Fontos a lelki kockahas, de az egészségünkért is meg kell dolgoznunk- interjú Szente Vajk rendezővel a Kockahas című musical- comedy kapcsán

Koncert, vígjáték, stand up és nézői interakció egy darabban. Igen, ez a Kockahas című musical-comedy, amely idehaza példanélküli szórakozással várja a nézőket az Urániában. Szente Vajk és Feke Pál egyszemélyes zenés-színházi művében a legnagyobb magyar slágerek élőben szólalnak meg, és olyan színművészek is feltűnnek benne felvételről, mint Molnár Piroska, Csonka András, Nagy Sándor és Peller Anna. A magyar zenés színház történetének első, egyszemélyes darabjáról a bemutató után az író- rendező Szente Vajkkal beszélgetünk többek között arról, hogy mennyire irányítja a musical sztoriját a magány érzése, de szó lesz a mai világot uraló testpozitivitás trendjéről is.
LSZF- 061.hu
Egy igazán formabontó darab lett a Kockahas című egyszemélyes musical- comedy, amely idehaza egyedülálló, több műfaj megjelenik benne. Honnan nyerted az inspirációt ehhez, és mennyiben okozott nehézséget megtalálni a különböző műfajok egyensúlyát a színművön belül?
Tulajdonképpen önmagában a főszereplő jelentette az inspirációt, ugyanis úgy találtam ki a mű stílusát, hogy megnéztem azt, hogy Pali milyen kiemelkedő tulajdonságokkal bír. Elsősorban ő az ország egyik legjobb énekese, tehát nyilván ének van benne, musicalként megrendezett jelenetek formájában. Közben szuper humorérzéke van, így adták magukat a vígjáték elemei is. Mindemellett egy korábbi előadásunkból kiderült, hogy kiválóan bánik a közönséggel, szóval interaktív részeket is kitaláltam. Erre jött az egyfajta hipotézisem, hogy jó lesz a stand-up műfaja is ebben az esetben, mert jó néhány olyan rész van a előadásban, amikor ő egyedül mesél percekig a színpadon. A megérzésem bejött, mert Pali ebben is jól működik.

A sztori szerint Paul, a negyven körüli musicalszínész nagy lépésre szánja el magát. Egy sikeres életmódváltás reményébe a hegyekbe megy, hogy elvonulva a világtól, a Fitt-házban megszabaduljon a felesleges kilóitól. Trainer, instructor, lifestyle- coach, wellbeing adviser. Nos... Ők mind... Nincsenek ott. Mert leszakadt a hó, ami elzárja a hegytetőt a külvilágtól. Paul azonban mit sem sejtve megérkezik. A fitt-ház üres, a hó egyre csak esik, ő pedig egyedül marad, mindössze tizennégy napra való élelemmel. És eltelik tizennégy nap. A történet pedig még csak ekkor kezdődik! Paul visszatekint az életére, elénekli a kedvenc dalait és megpróbálja tartani a kapcsolatot a szeretteivel, de kiderül, hogy az élete is pont annyira magányos, kilátástalan és végtelenül komikus, mint ahogyan a Fitt-házban érzi magát.

Pontosan, ezt nagyon jól látod, ez a darab a magányról szól. Arról, hogy ugye ez a Paul nevű musical színész fölmegy egy hegyi házba, hogy ott majd lefogyasztják, de a hó leszakad, senki nem tud felmenni a házba rajta kívül, ott marad egyedül. A darab arról mesél, hogy kikre számíthat a főhős, a legnehezebb helyzetekben azonban kiderül, hogy nagyon senkire, így ezt a magány kérdést járja körül. Egyébként semmiképp nem akartam a Coviddal párhuzamot vonni, mivel azt gondolom, hogy nekünk már művészként nem kell erre a helyzetre reagálni.

Szól ennek természetesen. A magánvéleményem szerint az egészségünkért igenis dolgoznunk kell, és az úgy vagy jó, ahogy vagy mondat egy picit sántít az egészség tekintetében, mert mindig törekednünk kell arra, hogy minél jobban bírjuk az életet, minél egészségesebbek legyünk. Ezzel együtt az is fontos, hogy lelki kockahasunk legyen, hogy mentálisan edzettek legyünk.
Van egy mondat, amit a főszereplő édesapja mond tanácsként a darab végén, miszerint az élet olyan, mint az iPhone, mindig ott van a kezedben. Használd.