Karácsony a tehetetlen őrület határán tombol, toporzékol, nyafog és vádaskodik, pedig magára hozta a bajt

A szakma egy fideszes trükk – jelentették ki a budapesti bolsevikok, és azóta üldözik a saját létezésük értelmét a virtuális mókuskerékben. Nézzük csak ezeket az operatív törzseket, amiből Karácsony – gyermeki lelkének minden őszinteségével – is akart egy sajátot! Könnyű összehasonlítani a két testületet, már csak a névhasonlóság miatt is. A kormány által létrehozott operatív törzsbe járványügyben járatos orvosok, matematikusok, statisztikusok és rendvédelmi szakemberek kerültek, míg a Budapesti Operatív Törzset (csupa nagybetű!), amit kvázi ellenkormánynak szántak, kizárólag politikusokkal és bizalmi emberekkel töltötték fel, akik nyilván mindenhez is értenek – például kiválóan posztolgatnak a közösségi médiába –, de a járványkezeléshez kivételesen nem. Most ez a teli csüddel megrúgott pöttyös pattant vissza a tűzfalról Karácsony Gergely nózijára, aki emiatt kétségbeesetten rója az őt támogató, szeretgető szerkesztőségeket, ahol könnyek között fejtegeti a független és objektív újságíróknak, hogy ő csak egy ártatlan áldozat, akit ok nélkül bántanak a nagyok. Pedig ő csak jót akar, mert egy jó ember.

A főpolgármester (bocsánat, a Főpolgármester Úr, ahogy magát szokta megszólítani) jobban járt volna, ha nem barátokkal, párttársakkal, üzletfelekkel és elvtársakkal tölti fel a budapesti operatív törzset, hanem virológusokkal, statisztikusokkal, matematikusokkal és járványügyben járatos orvosokkal. Ők volnának ugyanis azok a szakemberek (fideszes trükk), akik segítenek eligazodni a járványhelyzetben, hiszen az omnipotens, a mindenhez is értő politikusból azóta hiányt szenvedünk, mióta Torgyán József megtért a Teremtőhöz. Karácsony máshogy döntött: politikai testületet hozott létre, hogy ott nagy erőkkel fontoskodhasson, felemelt ujjal intelmeket fogalmazhasson meg, továbbá lorem ipsumokkal teletömött dolgozatokat alkothasson, amiből utána kikérdezést is akart foganatosítani a kormánytagoknál. (Elnézést a körzetimegbízott-mondatszerkezetért, de a Budapest Restart program ebben a nyelvezetben íródott!) Most meg csodálkozik, hogy nincs senki, aki segítene neki értelmezni az adatokat, a gonosz kormány pedig galád módon nem biztosít nekik külön gyógypedagógus szaktársat, aki kézen fogja a főpolgármestert (bocsánat, Főpolgármester Urat!) és segít neki eligazodni a számok rideg, kíméletlen világában.

Ha figyelmesen olvassuk Karácsony facebookos nyafogás-sorozatát, kirajzolódhat az a kép, miszerint ő csak a gyertya elfújásához ragaszkodik, a sütésben és a tálalásban nem kíván részt venni. Szeretne minden információt feldolgozva, szerkesztve, a szellemi kapacitásához igazítva kézhez kapni, hogy aztán tetterősnek tűnő, de teljesen fogalmatlan vezetőként mondhassa: minden nagy szép, minden nagy jó, mindennek meg vagyok elégedve. Mint Ferenc József, mikor megtekintette az árvíz dúlta, szinte teljesen megsemmisült Szegedet. Persze ez csak újságírói hazugság volt.

Budapest Restart

A kérdés mindössze annyiból állt, támogatja-e a nyitást. Ahogy Gulyás Gergely fogalmazott a mai kormányinfón, egy sima, eldöntendő kérdés, amire igennel és nemmel lehet felelni, amire felesleges 15 oldalas, megúszós szakdolgozatok mintájára készített szószaporítással visszavágni. Karácsonytól egy szót vártak, igen vagy nem; erre nekiállt fosni a szót és vádaskodni, hogy előle elhallgatják az információkat, nem tud megalapozott döntést hozni. Mint a kisgyerek, amelyik a biciklit rugdossa taknyolás után, ahelyett, hogy megtanulna pótkerék nélkül tekerni. Pedig pótkerékkel nem mehet a körútra sem.

Az igenre vagy a nemre azért lett volna szükség, mert egy ilyen döntést csak akarat- és szándékegységben lehet (és szabad) meghozni egy politikailag ennyire töredezett városban. Budapesten a politikai táborok között széles és mély szakadék húzódik, a politikusok csak a sajátjaikat képesek megszólítani, ami békeidőben a nyugalmat biztosítja (az oszloposodott társadalmak általában civilizáltabbak), ám járvány idején veszélyes, ha a politikailag aktív polgár ellenáll a nemszeretem vezető intézkedéseinek. Tessenek békeidőben forradalmárkodni!  – mondaná a bennünk élő nyugodt erő. Budapest újranyitását csak és kizárólag teljes politikai egység keretében lenne szabad végigcsinálni, amire láthatóan csak az egyik fél részéről van igény, a kormány részéről. Karácsony az elegáns kívülálló és a döntést jogát kizárólag magának vindikáló autokrata (vagy magányos hős – ízlés kérdése) szerepe között ingadozik, mert ebben is képtelen dűlőre jutni. Lassan a döntésképtelenségben is bizonytalan.

Az adatok és a tények mindenkinek a rendelkezésére állnak. A kormány – szemben néhány európai országgal – a teljes transzparencia mellett határozta el magát a járvány kitörésekor, felnőttnek tekintve az állampolgárokat. Sem felesleges félelmet, sem hamis biztonságérzetet nem keltettek. Működni látszik, szemben például a Karácsony Gergely áhította svéd modellel, ami – a szokásos északi, roppant precíz számításokra alapozva – egy fasiszta tömeggyilkosság, ahol a gyengéknek és az öregeknek menniük kell a társadalom érdekében. Az nem mindegy, hogy ki milyen következtetéseket von le ezekből az adatokból: negatív vagy optimista jövőképpel számol. Mind a kettőnek megvan a maga kockázata, de dönteni kell; azt nem lehet csinálni, hogy eltolom a felelősséget, majd amikor a modelltől eltér a valóság, akkor rengeteget posztolok arról, hogy én máshogy döntöttem volna. Bár Európa eme szegletében sosem lehet tudni, mit hoz a múlt, de egyik napról a másikra még a haladó baloldal sem képes hiteles új múltat gyártani. Ettől a helyzettől rémült meg Karácsony Gergely és kezdett el néma sikolyokkal az ajkán iszkolni a felelősség elől. Meg persze – a radikális kevesek igényeire optimalizálva – bunkó üzeneteket közzétenni a Facebookon.

Ám a kérdés továbbra is feleletválasztós. Nyissuk ki Budapestet vagy várjunk vele? Tökökkel és herékkel majd a műszak lejártával foglalkozhat a főpolgármester (bocsánat, Főpolgármester Úr).