Honi felderítés
Antiszemitizmus és a képzelt zsidó egység – Honi felderítés
Cionizmus, anticionizmus, antiszemitizmus... A felsorolt fogalmak alatt sokan – zsidók és nem zsidók egyaránt – sokfélét értenek, ám Magyarországon mindhárom fogalomnak elég hosszú és tartalmas múltja van, így aligha szorulunk bármelyikből importra vagy idegen minták átvételére. De vajon mennyire képez monolit tömböt az antiszemita körökben rendszerint egységes ellenségképként feltűnő zsidóság? Valójában a politikai és vallási megosztottságon túl még a modern kori Izrael állam létéhez való hozzáállás is megosztja őket elejétől fogva: cionistából és anticionistából is van köztük vallásos és nem vallásos, nem beszélve arról, hogy a vallási irányzataik sokasága, továbbá a jobboldali–baloldali, nacionalista–internacionalista ellentét egyaránt felszorozza azt a számot, ahányféleképpen a zsidók elképzelték és elképzelik az útjukat. Ezek az egymást keresztező elképzelések többször politikai gyilkosságba torkolltak ebben a nemhogy nem egységes, de nem is feltétlenül békés közegben. A különböző politikai, vallási irányzatok és ezek kombinációinak magyarországi múltjáról és hátteréről, a nemzetközi tértől elválaszthatatlan összefüggéseiről, az antiszemitizmus egymással nem összemosható fokozatairól beszélgettünk Veszprémy László Bernát történésszel. Az elveszett király és az elveszett katedrális – Honi felderítés (Videó)
Hogy kerül egy XX. századi játékvasaló a 753 évvel ezelőtt elhunyt IV. Béla királyunk családi kriptájába? Egyáltalán hol van Béla király kriptája? Hova lett az általa építtetett esztergomi katedrális? Az első kérdés és a válasza mindenkinek meglepetés lesz, míg az utóbbi két kérdés régóta foglalkoztatja a régészeket és szakmabelieket, ám sok-sok évnyi költséges keresgélés után sem bukkantak a nyomukra, mert ahol keresték a templomot és második honalapító uralkodónkat, ott nem találták. Műsorunk viszont mindegyik kérdésre választ ad egy bölcsészekből álló csoport jóvoltából, akik történeti feljegyzések, korabeli képi ábrázolások és geometriai számítások segítségével beazonosították az egykori Segítő Szűz katedrális, Nagyboldogasszony kápolna és kapucinus kolostor épületegyüttesének pontos helyét. Feltevésüket geofizikai mérésekkel is alá tudják támasztani, hiszen a műszerek több méter mélységben kimutatták a föld alatt a falak maradványait, pontosan ott és úgy, ahogy arra számítottak. A csoport két tagja, Gombkötő Csaba és H. Tóth Tibor mesélték el az Árpád-korban épült monumentális templomok eredetét, pusztulását, feledésbe merülését és a felfedezésük történetét. A székely, magyar, avar ősi írás nyomában – Honi felderítés (Videó)
A fabotok elkorhadtak az évszázadok alatt, így jobbára csak néhány, kőbe és csontba vésett rovásírásos nyelvemlékünk maradt ránk a múltból. A rengeteg megválaszol(hat)atlan kérdés mellett szerencsére egyre többet tudunk a magyarok ősi írásáról, amely ugyanakkor nemcsak a régi időkbe nyúló érdekesség, hanem ma is életképes dolog. A rovásírást nem használó magyarok számára ismeretlen élmény úgy írni, hogy minden egyes hangnak külön betűjele van – pedig ennek a kultúránk gazdagításán túl nyelvfejlesztő haszna is van. Honnan ered ez a hiedelmekkel és tudományos vitákkal övezett, a magyarságtudathoz is elválaszthatatlanul hozzákapcsolódó írásrendszer? Hogyan használták őseink, és mikor tűnt el, ha egyáltalán eltűnt? Hogyan fejtenek meg a mai tudósok egy ismeretlen feliratot? Hányféle rovásírást használtak a Kárpát-medencében, kik és hányféle nyelvet írtak le ezekkel? A számtalan kérdésből Fehér Bence klasszika-filológus igyekezett minél többre választ adni. „Sógorok”: Akinek ilyen a családja, annak ellenség sem kell – Honi felderítés (Videó)
Habsburgok… ennél bonyolultabb viszonya aligha van a magyarságnak. Csaknem 750 éve bukkantak fel a szomszédunkban, később pedig négyszáz évet osztottunk meg egymással a történelmünkből; éppen véget ért a középkor, amikor a szétdarabolt Magyarország maradékának a birtokába jutottak, és az első világháború után, az újbóli feldarabolásunk idején váltak el az útjaink végleg. Ez a négyszáz év alatt idegen eredetűként is nemzeti uralkodóinkká válhattak volna, ahogy ez sikerült a nápolyi Anjou Károlynak és Lajosnak, a német Luxemburgi Zsigmondnak, vagy Habsburg Albertnek. Az 1526-ban hatalomra jutó Habsburgok azonban mindvégig egy Bécs központú, német nyelvű birodalomban akarták egyesíteni a szétszórt, soknyelvű és sokféle szokású országaikat, így Magyarországra is végig alávetett, kizsákmányolt gyarmatként tekintettek. Ezt azonban sosem tudták elfogadtatni a saját törvényeire mindenkor különösen érzékeny magyarsággal, viszont nem is adták fel, így az itteni uralkodásuk története egyúttal az ellenük vívott szabadságharcaink története is. A nemzeti történelmünkben a mi szempontjainkat nézzük, érdemes azonban tisztába jönni a kora újkorban világpolitikai játszmákat játszó Habsburgok szempontjaival is, akik számára a két nagy külső frontjuk mellett, a több belső front közül az egyik volt csak Magyarország. A kiterjedt dinasztia bonyolult történelmi ügyeiben Liktor Zoltán Attila jogtörténész tárja fel az összefüggéseket. A legmagyarabb katona, a huszár – Honi felderítés (Videó)
Ps TV 2023 szeptember 30. A magyar öntudatba mélyen beépült alak a huszár, aki a vérszerződés korának könnyűlovas harceljárásában gyökerezik, majd korokon átívelően, megszakítás nélkül vitte tovább azt a tudást és hagyományt. A huszárvágás és a huszárcsíny elkövetőjéről ösztönösen érezzük, hogy több egy egyszerű katonafajtánál, hanem valami sajátosan magyar szellemiséget, képességet, minőséget jelent. Ezt igazolja a nemzetközi történelmi sikere. A bécsi császár nyugat-európai háborúiban számos esetben csatákat eldöntő tényezővé léptek elő a könnyűfegyverzetű, ám rendkívül mozgékony, gyors és öntevékeny magyar huszárok. A magyar huszártiszt és katona a kora újkori Európa egyik keresett exportcikke volt, és Ausztriától Franciaországon át a német fejedelemségekig minden magára valamit adó ország hadseregének volt huszársága. 1848/49-ben aztán az addig jobb híján Bécset szolgáló magyar huszárok igazolták hűségüket a nemzetükhöz: szinte kivétel nélkül álltak a szabadságharc oldalára, és már magyar kötelékben törtek rengeteg borsot a császáriak orra alá. A lovas katona ezen utolsó aranykorában vált úgy a szabadságharc, mint a magyarság egyik jelképévé a huszár. Nemzeti büszkeségünk ezen fontos részének történetét és erényeit Nagy-Luttenberger István történésszel tártuk fel, akivel a csatamezőkön túl is rátaláltunk a magyarokban a huszárok szellemiségére. A „magyarosítás” legendájával igazolják a külhoni magyarság felszámolását – Honi felderítés (Videó)
Ps TV 2023 szeptember 25. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején elkövetett erőszakos magyarosítást olyan történelmi tényként kezeljük, amelyet még mi magyarok se vitatunk. Ez az a mozzanat, amelyet a szomszédos népek az általuk Trianon óta elkövetett intézményes magyarellenesség és elnyomás ellentéteként híresztelnek, mi pedig szemlesütve hallgatjuk, mintegy elfogadva a döntetlent. Pedig a dualizmus idején a tömeges elmagyarosodás csak a németeket és a zsidókat érintette, más nemzetiségeket nem igazán. Ezzel szemben, az elmúlt bő száz évben a román, a cseh(szlovák) és a jugoszláv államok magyarok óriási tömegeit asszimilálták erőszakkal, űzték el otthonukból, illetve gyilkolták le könyörtelenül. Ha volt is korábban magyarosítás, az sem magyarázatként, sem indokként nem fogadható el erre a 103 éve tartó genocídiumra. De elfogadható-e történelmi tényként? Köő Artúr történész avatott be minket a részletekbe, hogy megtörtént-e mindaz, amiről a román, cseh és szerb propaganda rémtörténeteket zengett a Trianon előtti évtizedekben a nemzetközi sajtóban?
Amikor legközelebb állt Magyarország a megsemmisüléshez – Honi felderítés (Videó)
Ps TV 2023 szeptember 17. Történelmünk legkilátástalanabb időszaka volt a török kiűzése előtti néhány évtized. A több, mint száz éve a szultán és a császár frontvonalán őrlődő Magyarország teljesen megroppant eddigre. Nemcsak demográfiailag kerültünk padlóra az iszonyú háborús pusztítás miatt, hanem az államiságunk is a megsemmisülés küszöbére sodródott. A Bécs által a vasvári békével elszalasztott visszafoglalási lehetőség óriási csalódottságot és türelmetlenséget váltott ki, ám egyre kevésbé volt ereje arra Magyarországnak, hogy a saját útját járja. Az Erdélyi Fejedelemség hanyatlott a katonai kudarcai miatt, és korábbi fénye közelében sem volt már az 1660-as évekre. A kivérzett királyi Magyarországon pedig az önállóságunk maradékát érték súlyos érvágások Zrínyi Miklós halálával, a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett főnemesek kivégzésével és a bécsi udvar abszolutista törekvéseit szolgáló birtokelkobzásokkal. 1671-től négy évtizeden át szinte összefüggő felkeléssorozat bontakozott ki Bécs ellen, ám az ilyen szörnyű korok nem makulátlan hősöket, hanem kétségbeesett és sértett embereket teremnek, ahogy azt Thököly Imre, az első nagy kuruc vezér élettörténete is tükrözi. Állandó oldalváltások, a nagyhatalmaknak felajánlkozások, pusztító belháborúk, a városaink és falvaink ismétlődő felprédálása után még akkor is megváltást jelentett a töröktől való felszabadítás és a béke, ha abban csak epizódszerepet tudtunk játszani a saját országunkban. A magyarság pusztulásával fenyegető korszakról Szász Péter történész beszélt részletesen. Primitív erőszakkal és sunyi aljassággal törték meg az egyházakat – Honi felderítés (Videó)
Ősellenségként kezelték a kommunisták a keresztény vallást, és már rögtön a második világháború után megkezdték a papok elleni agressziójukat, a belügy uraiként többeket gulágra hurcoltattak. Az 1948-as teljes hatalombitorlásuktól kezdve aztán beindult a leplezetlen agresszió, nagyon sok papot bebörtönöztek, megkínoztak, agyonvertek a vizsgálati fogságban, vagy csak úgy meggyilkoltattak. Azonnal börtönbe vetették Mindszenty József esztergomi érseket is, aki ekkor előbb a Rákosi-diktatúra primitív erőszakosságát élhette át testközelből nyolc éven át, majd '56 után a Kádár-diktatúra lejáratásra, bomlasztásra építő, megalkuvást kikényszerítő, gerinchajlító aljasságával is szembesült. A két elnyomó rezsim egymásra épülő módszere célt ért; a Magyarország életében addig a lelkipásztorkodáson túl is szervesen részt vevő egyházat megtörték, és ma is csak árnyéka a kommunizmus előtti önmagának. Rákosiék csaknem 12 ezer szerzetest tettek utcára földönfutóként, az általuk korábban nagyrészt kézben tartott oktatás, egészségügy és szociális ellátás pedig azóta válságban van. Soós Viktor Attila történész mondta el az egyházüldözés részleteit és, hogy mit vesztett ezzel Magyarország. Szélsőségesek bíróság előtt a Horthy-rendszerben – Honi felderítés (Videó)
Józan értékítéletű ember ma már nem retteg a Horthy-fasizmustól, mégis sokan vannak idehaza és a szomszédos népek körében is, akik megteszik, ezért nem lehet elégszer cáfolni. Az viszont ritkán kerül szóba, hogy miként állt a Horthy-rendszer a valóban szélsőséges, társadalom- és államrend-felforgató törekvésekhez. Hiszen valóban léteztek akkor még számottevő erejű fasiszták, a kommunista mozgalom pedig akkor is egyre intenzívebben próbálta megdönteni a törvényes rendet. A kettő között különbséget tett, hogy a kommunisták akkor már túl voltak a bemutatkozáson: 1919-ben az egész ország megláthatta, miféle alakok ezek. A fasiszták viszont még csak bontogatták a szárnyaikat, és egyelőre senki sem sejthette, mivé fajul majd 1944-ben a tevékenységük. Az ügyészségen és a bíróságon viszont egyiküknek se volt pardon, ha túlzásba vitték a mozgalmi szervezkedést. A szélsőségesekkel szembeni hozzáállásról, ellenük indított perekről és a párhuzamosan leültetett Rákosiról és Szálasiról Drócsa Izabella jogtörténész árult el részleteket. Magyarország, Mária királysága – Honi felderítés (Videó)
Tényleg augusztus 20-án, Szent István napján van Magyarország születésnapja? Egyáltalán van születésnapja az országnak? Ezek megválaszolásához közelebbről meg kell nézni első királyunk hagyatékát; abban pedig mindenekelőtt egy mélyen hívő katolikus királyt találunk, aki egész uralkodásával, majd halála küszöbén imában is Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot a papjaival, nemeseivel és minden népével. Szent István kora óta vagyunk Mária országa, így királyunkat hiába augusztus 20-án avatták szentté (ennek is külön története van, hogy miért nem a szokásnak megfelelően, a halála évfordulóján), mégis elválaszthatatlan Szűz Mária mennybemenetelének napjától, amely egyúttal az ő halálának ideje is. Nagyboldogasszony napja – augusztus 15. – a magyar történelemben elfoglalt különleges szerepének megfelelően egészen 1948-ig az országunk egyik legfontosabb ünnepe és munkaszüneti nap volt. A kommunista diktatúra törölte el, és azóta sem állították vissza, Varga Tibor jogtörténész viszont részletesen kifejtette a jelentőségét. Feudális Magyarországból kapitalista Magyarország – Honi felderítés (Videó)
A kiegyezést politikai szempontból szoktuk emlegetni, pedig gazdaságilag is legalább ilyen horderejű változást jelentett: a reformkor betetőzéseként nemcsak a polgári társadalmat, hanem a kapitalizmust is elhozta Magyarországra. A nemesség megtarthatta ugyan a címeit és a vagyonát, ám az előjogaiból semmije sem maradt. Rá tudott-e csatlakozni a feudális gazdasági elit, azaz a nemesség a kapitalista gazdasági berendezkedés lehetőségeire? Fel tudta-e használni az arisztokrácia a meglévő tőkeerejét az iparosításhoz, vagy az új korszak csak új ipari nagytőkés elitet emelt fel? Gazdasági vizsgálódásunk tárgya a dualizmus-kori Magyarországon, amely során Kárbin Ákos történésszel próbáltuk tisztába tenni a prosperáló időszakkal párhuzamos kétmillió kitántorgó ügyét, valamint azt is, hogy egy az egyben kell-e mérnünk magunkat a német vidékhez és a Nyugathoz. Még a rendszerváltás ellopását is lehazudta a Hálózat – Honi felderítés (Videó)
Nincs közös katarzis, nincs nemzeti sikerélmény a rendszerváltásban, és ez nem ok nélküli. Csak sok-sok egyéni kiábrándulás története van, a csalódásé. Amit elsikkasztottak a magyaroktól a kommunizmus évtizedei alatt, abból szerezték meg a maradékot a kommunizmus bukásakor ugyanazok a tolvajok. A kommunista diktatúra gazdasági, véleményformáló és titkosszolgálati hálózatát szinte teljes egészében átmentették a rendszer/módszerváltáson, így értelemszerűen a tényleges hatalmat is. Ez a polip mindent átfont a karjaival, mindenhol a régi elvtársak szekerét tolta és szennyesét mosta, minden nemzeti szellemiségű igyekezetet lefojtott, nevetségessé tett. A kommunizmus véget ért 1989–90-ben, de az atlantistává átöltözött kommunista hálózat befolyása nem – az még ma is jelen van az életünkben. Kikből áll ez a hálózat? Hogyan lettek az ÁVH-s terroristákból a színfalak mögött impexes üzletemberek, kultúraszervezők meg humoristák, a kínvallatók burokban született gyerekeiből pedig a színfalak előtt nyugatos mintademokraták? Mező Gáborral, a Hálózat kutatójával jártunk utána Magyarország 1945 utáni többszöri megnyomorításának.
Amikor még barátunk volt a víz, nem pedig az ellenségünk – Honi felderítés (Videó)
A fejlettebbtől nem szégyen tanulni, főleg ha az a fejlettebb is mi vagyunk – pontosabban voltunk, ezer évvel ezelőtt. Az Árpád-kori magyar vízgazdálkodás alapja a mai szemmel nézve hihetetlenül sűrű csatornahálózat, valamint a domborzati viszonyokat, az időjárás rendszerességeit és a fizika törvényeit messzemenően figyelembe vevő vízkormányzás volt. Gépi szivattyúk nélkül is bárhová, akár a folyóktól távolabbra is el tudták juttatni a vizet, és vele együtt a szántóföldek és rétek tápanyaggazdagságát biztosító iszapos hordalékot és haltrágyát. Sem szivattyúkat működtető fosszilis energiahordozókba, sem műtrágyába nem kellett beleölniük a pénzt a korabeli gazdáknak, hiszen mindent megoldott áradáskor a víznyomás, később pedig a gravitáció. Eközben a terméshozamokon sem volt okuk aggódni, Magyarország volt Európa egyik éléskamrája. Ráadásul árvízvédelemre és belvízlevezetésre sem kellett vagyonokat elkölteni, valamint az aszály előfordulását is minimalizálták elődeink. A megdöbbentően fejlett rendszer történetét, működését és sokoldalú hasznait Németh Zoltán műszaki oktató, gazdálkodó mutatta be. A szociáldemokraták mindig a szocializmust választották a demokrácia helyett – Honi felderítés (Videó)
Valóban egy nemes eszme lenne a kommunizmus, amely csak azért torkollott minden egyes alkalommal emberek megsemmisítésébe, mert félrecsúszott a megvalósítása? Létezhet a jó kommunizmus és a jó kommunista, hogyha a céljait nem erőszakosan akarja megvalósítani? A parlamentarizmus kereteit elfogadó, tehát elvileg megszelídített szociáldemokraták azonban minden adódó alkalommal aláfeküdtek az erőszakos kommunistáknak a magyar történelemben. Ezt tarthatjuk árulásnak, vagy a kommunisták fogalomkészletével élve tarthatjuk történelmi szükségszerűségnek is, az viszont biztos, hogy figyelemre érdemes a hazai sorsuk. Mi a különbség kommunizmus és szociáldemokrácia között, honnan ered ez a két mozgalom, mi közük van egymáshoz, és valóban szocdemek-e korunk szocdemjei? Ezeket bontotta ki részletesen a műsorban Szerencsés Károly történész, aki a jelenre vonatkoztatva is sommás tanulságokat vont le a szociáldemokráciával kapcsolatban. A pálosok nyomában a magyar történelmen át – Honi felderítés (Videó)
„Ha valaki Magyarország sorsos állapotját látni kívánja, tekintse Első Remete Szent Pál szerzetét. És ha azt virágjában tündökölni látja, tudja meg, hogy az országnak is jól vagyon dolga, mert jó rendben a szénája” – mondta a hagyomány szerint Pázmány Péter a pálos rendről. Az idézet történetileg nem igazolt, ám akár igaz, akár nem, azért tudott így meggyökeresedni, mert a pálosok története ténylegesen összeforrott Magyarországgal. A törökvészig virágzó szerzetesrend Mohács után az országhoz hasonlóan óriási pusztulást ért meg, majd a török kiverése előtti évtizedekben kezdett újra magára találni. Milyen csapásokat szenvedett el a rend az országgal párhuzamosan a Habsburg abszolutizmus, majd a kommunista diktatúra részéről, hogyan támadt fel újra és újra az országgal együtt, milyen állapotban van ma, és hogyan dolgozott, illetve dolgozik a magyarság ügyéért? Ez is kiderül a Hesz Attila pálos szerzetes atyával készült beszélgetésből, ahol természetesen a pálosok által őrzött, ősi, kereszténység előtti titkok mellett sem mentünk el. A nácizmust nem számolták fel 1945-ben, csak átnevezték demokráciára – Honi felderítés (Videó)
A második világháború utolsó hónapjaiban német katonák és titkosrendőrök, meg szlovák Hlinka-gárdisták még javában öldösték Szlovákiában a lakóhelyükről összefogdosott embereket, sokfelé akár százával gödörbe lőve zsidókat és más civileket, amikor a partizánok már ugyanezt művelték a másik oldalon. A lakosságot terrorizáló fegyveres csőcselék tagjai elsősorban a német és magyar civil lakosságot, illetve magyar hadifoglyokat és leventefiúkat mészároltak le tömegesen – természetesen a kifosztásuk után –, de esetenként zsidókat, sőt, szlovákokat sem kíméltek, ha érdemesnek látták kirabolni őket. Az ezeken a háborús bűncselekményeken edződött hóhérok aztán a háború véget érte után már Eduard Beneš köztársasági elnök közvetlen parancsára folytatták a tömeges gyilkolászást nemzetiségi alapon, a felszabadult, demokratikus Csehszlovákiában. Volt önbizalmuk, hiszen a győztes oldalon álltak, így akár náci elgondolásokat is alkalmazhattak. Szenvtelenül gödörbe lőttek férfiakat, nőket, gyerekeket, még csecsemőket is. Ligetfalunál szemrebbenés nélkül működtették tovább az ottani náci koncentrációs tábort, csak már nem zsidóknak: ezrével gyilkolták le a Pozsonyból elhurcolt magyar és német polgárokat, a férfiakat megkínozva, a nőket csoportosan megerőszakolva, a gyerekeket akár élve melléjük hantolva, és persze mindenkit kirabolva. Az iszonyú embertelenségekről Dunajszky Géza felvidéki helytörténész beszélt a műsorban. A történeti alkotmányunk nem veszett el – Honi felderítés (Videó)
Nem valami misztikus ködbe vesző Titok, amelyet gonosz erők elvettek tőlünk az évszázadok során. Valóigaz, hogy a kommunisták ki akarták törölni az emlékét is, de nem sikerült nekik. A magyar történeti alkotmány nem egy minden bajunkra megoldást kínáló, ősi, varázserejű könyv, hanem mi magunk vagyunk: a több, mint ezer éves keresztény törvénykezésünk összes tapasztalata, a szokásjogunk, valamint az államalkotó tudásunk, amelyet ezerkétszáz éve, a vérszerződés óta csiszolgatunk. Olyan bölcsesség rejlik benne, amely bőven megelőzte időben a modern kori szabadságjogok törvénybe iktatását. Ez nem egy múzeumi tárgy, hanem az élő jelen, ami mindig is volt – szervesen fejlődő rendszer eredménye, amely a magyar értékrendből és szokásokból fakad, de mindig a valósághoz idomulva keretezte az életünket és az önállóságunkat. Így volt ez Szent Istvántól a kommunista hatalombitorlásig, ezért a Szent Korona-tan kitörölhetetlen része a királyság, de így van ma is, amikor – noha a 2012-es alaptörvény visszahelyezte méltóságába a történeti alkotmányunkat – a köztársaság jelenti a gyakorlatot. Ám épp azért, mert a valóságot képezi le a magyarok tükrében, az lesz, amivé mi tesszük. Változtatni rajta csak nekünk van jogunk, senki másnak. Ezt nem egyszerű elmagyarázni olyan európai országoknak, amelyek az ezer meg ezerkétszáz évet csak hallomásból ismerik, de még közel ennyit sem léteztek. Ennél könnyebb dolga volt Horváth Attila jogtörténésznek, aki nekünk magyarázta el kiválóan. Nagy Imre, a tévedések mártírja – Honi felderítés (Videó)
Nemzeti hős, vagy csak egy átlagos kommunista gazember, akinek a legendáját ügyesen megfabrikálta a baloldali emlékezetpolitika? Tud-e olyat tenni egy hithű bolsevik, egy önkéntes NKVD-ügynök, Sztálin bizalmasa, a parasztság kifosztója, a svábok deportálója, amitől nemzeti hőssé válhat? És ha igen, Nagy Imre megtette-e? Az őt övező mítosz szerint egy történelmi pillanatban hátat fordított addigi kommunista meggyőződésének, és a nemzeti ügy, a függetlenség, a szabadságharc mellé állt. De mi lesz a mítosszal, ha Nagy Imre valójában mindvégig kommunistaként, a Párt hűséges embereként viselkedett, és nem állt át semmi mellé, csupán elvétette a lépést az egymást is fellógató kommunisták örök belharcában? Sebes Gábor, A Nagy Imre-mítosz című könyv szerzője mutatja be részletesen az egykori miniszterelnököt, a tétova embert, akinek a felakasztását Kádár elvtársi alapon is megbánta. A kisantant túlnyert békéje – Honi felderítés (Videó)
Trianonra mindig úgy nézünk, mint a mi történetünk egyik tragikus részére, amiből a tragédia valóban helytálló, viszont ez nem csak velünk történt. Ezúttal, ahelyett, hogy ismét elgyászolnánk magunkat, és szemrehányóan feltennénk a kérdést nyugat felé, hogy megérte-e földbe döngölni Magyarországot, fordítunk egyet a szemponton. Inkább szemrehányóan feltesszük a kérdést nyugat felé: megérte ennyire túlnyeretni a szomszédainkat? A soknemzetiségű Magyarország helyett létrehoztak három új, soknemzetiségű országot, egymáshoz erőltettek sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem összetartozó vidékeket, és furán hangzik, de ezzel őket is hosszú időre kényszerpályára állították. Száz év távlatából már látható, hogy a román, szerb, és cseh/szlovák nemzetpolitika elsődleges célja a rablott föld magyartalanítása volt népirtással, elüldözéssel, kisemmizéssel, tönkretétellel bármivel, és csak ennek előrehaladt állapotában, amikor már etnikailag is birtokba veszik a megszerzett területeket, akkor kezdenek hozzá a fejlesztéséhez. Addig viszont egy évszázadon át csak sorvadt, balkanizálódott, amit elvettek Magyarországtól. Raffay Ernővel megnéztük, hogyan sáfárkodtak a szomszédaink a megkapott óriási erőforrásokkal, gazdasági lökettel. Megdöbbentő népirtás az Árpád-kori Magyarországon – Honi felderítés (Videó)
Felfoghatatlan pusztítást végeztek a mongolok Magyarországon 1241–42-ben: az elfoglalt területek férfilakosságát elhurcolták és segédhadként besorozták a mongol hadseregbe, ahol hamar halál várt rájuk, a kezükbe került falvakat és városokat földig rombolták, a nőket és a gyerekeket pedig tömegével legyilkolták a lakóhelyükön. A vérfürdő, amivel a magyarság szembesült, egészen megdöbbentő; még a XX. századi népirtásokkal is simán állja az összevetést mind léptékében, mind kegyetlenségében, mind iparszerű végrehajtásában. Magyarország 2–3 milliós lakosságának feltehetően a negyede, de talán a fele is belehalt a tatárjárásba, az ország közepén – a későbbi Kunságban – szinte nem maradt élő ember a dúlás után. Amíg azonban idáig eljutottak a támadók, addig nekik is nagyon kemény útjuk vezetett, ők is igencsak sok katonát vesztettek a szívós magyar ellenálláson. De miért vonultak vissza olyan váratlanul? – régóta sokakat foglalkoztat ez a kérdés, amelynek a megválaszolásához egészen közel kerültünk a legújabb régészeti kutatások révén. Ezekből az is kiderült, hogy az Árpád-kori Alföldet nem olyan, kevés településsel tagolt pusztaként kell elképzelnünk, mint ma, hanem a Dunántúlhoz hasonlóan sűrűn lakott és művelt terület volt, és éppen a tatárjárás után kezdte el felvenni a ma is ismert képét. A korabeli Magyarországról, annak pusztulásáról és a mongolok eltakarodásának okairól Rosta Szabolcs régész mondott el érdekes részleteket a Honi felderítésben. Nem bír véget érni az elátkozott XX. század – Honi felderítés (Videó)
Hagyjuk a múltat, inkább lépjünk már túl rajta, és a jövőbe tekintsünk! – hányszor és hányszor hallottuk ezt! De mit tehetünk, ha a múlt levakarhatatlanul jön velünk? Mi közük a mai társadalmunkat sújtó párválasztási és családi problémák, indulatkezelési gondok, függőségek, hajléktalanság, öngyilkosságok jelentős részének a múlthoz? Hogyan nyomorította meg a történelem az egyént, de még az egyén gyerekeit, unokáit, dédunokáit is? A nemzeti sorscsapások kollektív emlékezetei között ott húzódnak a totalitárius diktatúrák, az etnikai tisztogatások, népirtások hosszú árnyékai, amelyek teljes családok életét tették tönkre, nemzedékeken átörökítve, rengeteg esetben mindmáig. Nincs ennél velünk élőbb történelem, és ezt megtanulni sem elég. Ezt ki kell beszélni, amit Trianon, a magyarüldözések, a holokauszt, a deportálások, a kommunista terror okoztak az áldozatok lelkében, mert a meggyötört emberek nagyon sokszor csak meggyötört gyerekeket tudtak felnevelni, akik szintén meggyötört gyerekeket neveltek fel... Bern Andrea családfakutató történész megdöbbentő dolgokat mondott el a műsorban a transzgenerációs traumák pusztító jelenlétéről. Megakadályozhatta volna Horthy a magyarországi holokausztot? – Honi felderítés (Videó)
Akik a magyarság önbecsülésébe akarnak gázolni, rendszeresen próbálják kollektíven ránk sütni a bűnös nemzet bélyegét a magyarországi holokausztért. A kényszerpályán sodródó, függetlenségét elvesztett, megszállt országunkban azonban senki sem szegülhetett szembe érdemben Hitler és végrehajtói akaratának. Még a gettókba zárt zsidóság hétköznapi életét megszervező zsidó tanácsokat is felhasználták a holokauszt véghezviteléhez, ők is ki voltak szolgáltatva a nácik kénye-kedvének és megdöbbentően pitiáner követelőzéseinek. A holokausztban részt vevő, kis létszámú magyar tettestárs mellett azonban nagyon sokan, a saját életük kockáztatása árán mentették az üldözött zsidókat, és az országban tapintható volt a németellenes hangulat. Hogy zajlott 1944 Magyarországán a náci népirtás, milyen belső törésvonalak osztották meg magát a zsidóságot is, és hogyan próbálta Horthy megmenteni a budapesti zsidókat? A Honi felderítésben Veszprémy László Bernát mutatta be az eddig jobbára ismeretlen részleteket a legújabb történettudományi eredményei alapján. Trianon poklából vissza az életbe – Honi felderítés (Videó)
Sokat emlegetjük a Trianonnal kapcsolatos számokat, az elrabolt négyzetkilométereket, elcsatolt emberek tömegét, köztük magyarok millióit, ám beszélni kell az elvett ipari létesítményekről és bányákról, valamint az országunk tényszerű kirablásáról a megszálló románok, csehek és szerbek által elvitt gépekről, vagonokról, élőállatról és bármiről, ami mozdítható volt. Csak így lehet érzékeltetni, mennyire kilátástalan helyzetbe kerültünk 1920-ra – a kortársak közül jó néhányan úgy gondolták, a maradék Magyarország életképtelen, s így meg vannak számlálva a magyar államiság napjai. Mégis elkövettük azt a bravúrt, hogy túléltük ezt a csapást is, és az országnak folytatnia kellett az életét. A válságmenedzsment enyhe kifejezés arra a feladatra, amely Horthy Miklós és a korszak kormányai nyakába szakadt: egy gazdasági, társadalmi, külpolitikai, önbecsülési szempontból egyaránt padlóra taszított országot kellett kivezetni a reménytelen helyzetből. Ez azonban hihetetlenül látványosan sikerült, és két évtizeddel később már egészen más arcát mutatta az ország. Ennek az óriási teljesítménynek jártunk utána Ujváry Gábor, a Veritas Intézet történésze segítségével. A honfoglaló magyarok útja mentén vissza, a múlt felé – Honi felderítés (Videó)
Talán semmilyen történelmi ügyünket nem lengi körül annyi misztikum, rejtély és hitbéli meggyőződés, mint az őstörténetünket. A magyar eredetkutatás kérdéseit a közelmúltig leginkább nyelvészettudományi elméletek alapján próbálták megválaszolni a történészek, ám az utóbbi bő másfél évtizedben ez a helyzet alapvetően megváltozott. Az oroszországi, ukrajnai, moldovai ásatási és kutatási lehetőségek megnyílásával rengeteg eddig ismeretlen leletet ismertek meg a magyar régészek, amelyek elődeink vándorlásának rengeteg részletét árnyalják, vagy helyezik új megvilágításba. Türk Attila, a BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának vezető régésze segítségével Etelközön, majd az Urál lábánál fekvő Levédián keresztül egészen a hegylánc túloldaláig, a mai orosz–kazah határvidékéig, a Tobol és az Iszim folyók környékéig követjük időben és térben visszafelé őseink útját. 
