Karácsony, a politikai fogoly

De vajon Karácsony hogyan viszonyul ehhez a helyzethez? Zavarja-e, hogy nem ő az „úr a háznál”, foglalkoztatják-e a bírálatok, a támadások? A nyelvvizsgával, jogosítvánnyal kapcsolatosak láthatóan nem, ezekkel nem is érdemes foglalkoznunk. Úgy pattannak le róla, mint dongó az üvegablakról. És nem csak azért, mert a sajtó bármikor kimagyarázza – élen most épp a Telex egészen szürreális, mosdató cikkével, mely szerint az angoltanárok és úgy általában az iskolai angoltanítás rossz, ezért nem tanulta meg Gejgő a nyelvet –, hanem azért is, mert a választói számára ez sem téma. Még csak a sajtó magyarázata sem kell: ők maguk is szentül hiszik: nem olyan fontos, hogy egy miniszterelnök tudjon angolul, hogy aztán a következő pillanatban persze a Facebookon magyarázzák fennhangon, hogy Orbán angolja mennyire rossz, és hogy mennyire gáz ez egy miniszterelnöktől. Persze korábban sem vártunk következetességet egy baloldali szavazótól, miért lenne ez most másként.

Nem csak a nyelvvizsgával, jogosítvánnyal, vagy a furcsa körülmények között felszívódott – vagy soha el nem készült? – szakdolgozattal nem érdemes foglalkoznunk. A turiból szerzett inggel sem. Hiába fogalmazott Lánczi Tamás igen találóan a Pesti TV Polbeat Pankráció című műsorában, hogy Karácsony takarítónőnek öltözött, a külsőségekre máskor oly kényes belpesti értelmiségnél így is menő marad, sőt, még kifejezetten jópofának is találják.

Hangzatos szlogenek, semmitmondó moralizálások

Ezek csak felszínes kérdések, ahogyan a Facebook-politizálás is az. A látványos jóemberkedés, a „zöld” mint varázsszó, a méhlegelők… ezek mind-mind jól működő politikai termékek a nagyvárosokban zsúfolódó, életük nagy részét a virtuális térben élő, magukat kozmopolitának valló, valójában a nagyvilágot is elsősorban csak a digitális szűrőkön keresztül ismerő X-, Y- és mindenféle betű-generációk számára. Számukra a valós teljesítménynél sokkal fontosabb, hogy valaki ne csak a politikai korrektségnek feleljen meg, hanem a komfortérzetüknek is. Karácsony Gergely ennek tökéletesen megfelel. Orbán Viktort nehezen viselik, mert mindig emlékezteti őket a valóságra: munka nélkül nincs előrejutás, az élet nem csak színházból, szójalettéből és élménygyűjtésből áll, két férfinak nem lehet gyermeke, a valódi család viszont felelősség, a bevándorlók nem békések. Ezek kellemetlen dolgok, amelyekkel nem szívesen néz szembe egy érzékeny értelmiségi. Karácsony üzenete számukra egyértelmű: maradj nyugodtan a Mátrixban, hiszen látod, nekem is sikerült. Még egy polcot sem tudok felszerelni, mégis sikeres politikus lettem.

Politikai fogoly

Szóval Karácsonyt nem ingatják meg a bírálatok, és az sem, hogy súlytalannak tartják, hogy azt mondják róla: mások irányítják, hogy egy báb. Ő ugyanis teljesen ki van békülve ezzel a helyzettel. Ezt fogalmazta meg tökéletesen Gerő András professzor, szintén a Pesti TV-n, a Politikai Hobbista pénteki különkiadásában. Egészen pontosan így mondta: Karácsony Gergely önkéntes politikai fogoly. Vagyis ő maga vállalta ezt a szerepet. És hogy miből áll ez a szerep? Karácsony Gergely mögött ugyebár egy egy százalék alatti, tehát semmilyen választói felhatalmazással, de még párttagsággal, infrastruktúrával sem rendelkező fantompárt, a Párbeszéd áll. Vagyis: nincs beágyazottsága, nincs hátországa, nincsenek „emberei”. Ha lenne is önálló, akarata, programja, ezt képtelen lenne keresztülvinni. Nincs, aki képviselje az akaratát, végrehajtsa az utasításait. Az általa vezetett városházán is mindössze egyetlen ember van, akire azt lehet mondani, hogy Karácsony vitte oda: Kiss Ambrus. Az összes többi potentátot különböző pártok, erőemberek delegálták, a nyakára ültették. Draskovics Tibortól, Gál J. Zoltánon, Tüttő Katán át Kerpel-Fronius Gáborig. Nyilván ezeknek a befolyása, súlya, komolyan vehetősége is más, és más, de Karácsonyénál mindegyiküké jóval nagyobb, az őket delegáló pártokéval egyetemben. Ezért politikai fogoly tehát Karácsony: végre kell hajtania azokat az utasításokat, amelyeket a nálánál jóval markánsabb, karakteresebb, erősebb politikai szereplők mondanak neki, és persze, ezek között a szereplők között is a legerősebb Gyurcsány, a baloldal valódi irányítója, de Karácsony nem, illetve nem kizárólagosan az ő foglya, hanem a teljes baloldali hálózaté.

Önkéntes politikai fogoly

És hogy miért önkéntes? Mert, mint mondottam, őt ez egyáltalán nem zavarja. Neki ugyanis nincs küldetéstudata, politikai filozófiája, víziója, bármije, ami egy politikust küzdelemre, cselekvésre, akaratának érvényesítésére késztetne. Karácsony Gergely egyetlen dologgal rendelkezik, azzal viszont nagyon: hiúságból táplálkozó ambícióval. Nagyon akar lenni VALAKI. Mindent ennek rendel alá. És a maga simulékony, kedveskedő, alapvetően tényleg nem rossz szándékú, de végtelenül elvtelen és gátlástalan habitusával, viselkedésével ezt el is tudja érni. Egyre magasabb és magasabb polcokra kerül. Ehhez ha kell, hízeleg; kiválóan ért ahhoz, hogy mások hiúságát simogatva előbbre jusson, lásd Schiffer Andráshoz való dörgölőzését az LMP-ben, de ha kell, gond nélkül hátba is szúr; akár ugyanazt az embert is, lásd Schiffer cserbenhagyását, az LMP szétverését, amit Karácsony Gergely és Jávor Benedek közösen vezényeltek le. Tehát: Karácsony önként és dalolva vállalja, tökéletesen megfelel neki az a szerep, hogy őt irányítják, utasítják, hogyha övé lehet a titulus. Ha ő lehet a is kedvenc, a szépfiú, a tündérbogár, a kis cuncimókus, aki a légynek sem árt, és akit a hívek imádnak. Nem érdekli a város, amelyet vezet; Budapest számára ugródeszka. A miniszterelnökség felé. Ahol le akarja győzni Orbán Viktort. Ez a fő ambíciója, és mindent ennek rendel alá. Budapestet, a budapestieket egyfajta élő pajzsként használja a kormány elleni harcban. Mint a palesztinok Izraellel szemben a nőket és a gyerekeket. Őket rakják előre, amikor rakétákat lőnek ki: ide lőjetek vissza! És utána telekürtölik a világsajtót, hogy a gonosz Izrael már megint ártatlan civileket mészárolt le egy légi csapásban. És máris repülnek a palesztinok felé a világból a szimpátiapontok. Karácsony nem végzi el a dolgát, elhanyagolja a várost, Budapestet áldozza fel, azért, hogy utána telesírhassa a baráti sajtót – meg persze a Facebookot – azzal, hogy a szemét kormány bántja Budapestet, forrásokat von el, és hát, persze, hogy ő emiatt nem tud mit tenni, és ő is megkapja a szimpátiapontokat.

Kutyaszar és kromofág

Az őt irányító politikai erők pedig tovább használják, szintén a kormánnyal szemben. Olyan ő, mint a kutyaszar: vele dobálják Orbán Viktort, vagy mint a 90-es években volt szokás: a kisebb gengszterek, de néha a féltékeny férjek is kromofággal öntötték le ellenfeleik autóját. Karácsony a kutyaszar és a kromofág. A szavazóinak pedig tetszik, ahogy nekimegy a kormánynak. Ezt várják tőle. A szavazók és a gazdák is. Ő pedig cserébe pozíciót kap. Win-win. Kivéve az országnak, de az sem őt, sem a gazdáit nem különösebben érdekli.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu