Trianon utáni hétfő
Régóta nem olvasok el semmit Trianonról. Az ember a saját gyászjelentését nem sűrűn olvassa újra. Különösen nem olyan nekrológokat, amelyeket sok esetben olyan emberek írnak, akik számára a magyargyűlölet (az átlagos magyargyűlöléses hétköznapok után) ünnepe ez a nap. Emlékszem arra az érzésre, döbbenetre amit akkor éreztem, amikor a kilencvenes évek legelején először találkoztam azzal a nézettel, hogy a magyarság megérdemelte mindazt, amit az első világháború után büntetésként kapott.
Mert ugye a trianoni határokon túl akkor élő
több milliónyi magyar megérdemelte azt, hogy olyan ocsmány diktatúrákban élje le az életét, amelyekben halálosan gyűlölik őket a magyarságukért.
És ez a gyűlölet kitart már száz éve, kivétel nélkül minden utódállamban, minden magyar minden egyes nap megkapja büntetését a száz évvel ezelőtti magyar királyság állítólagos bűneiért. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia nagyobbik tagja, a Magyar Királyság biztos nem volt a legjobb, legtökéletesebb hely a világon,
de a területén élő nemzetiségek az állítólagos brutális elnyomás ellenére etnikailag legalábbis relatív többségre jutottak a királyság bizonyos területein,
továbbá politikai és gazdasági alapon megszervezhették magukat. Ehhez képest a Trianon utáni száz évben
a Kárpát-medence etnikai és kulturális sokszínűsége gyakorlatilag elenyészett és a magyarság két-három nemzedéken belül eltűnik az utódállamok területéről,
az olyan vidékekről is, amelyek eredetileg színmagyar lakosságúak voltak. Arról nem is beszélve, hogy más nemzetiségek is így jártak, milliós etnikumok tűntek el a térképről, a természetesen demokratikus, magas európai mércéknek eleget tévő nemzetállamok területéről,
amelyek mindegyikének elsődleges célja az etnikai homogenitás megteremtése volt.
És a célon azóta sem változtattak, csak finomodtak a módszerek.
Ha a Magyar Királyság vezetői hasonlóan hatékonyak lettek (lehettek) volna a "nemzetiségi jogok érvényesítésében", egy román se lenne Erdélyben.
Arról nem is beszélve, hogy a győztes nyugati hatalmak veszett, ostoba dühe lényegesen rosszabb helyzetbe hozta azokat a népeket is, akik országot kaptak. A szlovákokat (és mellesleg két és fél millió németet is) a csehek, a horvátokat (és sok más kis népet) a szerbek kezére adták,
akik mindazt elkövették ellenük, amivel okkal, vagy ok nélkül a Monarchiát és a Magyar Királyságot vádolták korábban.
A gazdasági kapcsolatok szétzilálásával pedig rögtön gazdasági káoszba taszították az ott élőket, illetve máig tartóan értelmetlenül szakítottak szét természetes közlekedési, tájegységi, gazdasági együttműködéseket.
Elég ránézni, hol tart ma az Ormánság Szerémség nélkül. Valaha e kettő volt a leggazdagabb területünk.
A külön-külön tulajdonképpen életképtelen országok pedig nagyhatalmi szövetségesek keresésével és az egymástól való rettegéssel voltak elfoglalva,
miközben képtelenek voltak ellensúlyt képezni a német és orosz terjeszkedésnek, mely feladatra a Monarchia alkalmas volt.
Trianon nem csak magyar tragédia, minden közép-európai alaposan megfizetett érte, csak a nemzetek legostobábbjai és legocsmányabbjai vigasztalhatják magukat azzal, hogy némelyik szomszéd népet legalább sikerült rosszabb sorsra juttatni, mint amilyen neki jutott.
Trianon leggonoszabb következménye az, hogy sok millió emberrel hitette el, külön-külön is van esélye Közép-Európa népeinek, és egész véletlenül újra ez a nagyhatalmi érdek. Látható, hogy a Negyedik Német Birodalom ügyvezetése milyen lelkesen igyekszik ellehetetleníti a Visegrádi Négyek együttműködését.
Mi abban vagyunk különlegesek, hogy nekünk vannak olyan „állampolgáraink”,
akik minden évben lelkesen megünneplik a nekik otthont adó nemzet legnagyobb veszteségét
és azt akarják velünk elhitetni, hogy nekünk is természetesnek kellene tekintenünk és el kellene fogadnunk, hogy több millió testvérünket, illetve a Magyar Királyság oltalmában élő zsidót, szászt, a sokféle cigányt és számtalan egyéb népcsoportot, olyanokat, akik mind-mind a Magyar Királyság nem tökéletes, de mégis élhető rendjéhez tanultak meg alkalmazkodni, gyakorlatilag a megsemmisülésbe taszítottak. Ha valakinek van kérdése, csak hasonlítsa össze az erdélyi szászok és a magyarországi svábok sorsát...
