapjait rakták le, amely aztán a történeti alkotmányunk képében a jogrendszerünk kiindulópontjává vált egészen a modern időkben bekövetkezett kommunista hatalombitorlásig. A vérszerződésben nemcsak Magyarország kezdete, hanem erkölcsi és törvényi kiindulópontja is visszaköszön – erről beszélt a műsorban Varga Tibor jogtörténész. A történeti alkotmányunk nem veszett el – Honi felderítés (Videó)
Nem valami misztikus ködbe vesző Titok, amelyet gonosz erők elvettek tőlünk az évszázadok során. Valóigaz, hogy a kommunisták ki akarták törölni az emlékét is, de nem sikerült nekik. A magyar történeti alkotmány nem egy minden bajunkra megoldást kínáló, ősi, varázserejű könyv, hanem mi magunk vagyunk: a több, mint ezer éves keresztény törvénykezésünk összes tapasztalata, a szokásjogunk, valamint az államalkotó tudásunk, amelyet ezerkétszáz éve, a vérszerződés óta csiszolgatunk. Olyan bölcsesség rejlik benne, amely bőven megelőzte időben a modern kori szabadságjogok törvénybe iktatását. Ez nem egy múzeumi tárgy, hanem az élő jelen, ami mindig is volt – szervesen fejlődő rendszer eredménye, amely a magyar értékrendből és szokásokból fakad, de mindig a valósághoz idomulva keretezte az életünket és az önállóságunkat. Így volt ez Szent Istvántól a kommunista hatalombitorlásig, ezért a Szent Korona-tan kitörölhetetlen része a királyság, de így van ma is, amikor – noha a 2012-es alaptörvény visszahelyezte méltóságába a történeti alkotmányunkat – a köztársaság jelenti a gyakorlatot. Ám épp azért, mert a valóságot képezi le a magyarok tükrében, az lesz, amivé mi tesszük. Változtatni rajta csak nekünk van jogunk, senki másnak. Ezt nem egyszerű elmagyarázni olyan európai országoknak, amelyek az ezer meg ezerkétszáz évet csak hallomásból ismerik, de még közel ennyit sem léteztek. Ennél könnyebb dolga volt Horváth Attila jogtörténésznek, aki nekünk magyarázta el kiválóan. Ajánljuk még
Itt a nagy antifa-széljobb vita a Polbeatben: "Nefelejcs" Gergő vs. Lipták Tamás, csütörtök 18 óra, R56!
Szélsőbal nincs, de igény az volna rá - írta Varga "Nefelejcs" Gergő hét éve a Tett blogon. Nem kellett sokat várnia, hogy a folyamatosan tüzelt antifa csoportok végül radikalizálódjanak, elég csak az Ilaria Salis-féle, 2023-as budapesti terrortámadásra gondolni. Varga "Nefelejcs" Gergő, aki a marxista portál, azaz a Mérce munkatársaként, a Vörös Szittya vlog arcaként és mindenek előtt antifa szervezőként ismert, elfogadta a PestiSrácok felkérését, hogy a másik nagy közéleti szubkultúra, a nemzeti radikálisok emblematikus képviselőjével, Lipták Tamással, a Jobbszélső Telegram csatorna szerkesztőjével, a Magyar Jelen szerzőjével megmérkőzzön a Polbeat nyilvános felvételén, május 29-én, csütörtökön, 18 órától, az R56 Sörözőben. Mérkőzésvezető: Huth Gergely és Kertész Dávid. Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire. Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.