Kezd megjönni az ellenzékiek esze?

Könnyű, kényelmes válasz lenne, hogy nem, mert ha igen, akkor már fideszesek lennének. De a dolog ennél azért bonyolultabb. Meg hát egyáltalán nem lenne baj az sem, ha lenne Magyarországon értelmes, kompetens ellenzék. Merthogy jelenleg nincs; ezt már a támogatóik, szavazóik jelentős része is elismeri.

Az 1,8 millióból úgy saccperkábé 900 ezer. A másik fele menthetetlen, reménytelen, ez nem vitás. Nemcsak a DK-s pártkommandó, hanem az O1G-pszichózisba végképp beleragadtak, köztük jó pár budapesti (vagy más nagyvárosi) egyetemista is. Ők nem fogták fel a vereséget. Illetve azt, hogy ez a vereség nem deus ex machina érkezett. Nem történt csalás, nem agymosottak a szavazók, nem krumplival vették meg őket.

2014-ben és 2018-ban még nagyon ezek a toposzok mentek, széles körben. A választás után rögtön jöttek a tüntetések, tiltakozások, az őrjöngés, hogy „mi vagyunk a többség”. Ma csak egy nagyon szűk kör áll továbbra is dacosan ellen a valóságnak. Ők azok, akik még vastagabb filctollal írják rá a fideszes plakátokra, hogy O1G. Vagy most épp a „Z” betűt. Meg hogy Orbán = Putyin. Nyomják ugyanazokat az ócska toposzokat, ugyanazt a hergelést, amire láthatóan a magyar társadalom döntő többsége nem volt kíváncsi. Pedig csak még erősebben kell nyomni, és akkor sikerülni fog – gondolják ők. És vannak azok az ellenzékiek, akikben megmozdult valami. Nem, nem lettek fideszesek, és valószínűleg soha nem is lesznek. Ahhoz annyi berögzült mintát kellene megváltoztatni a gondolkodásukban, annyi tévhitet eloszlatni, annyi tévedést belátni, amit az emberi psziché egyszerűen nem bír el az önértékelés, az énkép súlyos sérülése nélkül. De nem is baj; nem kell mindenkinek szimpatizálnia Orbán Viktorral. Azt azonban nagyon sokan látják az ellenzéki szavazók közül is, hogy ezzel a brigáddal, ezekkel az arcokkal, ilyen teljesítménnyel esély sincs Orbán Viktor ellen. A látványos botránypolitizálás, a performanszok, a gyűlölet szítása fel tudja tüzelni a hardcore szavazóbázist – de elriaszt mindenki mást. Komolytalannak, alkalmatlannak ítéli őket a többség. Amely többség a valóságban él, nem a Facebookon és nem a muciológián (azaz a különböző áltudományos, társadalomelméleti szakokon).

Az ellenzék azonban ennek a hardcore szavazóbázisnak játszott. A felhergelt, baszdühös proliknak és a nemzetközi trendekre – klímahiszti, genderőrület, identitáspolitika, antirasszizmus, ukránmánia, stb. – azonnal felülő multicéges droidoknak, agymosott muciológusoknak, aktivistáknak. Akik egyben az utánpótlást is jelentik ma a baloldalon. A kontraszelekció egyre erősebb. A Szél Bernadettek, Jakab Péterek, Hadházy Ákosok után (amikor az ember azt hinné, hogy ennél gyengébb figurák már nem jöhetnek) megérkeznek a Hajnal Miklósok és Jámbor Andrások. Mert értelmes, valódi koncepcióval, tervekkel, tenni akarással rendelkező fiatal ma nem megy a baloldalra politizálni. Körülnéz, és azt látja, hogy ezek teljesen hülyék. Viszont a hatalmat és a pozíciókat nagyon akarják, és kinyírják ezekért egymást is. Azt pedig különösen, aki náluk okosabb. Ebbe a közegbe épeszű, egészséges lelkületű fiatal nem akar belekerülni. A jobboldalon viszont látszik, hogy koncepció van, meló van, és lehetőség is van. Ott érdemes politizálni. Ha mégis annyira zsigerileg baloldali az illető, és még valóban értelmes is, akkor inkább leszarja az egészet, és a politikán kívül, a piaci szférában vállal munkát, ahol aztán sikeres is lehet.

Pedig itt ez a kb. 900 ezer ember, akik most véglegesen kiábrándultak az ellenzékből, és tömegesen dezertálnak az „összefogás” mellől. (Amely összefogás tagjai maguk is sorra dezertálnak és döfik hátba, mellbe, szemen stb. egymást.) Ez a választói tömeg csalódott és elkeseredett; elegük lett ezekből a bohócokból. A nagy részük valószínűleg sosem lesz fideszes, a fentebb leírt okokból. Velük, rájuk építve lehetne valamit kezdeni. Itt van a lehetőség egy új, minőségibb, kormányképes ellenzék kialakítására. Rohadt kemény meló, ez nem vitás. És valószínűleg legalább 8 év kell hozzá. Orbán Viktor anno megcsinálta. A 2002-es polgári köröktől a 2010-es kétharmadig. Ezt a melót, a semmiből való építkezést kellene elvégezni a baloldalon is. De nyilván sokkal kényelmesebb valamelyik Soros-szervezetnél aktivistáskodni, a CIA megbízásából Afganisztánban kavarni a szart, megszervezni pár tüntetést, alpári módon beszólni a közjogi méltóságoknak, meg hasonlók, majd pedig kényelmesen beülni a parlamentbe, és ott óbégatni. Ez a jelentős számú szavazó viszont nem sokáig lesz elérhető. Egy bizonyos, kétségtelenül kisebb részük, akik valóban megnyitották az elméjüket a valóságra, át fognak gravitálni a Fidesz felé. A többieknél a szellem kényelme nagy úr. A sokkból való felocsúdást, a „gyászmunka” elvégzését követően visszaáll a fejükben a korábbi rend. Élik tovább az életüket, visszasimulnak a megszokott mintákba. Szidják a kormányt, miközben kiválóan élnek. (A leghangosabb ellenzékiek a jómódú, sokszor a legfelsőbb társadalmi rétegekbe tartozó, a garázsban Porschét és Cadillacet tartó, évente többször menő helyekre utazó elit tagjai, gyerekei.)

Az ellenzéki szavazók egy része, akik alapvetően rendelkeznek a megfelelő szellemi kapacitással, most valóban rádöbbent arra, hogy nem a vidékiek az agymosottak, hanem ők, budapestiek az agymosás áldozatai, ahogy Mérő László is kiválóan megfogalmazta. De épp ők azok, akik – jó egzisztenciájuk, gondtalan életük, a globalista trendeknek való kitettségük miatt – fogékonyak az indoktrinációra, az álproblémák felkarolására, a hamis jóemberkedésre és a tömegpszichózisokhoz – JusticeforGeorgeFloyd, Loveislove, IstandwithCEU, FreeSZFE, ukrán zászlós profilkép, Greta Thunberg-rajongás – való csatlakozásra. Ők hamar visszatévelyeghetnek a putyinozás, diktatúrázás, O1G-zés megszokott akolmelegébe. Amivel többséget ugyan nem lehet szerezni, de felszínen lehet tartani a mostani, szánalmas figurákból álló ellenzéket.

Vezető kép: ATV