Kell-e győzködnünk az oltáselleneseket?

Nem vagyok híve a kötelező oltásnak, mert ha valamit kötelezővé teszünk, akkor azért felelősséget is kell vállalni, annak, aki kötelezővé tette. Márpedig a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinákkal kapcsolatban jelenleg senki nincs abban a helyzetben, sem a gyártók, sem az államok, hogy száz százalékosan felelősséget tudjanak vállalni.

Nem azért, mert bármi baj lenne ezekkel a vakcinákkal, vagy mert nem tudjuk, mi van bennük. Valójában a legtöbb gyógyszerről, amit beveszünk, fogalmunk sincs, mi van benne. Még szakemberként sem, nemhogy laikusként. Mégis, bevesszük az Aszpirint, ha fáj a fejünk, a Rivotrilt, ha nem tudunk elaludni, vagy a Bolus Adstringenst, ha ránk jön a cifrafosás. És akkor ezek még csak a hétköznapibb problémákra használt, enyhébb gyógyszerek. A szívbetegek, rákosok, magas vérnyomásban szenvedők sokkal komolyabb szereket, kezeléseket kapnak, és szegényeknek valójában fogalmuk sincs, hogy mit kapnak.

Ne szedjünk gyógyszereket, éljünk egészségesen, persze, ez alap, és szedjünk vitaminokat, de valójában tudjuk, mit pakolnak bele a vitaminkapszuláinkba? És hogyan készülnek? A vitaminok, táplálékkiegészítők iparágában, vagy a homeopátiás szerek világában is  ugyanúgy a profit a fő szempont a cégek számára, amelyek ezeket a szereket készítik. Megtehetjük, hogy nem bízunk bennük, de azt is, hogy igen. Nem azért, mert vakon hiszünk, hanem mert egyrészt józan ésszel nézve, egyetlen üzleti szereplőnek sem érdeke, hogy kinyírja a vevőit. Persze, az utcán ne vegyünk ismeretlen emberektől mindenféle tablettákat vagy porokat. Másrészt az orvostudomány nem ma kezdte, ahogy a vitamin-ipar sem. Az újabb termékek mindig valamilyen korábbi, már meglévő és használt termékeken és módszereken alapulnak, csak gyorsabbak, hatékonyabbak. Amikor valamit egy évig tesztelnek, az nem azt jelenti, hogy Ádám egy évvel ezelőtt megtalálta az addig ismeretlen almát, azóta egereket meg nyulakat etetett vele, de most már ő is beleharap. Hanem sok-sok más gyümölcsöt, köztük más almafajtákat is evett már, az új fajtának ismeri a tulajdonságait, valóban kóstoltatta már patkányokkal – egy idő után esetleg Évával is, ezért ismeri a mellékhatásokat –, és a dolog működik. Ahhoz, hogy felelősséget vállaljon érte, hogy mindenkinek ezt az almát kelljen ennie, ahhoz természetesen hosszabb időnek kell eltelnie, több tapasztalatra van szükség, de sokkal kevésbé az egészségügyi, mint inkább a politikai felelősség miatt.

Persze, az is népszerű közvélekedés, hogy nem csak a gyógyszercégek, vagy az élelmiszeripar, hanem a politikusok is mérgeznek minket, és ez részben igaz. Átmossák az agyunkat, hogy nincs férfi és nő, hogy a nemek csak társadalmi konstrukciók, hogy a férfiak is szülhetnek, vagy hogy az Európába – részben Afrikából – özönlő több millió ember mind szerencsétlen szíriai – most éppen afganisztáni – menekült, akikért krokodilkönnyeket kell hullatnunk, ahogy azokért a feketékért is, akik fegyvert fognak a rendőrökre, de ha visszalőnek rájuk, akkor ők az áldozatok. Ezekhez az agymosásokhoz képest – amit jó sokan be is kajálnak –, vagy akár az LMBTQ-lobbihoz és a „civil” NGO-k hálózatához képest a gyógyszeripar kifejezetten kispályás játékos. Ráadásul rengeteg valóban elkötelezett, tudós szakember dolgozik benne, akikben valóban munkálkodik a hippokratészi gondolat. Persze, ne legyünk végtelenül naivak, de végtelenül cinikusak és elutasítóak sem! Viszont legyünk tisztában vele: vannak, akiket soha az életben nem fogunk tudni meggyőzni az oltás fontosságáról! A politika már kezd erre rájönni. És nem csak a mostaniról nem; vannak, akik minden oltás ellen tiltakoznak. Ez egy szubkultúra. Egy szekta. Oly mértékben hisznek valamiben, pontosabban oly mértékben hisznek valaminek a zsigeri elutasításában, hogy eltántoríthatatlanok. Vallásos, fanatikus meggyőződéssel szállnak szembe az oltásokkal, és követik lelkesedéssel azokat, akik ezt hangosan képviselik a nyilvánosság felé. Arra hivatkoznak, hogy ne higgyünk el semmit a tudománynak, a kormányoknak, a gyógyszeriparnak, ne fogadjuk el a látszólag jól alátámasztott, hangzatos bizonyítékokat, és ebben bizonyos mértékig igazuk is van.

Mégis, eközben vakon elhiszik azokat a rémtörténeteket, amelyeket az oltásellenesség szószólói terjesztenek, akár sokkal gyengébben alátámasztott „bizonyítékokkal”, kiragadott esetekkel. Valójában egyszerűen nem lehet racionálisan megmagyarázni, hogy az utóbbiakat miért hiszik el inkább. Ez a kult-jelenség, amely mindig is létezett a világon. Az oltásellenesség különösen vonzó kult: az egészségre hivatkozik, így sokakat megérint, lehet vele azonosulni, már majdnem mainstream, de azért mégsem. Ad egyfajta kiválasztottság-érzetet – főleg ha valaki tényleg nem hal meg, és büszkélkedhet vele, hogy oltás nélkül sikerült – még épp kellően periférikus, kellően „fringe” marad. Pont annyira rebellis, amennyire kell ahhoz, hogy izgalmas legyen, de ne legyen túl ijesztő. Annyira azért nem elrugaszkodott, mint akik abban hisznek, hogy az épp földközelen tartózkodó üstökös mögött egy űrhajó lapul, ami majd magával viszi a kiválasztottakat, és hiába a tények, a számok.

Oltottság és halálozás 2021 november 9. Fontos azt is figyelembe venni, hogy az adatszolgáltatási metódusok országonként még mindig jelentősen különbözőek.

Az ábra egyértelmű összefüggést mutat a különböző országok átoltottsága és a halálesetek között. Látszik, hogy hetven-hetvenöt százalék körül van az a határ, amely fölött nincs számottevő halálozási arány, és hogy mi pont a határ környékén vagyunk, de még nem értük el.

Az oltásellenesség úgy tűnik, jelentősen felülreprezentált a DJ-knél, akiknek a világát van szerencsém kicsit közelebbről ismerni. Nem ez az első, hogy is mondjam, kétes bölcsesség, ami felülreprezentált ebben a körben. Egyesek közülük ki vannak borulva, hogy ők aztán nem engedik, hogy a szervezetükbe belekerüljön valami, amiről azt sem tudják, mi az, de közben olyan lendülettel, vagy épp hanyag könnyedséggel képesek felszippantani egy csíkot, vagy bedobni egy bogyót az esti buli előtt/után/közben, mintha csak szódabikarbónát vagy C-vitamint tolnának.

Én a magam részéről pragmatikusan álltam hozzá: mindjárt kezdődik a síszezon. A hülye osztrákok – de a szlovákok is – politikai okokból nem fogadják el a Szputnyikot, amelyik valószínűleg a legjobb vakcina az összes közül. Bármilyen háttérsztoriban, háttérhatalomban is hiszünk, hogy Bill Gates, Anthony Fauci, egy kínai laborral kooperálva, Soros György kottájából játszva – ami egyébként mind simán lehet – ránk szabadította a vírust, majd pedig ránk erőlteti az oltást, és egy csomó pénzt keres ezzel. Ha valakiket ez az egész váratlanul ért, és kihagyták őket a buliból, azok az oroszok. Ők tényleg azért voltak kénytelenek gyorsan kifejleszteni a vakcinájukat, hogy szembeszálljanak a járvánnyal. Szóval miután az EU fasírtban van a ruszkikkal, és a Szputnyikkal, buknám a sípályákat, lövettem egy Janssent. Most már csak azt remélem, hogy ez a kretén, új, egyre balosabb osztrák vezetés nem zárja le megint teljesen az országukat az egész szezonra. A baloldal persze nálunk is ezt szeretné, hadd reccsenjen meg a gazdaság, pánikoltatják is újra gőzerővel az embereket.

Vezető kép: MTI/EPA/Neil Hall