Sokáig már nem lehet lapítani és terelni, meló van
Nincs már kampány, az ígéretek most már kevesek, eljött a teljesítés ideje, elő kell jönni a farbával. Lapítani már nem lehet azoknak, akiknek feladatuk van, a kormányzás helyetti terelés és marketing pedig kevés lesz.
Egyszerre mindenkit nem lehet boldoggá tenni, ez nem is közhely, hanem az egyszerű valóság. Magyar Péter azonban igyekszik fenntartani a látszatot és hangulatvideókkal, jól beállított képekkel operál, ám elindult a munka. A nemrégiben beiktatott miniszterelnökről pedig nem lehet azt mondani, hogy ne pörögne, volt Lengyelországban, aztán Ausztriában, foglalkozott a kegyelmi üggyel, nem áll meg. De mennyire produktív ez a munka? A lengyel útról és Donald Tuskkal történt találkozásáról már lehet beszélni és elemezni is azt. Magyar Péter ugyanis az alkalmazkodást választotta, a visszatérést az európai fősodorhoz, sajnos a szuverenista hozzáállás már szavakban is alig van meg. Lapítani egyelőre sikerül, a valódi bátorságra várni kell.
Lapítani vagy felvállalni?
Lesz itt lehetőség megvillanni, hiszen nemsokára megtudjuk, hogy a migrációs paktummal kapcsolatban mi Magyarország álláspontja, előbb-utóbb a védett árak tekintetében is világossá válik az új kormány hosszabb távú álláspontja, ahogy az olaj kérdésében is. Azoknak, akik teli pofával röhögtek a háborús veszélyen, csak Donald Tusk gondolatát szeretném idézni, hogy bizony eszkalálódhat a háború, nagyon nehéz időszak előtt állunk. Rémlik valami ilyesmi a múltból és a most Tusk mellett csendben hallgató Magyar Péter akkor igen gúnyos volt. Feltűnik ez a disszonancia még valakinek?
