Honi felderítés
Az újkorban fújták fel parasztháborúvá a rövidke felkelést – Honi felderítés
A Dózsa-felkelést rengeteg toposz övezi, a későbbi korok a maguk szájíze szerint értelmezték és tálalták az eseményeket. Ezek sokszor többet mondanak el a későbbi korszakról, mint magáról az eredeti eseményről. Az is beszédes, hogy a lezajlását követően, sokáig egyáltalán nem kezelték komoly eseményként, a marxista történetírás osztályharcos álmodozása viszont utóbb már-már levakarhatatlannak látszó réteget ragasztott rá. Egy olyan korban történt az állítólagos elnyomás elleni parasztfelkelés, amikor a jobbágyterhek messze elmaradtak a mai adóterheinktől, és ahol a közhiedelemmel ellentétben a Jagellók alatt is fejlődött az ország gazdasága. Az újkori nagy híréhez képest megdöbbentően rövid lefolyású, alig két hónapig tartó „parasztháború” tárgyilagos kibeszélésére Kanász Viktor történész segítségével vállalkoztunk.
Esterházy János, akit felváltva üldözött a Gestapo, az NKVD és Csehszlovákia – Honi felderítés (Videó)
A XX. századi politikusokról általában nem a mártír szó szokott először eszünkbe jutni, Esterházy Jánosnak mégis ez a közismert jelzője magyar körökben. A magyar és a szlovák történelmet hajlamosak egészen különböző értékítélet alá venni az érintettek, és ennek Esterházy élete, ténykedése az egyik mintapéldája. Számunkra boldoggá avatási eljárás alá vont, tiszteletre méltó személy, a másik oldalnak viszont jogosan elítélt, fasiszta háborús bűnös. Ki volt ő és honnan jött, mi mozgatta és miben hitt? Hogyan válhatott „fasisztává” az, akinek elhíresült mondata szerint „a mi jelünk a kereszt, és nem a horogkereszt”, és akit felváltva üldözött a Gestapo meg az NKVD? Miért lett a meghurcolt politikusból egyházi példakép? Hogyan hatnak máig nemcsak a gondolatai, hanem a személye köré vont politikai játszma is? Molnár Imre történész avatott be minket Esterházy János életének fontos mozzanataiba.
Hazánk „alapító okirata”, a vérszerződés – Honi felderítés (Videó)
A világ számos helyén ünneplik az országuk születésnapját, ami általában a függetlenség kikiáltásához, egy forradalomhoz, esetleg egy békekötéshez kapcsolódik. Nálunk talán a születésnapi buli utáni vágyakozás alakította ilyesmi eseménnyé Szent István 1083. augusztus 20-i szentté avatásának ünnepét, ám a magyar államiság nem ekkor, Szent László uralkodása idején kezdődött. Sokkal régebben, egy különleges szertartás – a vérszerződés – hozta létre a Magyar Fejedelemséget. Érdekes csavar, hogy a magyar törzsek nem is a Kárpát-medencében tettek esküt a máig fennmaradt szövetségükre, nagyjából 1200 évvel ezelőtt, hanem még a szomszédos Etelközben. Amikor egy közös edényben lévő borba csurgatták a vérüket, aznap született meg a magyar államiság. Fejedelmet és más vezetőket választottak, továbbá olyan szokásjog alapjait rakták le, amely aztán a történeti alkotmányunk képében a jogrendszerünk kiindulópontjává vált egészen a modern időkben bekövetkezett kommunista hatalombitorlásig. A vérszerződésben nemcsak Magyarország kezdete, hanem erkölcsi és törvényi kiindulópontja is visszaköszön – erről beszélt a műsorban Varga Tibor jogtörténész.
Lassan előbújik a föld alól Aba Sámuel központja – Honi felderítés (Videó)
A magyar középkor egyik különleges leletegyüttese rejtőzik a föld alatt Abasáron. A Mátra lábánál fekvő két és félezres község volt egykor az Aba nemzetség s így 1041–1044 közt Aba Sámuel királyunk székhelye. Az erődített udvarházzal és monostorral bíró nemzetségi központra a tatárjárás mérte az első súlyos csapást – alighanem ekkor pusztult el uralkodónk sírja, és tűntek el földi maradványai. Ezután újjáépült a hely, és egészen a török időkig működtek itt a szerzetesek. Valamikor a XVII. század elején rombolták le végleg a régi Abasárt, de a XX. század is tartogatott neki egy csapást: egy helyi kommunista funkcionárius a romokat rejtő, addig beépítetlen dombon építtette fel a házát, súlyos károkat okozva a maradványokban. Azóta beépült szinte az egész domb, a régészek viszont elkezdték a módszeres feltárást, amely több szempontból is jelentős. A közvetlen történeti kutatáson túl fontos adalékokkal szolgált és szolgálhat az Aba nemzetséget és annak rejtélyes eredetét illetően. Az izgalmas helyszínről a feltárás korábbi vezetője, Makoldi Miklós régész beszélt a műsorban.
Így szűnt meg egy csapásra a középkori magyar nagyhatalom – Honi felderítés (Videó)
Nemzeti nagylétünk temetője – ahogy belénk rögzült a mohácsi csata, történelmünk egyik legkomolyabb választóvonala. A középkorban európai nagyhatalomnak számító Magyarországot az a szerencsétlenség érte, hogy elképesztő gyorsasággal felnövekedett a tőszomszédságában egy még erősebb hatalom, a folyamatos hódításra berendezkedett Oszmán Birodalom, amelyik bármely európai országot képes lehetett volna ilyen közelségből megtörni. Mekkora erőt képviselt akkor a mi hadseregünk és mekkorát az ellenségé? Miért nem ért oda Szapolyai János a csatába? Hogy zajlott le a csata? Ezeket a kérdéseket igyekeztünk megválaszolni B. Szabó Jánossal, a Magyarságkutató Intézet történészével. Na, meg persze a legfontosabbat: volt-e esélyünk, hogy másként történjen?
Ha elfelejtjük, végleg elveszik – Honi felderítés (Videó)
Magyar sérelmeket és igényeket szoktunk emlegetni Trianon kapcsán, de még ezekből is rendre kifelejtődik a hajdani Magyar Királyság egyik legvirágzóbb és leggazdagabb része, amely a középkorban az országunk legmegbecsültebb borait szolgáltatta: Szerém. Jogilag Trianonban szakították le teljesen az országunkról ezt a pazar adottságú és hányattatott sorsú területet, ám a magyar részről elvesztése egy hosszabb folyamat fájdalmas eredménye. Az Árpád-kori bizánci–magyar határháborúk lecsengése után felvirágzott vármegyére az oszmán törökök megjelenésével köszöntött az újabb nehéz korszak. Már a török hódítás előtt is frontterületté vált és sokat szenvedett, utána pedig évtizedek alatt elszerbesedett a betelepülés, illetve az eredeti magyar lakosság elmenekülése miatt. Mégis a horvátok szerezték meg előbb, és a gazdag terület iránti szerb vágyakozás csak nagy sokára, több, mint négy évszázad múltán vált teljes egészében valóra. Nekünk viszont az a feladatunk, hogy ennyi idő után is számon tartsuk országunk eme egykori ékkövét, ahol fogyatkozóban vannak a magyarok, de még mindig vannak hírmondóink a Tarcal-hegység lábánál. A környék kiváló ismerője, a Szerém történetét könyvben is feldolgozó Hetzmann Róbert beszélt a magyarok többségének is ismeretlen, elesett bástyáról.
A Magyar Királyság fő katonanépe – Honi felderítés (Videó)
Ha visszamehetnénk a középkori Magyar Királyságba, a határai mentén, a legtöbb helyen székely lövőket találnánk. Ezek a hagyományos lovasíjász harcmodort űző katonák őrizték az országot a kisebb betörések ellen, és az ő dolguk volt lassítani a nagy támadásokat, miközben a király hírét vette a veszélynek. A nemesekhez hasonlóan a vérükkel adózó székelyek azonban nemcsak a határokat védték az Őrvidéktől Kézdiszékig és a Morvától Baranyáig, hanem számosan ott voltak a mindenkori magyar királyok hadseregében a testőrségben, az ellenséget bekerítő, az utánpótlását zavaró, felderítő, illetve kémelhárító könnyűlovasként. A tevékenységük jóval szerteágazóbb volt, mint amit a romantikus emlékezet számon tart, hiszen különleges katonai feladatokat is rájuk bíztak időnként, akár ostromoknál is. A középkor során végig meghatározó katonanép hadakozását, határvédelmi fortélyait és hadtörténetét Sashalmi-Fekete Tamás történész mutatta be.
A római Pannonia sorsa a hunoktól a magyarokig – Honi felderítés (Videó)
Néhol térdig érő, de zömmel inkább a föld alá temetett falcsonkok maradtak ránk a római korból – na meg egy név, amely sokkal többet jelent nekünk, magyaroknak, mint a többi korabeli provincia: Pannónia. Mi történt ezzel a területtel a római uralom szertefoszlásakor, amikor germánok, hunok, aztán megint germánok masíroztak rajta, majd az avarok vették birtokba? Mekkora pusztítás érte, hogyan enyészett el az egykori római élet itt, és mit láthattak még az épületekből városokból, gazdaságból a X. századi magyarok, amikor az államuk végleg megtelepedett itt? Fehér Bence klasszika filológus–történésszel néztük át a folyamatot, ahogy egy latin földrajzi név a magyarok országaként épült be a nemzettudatunkba.
Nem múzeumi tárgy, hanem maga az ország és népe – Honi felderítés (Videó)
Mikor és hol készítették? Egyszerre készült, vagy két külön részből állították össze? Melyik királyunk kapta és kitől? Ezeket a tárgyszerű kérdéseket szoktuk nyomozni a Szent Koronával kapcsolatban, és közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nemcsak valami múltbéli tárgy, hanem a jelenben is létezik, ráadásul a magyarság legfontosabb jelképe. Megtestesíti az országunkat és annak népét, és így jóval több, mint egy tárgy. Ez csaknem egy évezreden át teljesen világos volt a magyarság számára, és a Szent Korona tiszteletét nem tartották sem túl elvontnak, sem értelmetlennek. Csak a királyság megbuktatása és a kommunizmus tudta elhalványítani, ám a Szent Korona továbbra is a mi történelmi örökségünk, amelyre vigyáznunk kell, de működtetnünk is, ahogy korábban tettük. Különleges jelképünk történetéről, nemzeti, kulturális és népművészeti jelentőségéről Limbacher Gábor néprajzkutató beszélt.
A vadkapitalizmusból vissza a teremtett emberhez – Honi felderítés (Videó)
Mások számára jól látható erkölcsösség és megzabolázott vágyak – ez, a protestáns vidékekre jellemző viselkedéskultúra ágyazott meg a tőke diadalának. A protestánsok hite szerint nem a saját kezükben van az üdvözülésük, ezért evilági jeleket, bizonyságokat kerestek a kiválasztottságukra, amit a jómódban, a visszafogottságban és az erkölcsösségben láttak meg. Ez szülte meg a protestáns etikával fémjelzett, tőkefelhalmozást eredményező korai kapitalizmust. A felvilágosodás szellemisége aztán ebbe a képletbe oltotta bele a materializmust, azaz a vágyak korlátlan kielégítését, kialakítva a modern kapitalizmus eszmei kereteit. Ezzel párhuzamosan az ipari forradalom vívmányai is fokozták a tőkekoncentrációt, a XIX. századra durván felborult a pénztőke, illetve a földbirtok, a munka és a tudástőke közötti korábbi egyensúly, és előbbi egyre inkább a kis egzisztenciák fejére nőtt. A nagytőke befolyásához képest eltörpült a földé, a munkaerőé és a tudásé. A kapitalizmus káros hatásainak kivédése végett jött létre a keresztényszocializmus, amely az emberi méltóságot, a társadalmi igazságosságot, a társadalmi rétegek egymásra utaltságában gyökerező szolidaritást és a család intézményét segítő szubszidiaritást hirdeti katolikus alapon. A sokak számára ismeretlen, ám ma is időszerű üzeneteket hordozó politikai irányzat előzményeiről és részleteiről Kovács Kálmán Árpád történész beszélt.
Petőfi terjesztette el az osztrák hazugságot – Honi felderítés (Videó)
Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? – republikánus felbuzdultságában így gúnyolódott Petőfi a győri csatában vesztes magyar nemeseken. Ironikus, hogy a vereség felelősségét a magyarokra kenő osztrák hazudozást éppen az osztrákokat finoman szólva nem kedvelő költőnk terjesztette el. Valójában ez a történet jóval a magyar nemesi felkelők – pontosabban inszurgensek – fölött dőlt el: I. Ferenc császár és király belement egy megnyerhetetlen háborúba a franciák ellen, Laval Nugent osztrák vezérkari főnök benézte az erőviszonyokat és csatát javasolt a túlerő ellen, a parancsnok, Habsburg János főherceg pedig végzetes hibákat vétett a csatában. Az osztrák–magyar reguláris had a kiképzetlen magyar területvédelmi erőkkel, az inszurgensekkel kiegészülve is alig-alig érte el a franciák létszámát. Mozgósításból és logisztikából kiválóan vizsgáztunk, ám a mai fogalmaink szerint afféle nemzeti gárdának megfelelő nemesi felkelésünk ugyanúgy esélytelen volt az akkori világ legjobb hadserege ellen, ahogy a császári–királyi hadsereg. János főherceg azonban első ijedtében gyorsan a magyar inszurgensekre kente a vereséget, ez a legenda pedig azóta is mérgezi a magyar önértékelést. Nagy-Luttenberger István történésszel tisztáztuk, hogy kiknek a lelkén száradt a vereség.
Történelmietlen ellentét – Honi felderítés (Videó)
Gazdagon el vagyunk látva történelmi konfliktusokkal a szomszédainkkal szemben. A Trianonban kicsúcsosodott feszültségek nem az első világháborúban születtek, hanem jóval régebbről erednek. Amikor elszakították az országunk kétharmadát, akkor a csehek és a románok már bő egy évszázada, a szerbek pedig évszázadok óta dolgoztak ezen a törekvésükön. Az elcsatolósdiba azonban belekeveredett egy olyan népcsoport, amellyel azelőtt soha nem volt semmilyen gondunk. A tótok a történelmi Magyarország határain belül alakultak ki a középkorban beköltözött cseh, morva, lengyel és ruszin telepesekből. Szabadon használhatták a különböző nyelvjárásaikat, nem bántották őket a nemzetiségük miatt, a Magyarországhoz tartozásuk pedig sosem kérdőjeleződött meg bennük. Csupán nacionalista értelmiségi csoportosulások ügyködtek az egységes nemzetté formálásukon és a magyarokkal való szembefordításukon a XIX. század elejétől, ami azonban Magyarország keretein belül még a komoly cseh hátszéllel sem tudta megérinteni a tót lakosság tömegeit. Hogy lehetett mindezt annyira elrontani, ahogy a XX. században láttuk? Így kell-e lennie, és van-e kiút a szlovák–magyar ellentétekből? Szász Péter történésszel jártunk az ügy végére.
Így tartottuk meg Sopront Trianon után – Honi felderítés (Videó)
Ha van a hullarablásnak minősített esete, akkor az Ausztria első világháború végi viselkedése Magyarországgal szemben. Már a dualizmus idején, sőt a középkor óta fájt egyes bécsi körök szíve a nyugati határvidékünkre, illetve annak bizonyos részeire, városaira. Ausztria minket is magával rántott az első világháborús vereségbe, majd a fegyverszünet után egyből benyújtotta igényét Vas, Sopron, Moson és Pozsony vármegyék nyugati szélére, amely német többségű vidékké vált az évszázadok alatt, ám ezer éve Magyarország részét képezte. A trianoni békekonferencia természetesen meg is ítélte nekik, ám ez volt az a hely, ahol Magyarország a sarkára tudott állni a szintén megvert, és érdemi hadsereg nélkül maradt Ausztriával szemben. Minden lehetséges trükköt bevetettünk, amelyek csúcsa az ország minden részéből idesereglett több ezernyi háborús veteránból létrejött szabadcsapatok, a Rongyos Gárda által kirobbantott nyugat-magyarországi felkelés volt. A hadviselt, tapasztalt tisztikar és legénység kisháborús módszerekkel ügyesen tartotta meg az ellenőrzést a terület fölött egészen 1921 végéig. Magyarország, szorult nemzetközi helyzetében, végül nem tudta megtartani az egész területet, de enélkül Sopron és környéke is elveszett volna. A Trianon árnyékában elfelejtett vagány magyar siker részleteit Anka László történész mutatta be.
Következmények nélkül gyilkolhatták a szerbek a magyarokat – Honi felderítés (Videó)
Népirtásokat nemcsak a háborúk vesztesei szoktak elkövetni, felelősségre vonni viszont csak őket szokták érte. A győztes minden cselekedetét – legyen az bármilyen súlyos és tömeges kegyetlenkedés – utóbb, vagy akár már az elkövetéskor legitimálja a győztes helyzete. A második világháború nácik által elkövetett szörnyűségein máig borzong a világ, sőt ők lettek a népirtás köznéviesült „gazdái”; ha ma bárhol ilyesmit követnek el a világon, egyből előkerül a leírásokban a „náci” varázsszó. Arról viszont még most is csak szórványosan hallani, hogy még a háború véget érte előtt ugyanolyan kíméletlen népirtást követtek el a másik, győztes oldalon harcolók – a magyarok ellen. Délvidéki magyarok tízezreit gyilkolták meg – sokszor kéjesen halálra kínozva őket – jugoszláv partizánok, a holttesteket dögtemetőkben, sintértelepeken elhantolva, majd később sportpályákat, utakat építettek a tömegsírok fölé, hogy örökre eltüntessék a második világháború végén diadalmasan vérben fürdő nemzeti szocializmus nyomait. Az áldozatok családtagjait hallgatásba fenyegették, elgyászolni sem lehetett a meggyilkoltakat, a lélekszámukat pedig még ma is vitatják. Mintegy 50 ezer magyar rettenetes haláláról beszélt Mező Gábor kutató újságíró, A népirtás csöndje c. könyv szerzője.
Nem tudtuk megoldani a középkori és kora újkori „migrációs válságot” – Honi felderítés (Videó)
Beszivárgás vagy bemenekülés a biztonságba és jólétbe a veszély elől, hazatérés helyett ottfelejtődés a háborús veszély elmúltával, láthatatlanság a hatóságok számára, adóztathatatlanság, törvényes autonómia nélkül is saját szabályok szerint élés egy idegen hatalom alatt, felszaporodás, majd gyűlölködő szembefordulás a befogadó országgal – nem, ez nem a jelenkori migrációs válság leírása, hanem a románok magyarországi megjelenésének és szaporodásának története. Aligha van még egy ilyen szerencsés nép Európában, hiszen nemcsak biztonságos életet kaptak Magyarországon az oláh pásztorok és leszármazottaik, hanem Erdélyben protestáns–katolikus versenyfutás kezdődött a román hívek becsábításáért, és ezt a felekezetek a kiművelésükkel akarták véghez vinni. A szellemi támogatást, román nyelvű könyveket, iskolákat köszönték szépen, de maradtak ortodoxok, ráadásul a román nemzeti öntudat is megszülethetett így – Erdélyben. Magyarország nemcsak a románok sokasodását biztosította, hanem szellemi értelemben is kinevelte önmaga ellenségét, hiszen a folyamatos bevándorlás miatt egyre jobban felduzzadó románság elég hamar rádöbbent, hogy neki tulajdonképpen ősellenségei a magyarok, akiket minden adódó alkalommal elkezdett irtani. A románok erdélyi többségbe kerülését, hihetetlen demográfiai sikerét és balkáni középhatalommá válását Köő Artúr történész részletezte.
Késik a szenzációs felfedezés: nem mindenki akarja megtalálni IV. Béla sírját – Honi felderítés (Videó)
Mit szólna hozzá egy átlagos magyar, ha kiderülne, hogy egy Árpád-kori királysír található az udvara alatt a mélyben? A saját érdek fontosabb vagy a nemzeti érdek? Régóta számon tartják a régészek és történészek, hogy valahol Esztergomban kell lenniük IV. Béla királyunk földi maradványainak; évtizedeket töltöttek már el a változó intenzitású keresésével, de máig nem találták meg. A király, Laszkarisz Mária királyné, valamint kisebbik fiuk, Béla herceg szarkofágjait eredetileg a IV. Béla apja, II. András által behívott ferencesek esztergomi bazilikájában helyezték öröknek szánt nyugalomra, ám a törökdúlás idején az országgal együtt ezt is elpusztította az Oszmán–Habsburg háborúskodás. Az újkorra nyoma veszett nemcsak a királysírnak, de az óriási templomnak is. A Honi felderítésben két hónapja foglalkoztunk vele, hogy minden valószínűség szerint megtalálták a királyi család pontos nyughelyét. Az óriási szakrális épületegyüttes – a Segítő Szűz-bazilika, a Boldogasszony-kápolna és a ferences kolostor – romjai, egy független kutatócsoport szerint a Királyi városrész több, mint kétszáz éves házai alatt pihennek mélyen a föld alá temetve, és a kápolna épen megmaradt részében ott van IV. Béla királyunk is. Ha feltettük a kérdést, hogy mit szólna ehhez egy átlag magyar, akkor azt is meg kell kérdeznünk: miért nem szólnak ehhez semmit a királyt régóta hiába kereső régészeink?
Hova tűnt egymillió magyar a szomszédos országokból? – Honi felderítés (Videó)
Amíg a minket Trianonban feldaraboló szomszédos népek mindegyike legalább megkétszerezte a lélekszámát az első világháborútól az ezredfordulóig, a magyarság a másfélszeres növekményt se érte el. Ennél is tragikusabb a magyar élettér, vagyis a magyar területi jelenlét összezsugorodása azóta, hogy az ország kétharmadát és a magyarság egyharmadát idegen uralom alá kényszerítették. A területeinkre ácsingózó szomszédok a magyar lakosság nélkül, vagy legengedékenyebb esetben is románná, szerbbé, szlovákká beolvadó magyarokkal képzelték el a hízásukat. Abban, hogy ma Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken jóval kisebb területen alkotunk többséget, mint Trianon előtt, sőt jóval kisebb területen találni egyáltalán magyarokat, levakarhatatlanul bűnösek a szomszédaink. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia szakmányban végezte a magyartalanítást a fennhatóságuk alá vont területeken. A világháborúk utáni kaotikus éveket kihasználva mintegy 70 ezer magyart gyilkoltak meg, és több, mint egymillió magyart űztek el ősi földjéről. Az ő bűnük mindössze a magyarságuk volt. A demokratikus nagyhatalmak által megengedett emberiségellenes bűnök hosszú-hosszú sora kellett ahhoz, hogy Románia, Szlovákia és Szerbia magyarsága mostanra már az elnyomók számára „kezelhető” méretűre apadjon. A világháborúk utáni magyarirtások és kitelepítések történetét Ligeti Dávid, a Veritas Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be.
Évtizedekig nem volt ellenszere Európának a magyarokra – Honi felderítés (Videó)
Mondjatok két nagy győzelmet a kalandozások idejéből! Két nagy vereség biztos könnyebben menne. Pedig arról a korszakról beszélünk, amikor öt nagy csatában vertünk tönkre német és itáliai seregeket, majd a nyugat-európaiak évtizedekig csatát is alig-alig mertek vállalni az adót szedni érkező, ellenkezés esetén pedig a városaikat felperzselő magyar csapatok ellen. A hadtörténetünk egyik legfényesebb időszaka ez a hat-hét évtized, amikor a magyar seregek állandó félelemben tartották Nyugat-Európát és Bizáncot. Miközben szomjazzuk a történelmi sikereket, a meglévőket is kiverte a magyarság fejéből a „merjünk kicsik lenni” szemléletű marxista történetírás, amely csak a merseburgi és az augsburgi kudarcot véste bele jó erősen a tankönyvekbe, sőt mindkettőt súlyos vereségként ültette el a köztudatba. Ennél azonban sokkal több minden történt a Magyar Nagyfejedelemség ragyogó hadjáratai során. Milyen hadászati és logisztikai tudást csillogtattak elődeink és milyen katonai erőt képviseltek, mennyire stabil országból indultak el szinte minden évben Nyugat-Európát megsarcolni, és miért félrevezető egyáltalán a „kalandozások” kifejezés is? Az újabb kutatások, valamint a régóta ismert források életszerűbb újragondolása révén megfogalmazódott válaszokat Szabados György, a Magyarságkutató Intézet történésze adta meg.
A történelem titkos alakítói – Honi felderítés (Videó)
Ahogy a középkori történéseket nem lehet megérteni valódi mélységükben a katolicizmus ismerete nélkül, ugyanúgy nem lehet megérteni a kapitalizmust a tőkét forgató bankszektor ismerete nélkül. A nagy bankházak működési logikájának, céljainak és történelembefolyásoló erejének átlátása kulcsfontosságú az események teljes feltárásához. A bankházak már az érett középkorban is bele-beleszóltak a dolgok menetébe, képesek voltak uralkodókat is a markukban tartani az eladósodottságukon keresztül, ám akkor a hadseregeknek még az uralkodók parancsoltak. Az új idők forradalmakkal előállított polgári államaiban azonban a hitelező magánbankok már magukhoz ragadták a letörhetetlen hatalmat. Ez a magyarázat arra, hogy miért kellett a szabadságharcát vívó, a 12 pontban nemzeti bankot is követelő, 1848/49-es Magyarországnak mindenképpen elbuknia, és hogy az 1867-ben létrehozott duális Monarchiában miért csak 1878-tól lehettek részesei a magyarok a központi banknak. Ahogy arra is megvan a magyarázat, hogy az 1918-ban megszűnt Monarchia koronáját miért csak 1927-ben cserélhettük le a pengőre. Boros Imre közgazdásszal az államok és politikusok színfalai mögé rejtett, mély történelembe ástuk bele magunkat.
6:3-tól 8:1-ig – A magyar foci drámai története – Honi felderítés (Videó)
Hetven évvel ezelőtt vertük agyon a saját futballszentélyében a sportág tanítómesterének és világ legjobbjának tartott Angliát. A magyar foci filmre kívánkozó története mindig oda-vissza kölcsönhatásban volt a XX. századi történelmünkkel. Rendkívüli aranykor, majd drámai zuhanás a feneketlen mélységekbe – mindkét véglet annyira kilóg az átlagból, hogy magyarázatra szorul. A szerencsés csillagállás is kellett hozzá, ám alapvetően a magyar nyelv és gondolkodás különleges, az európai nyelvek nagy részétől markánsan különböző logikájának köszönhetően egy sajátos játékstílus, egy bivalyerős futballkultúra emelkedett fel a Duna völgyében. Az ezt az iskolát követő magyar, majd osztrák és csehszlovák foci egymást pallérozta, mindhárom országot a világélvonalba repítve. A „bennszülött”, önazonos futballiskola a magyarázat a magyar foci '50-es évekbeli elképesztő erejére. A csúcsról pár évtized alatt felfoghatatlan mélységbe zuhanásnak is megvan az oka: a magyar futballszakma az intézményi professzionalizálódással párhuzamosan elhagyta, sőt el is felejtette a saját stílusunkat, és tájidegen futballgondolkodást honosított meg helyette. Ez volt a kikövezett út az erőlködés, a tanácstalan vergődés és az egyre megalázóbb kudarcok felé. A mennyei magasságokba szárnyalás, majd a vert mezőnybe zuhanás történetét Ferenczi Attila futballhagyomány-kutató mutatja be, végül az is kiderül, hogy mi a különbség a magyar foci és Marco Rossi magyar válogatottja között.
Magyar őstörténet: mindenkinek igaza volt – Honi felderítés (Videó)
A csontok nem szólalnak meg, de szinte már mégis. Elemi erővel robbant be a magyar őstörténet-kutatásba az archeogenetika az utóbbi években, a történészek, régészek és nyelvészek eredményei mellé odahelyezve az immár felderíthető vérségi leszármazások vonalait. A mintegy két évszázada élesen két – finnugor és hun, azaz türk – táborra szakadt őstörténet-kutatás olyan válaszokkal szembesülhet most, amelyek csalódást okoznak majd mindkét tábor kompromisszumképtelen képviselőinek. A honfoglalók archeogenetikai visszakövetésének eredményei mindenki várakozásait megcáfolják valamilyen értelemben, ugyanakkor mégsem érezheti magát partvonalra szorítva senki. Lényegében az látszik kiderülni, hogy a sok-sok „vagy” szó helyére „és”-t kell tennünk, mert mindenkinek igaza volt: szittyák is vagyunk, meg finnugorok is, meg hunok is. Ráadásul még avarok is, ami egy további, teljes kérdéskört vet fel. Nehéz lehet ezt így elsőre befogadni, ám az élet és a történelem sokkal rugalmasabb a merev kategóriáknál. Ki mondta, hogy a szkíták, az ugorok és a hunok nem keveredhettek egymással az ősi időkben? Hát erre csak kevés tudósunk mert gondolni. Török Tibor archeogenetikus vázolta fel előttünk a magyarság születésének állomáshelyeit és meghökkentő történetét.
Vörös és fehér: A terrort elkezdeni nem kellett volna – Honi felderítés
Még ma is inkább ideológiai, semmint történészi vita zajlik az az eseménysor körül, amelyet a bolsevik propaganda és a marxista történetírás fehérterrorként híresztelt el, míg a jobboldal különítményes megtorlásnak nevezi. A társadalmi előzmény és indok nélkül 1919-ben az országra rázúduló kommunista diktatúra óriási döbbenetet okozott. Az önmagát büszkén vörösterrornak nevező államhatalmi erőszakhullám komoly indulatokat és bosszúvágyat gerjesztett, amelyek lábra kaptak a kommunisták bukása után. A restaurált Magyar Királyság köztörvényes bűncselekményekként kezelve és nem elfogulatlanul, de mégiscsak szabályos jogi úton igyekezett elégtételt venni a történtekért, míg fegyveres különítményesek a saját szakállukra kezdtek önbíráskodni. Prónay Pál, Héjjas Iván és a többiek kommunista bűnözők sokaságát kapták el és ölték meg, de közben túlkapások egész sorát is elkövették, ártatlanokat is meggyilkoltak. Mindezt azonban egy olyan korban, amikor nemcsak a bosszú mozgatta az államhatalmat és a különítményeseket egyaránt, hanem a kommunizmus visszatérésétől való aggodalom is. A korszak társadalmi viszonyait és a korabeli nézőpontokat Nánay Mihály történész, a Rubicon Intézet főmunkatársa hozza közelebb.
'56 legelfeledettebb áldozatai – Honi felderítés (Videó)
Az 1956-os szabadságharcra budapesti eseménysorként tekintünk; lassan szivárog be a köztudatba, hogy a vidéki városokban is komoly dolgok történtek. Még kevésbé ismert, hogy az elszakított országrészekben is van története '56-nak. Annak ellenére, hogy ez az egyetlen olyan nemzeti ünnepünk, amely csonkamagyarországi eseményhez kötődik, és emiatt nem övezi ma olyan kultusz a külhoni magyarok körében, mint március 15-ét vagy augusztus 20-át, a magyarországi történések a határokon túl is rezonáltak, elsősorban Erdélyben volt visszhangjuk. Olyan fiatalok is voltak, akik nekivágtak az útnak Magyarország felé, hogy harcolhassanak a kommunista diktatúra ellen. Az ő főellenségüknek azonban nem a magyarországi, hanem a román kommunista hatalom bizonyult. Románia ugyanis minden tekintetben meglátta a lehetőséget a magyar népfelkelésben: belpolitikailag még szorosabbra húzhatta a soviniszta terrort az amúgy is gyűlölt magyar lakosságával szemben, szokásosan ügyes és gátlástalan külpolitikai helyezkedésével pedig ekkor vívta ki a nagyobb mozgásterét a kommunista blokkon belül. Az '56-os erdélyi eseményeket és a román megtorlás áldozatait Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze mutatta be a Honi felderítés nyilvános felvételén.Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat.
Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál.
Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo.
Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.
