Kihez beszél a pápa?

Most, hogy minden médium beszámolt arról a világrengető eseményről, hogy a katolikus egyházfő lengyelországi látogatása során egy nagyszabású rendezvényen elesett, érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy vajon miért szögezi le újra és újra, hogy Európának, a keresztény Európának be kell fogadnia a migránsokat.

A felmondott egyezség

A pápa migránsbarát elkötelezettsége több szempontból is érthetetlen. Egyfelől a bevándorlók jobbára hithű mohamedánok, olyan emberek,

akiknek legfeljebb annyi közük van a keresztényi szeretethez, hogy szeretnék, ha a világban nem lennének keresztények.

Másfelől a jövevények érkezése olyan terhet ró Európára – akár a szociális, akár a biztonsági szempontokat nézzük – amelyeknek a felvállalására a kontinens nem alkalmas. A pápa ebben a tekintetben gyakorlatilag felmondta azt a lassan három évszázados modus vivendit, amely a szekuláris és érdekorientált Európát összebékíthette a hívő és értékvezérelt egyházzal. A katolikus egyház mindeddig kínosan ügyelt arra, hogy

Jézus tanításait a megfelelő átvitellel, a politikai, gazdasági tényezők figyelembe vételével, de semmiképpen sem a maguk konkrétságában értelmezze.

Tulajdonképpen az egyház tudomásul vette, hogy Európát nem a hit irányítja, s kontinensünk hitetlenségének gyümölcseit – a tudományos és technikai haladásból, a gyarmati, és osztályjellegű kizsákmányolásból, a társadalom sokrétű szervezettségéből eredő előnyöket – éppen úgy élvezte, mint földrészünk minden más lakója.

Mindeddig.

Most azonban a pápa valami egészen mást képvisel, mint elődei, s ezzel nem csupán a kereszténydemokrata és keresztényszocialista politikusok körében kelt megrökönyödést,

de az európai egyházi vezetők is mély megdöbbenéssel fogadják szavait.

Valójában Európában Ferenc pápa migránsbarát szónoklatai csak egy nagyon szűk réteghez, egy mélyen hívő, esetleg karizmatikus közösségekhez tartozó, szinte szektás gyülekezetek tagjaihoz jutnak el. De, hát akkor kihez beszél Ferenc pápa?

Atyátok megoldja

Egyfelől feltételezhető, hogy a Szentatya egyszerűen komolyan gondolja,

szó szerint veszi (mint ISIS a Koránt) az evangélium szavait:

„Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

A ma baja pedig a migránsok problémája, tehát – gondolhatja Jézus hűséges követője – ezzel kell foglalkozni.

A többiről majd a Mennyei Atya gondoskodik.

Megírja helyettünk a posztot, elmegy bevásárolni, megjavítja a tetőt, lenyírja a füvet, még ki is takarít - nekünk semmivel semmi dolgunk ezen a világon... Szóval a keresztény szekták tagjaihoz beszél.

A katolikus érdek

De az is feltételezhető, hogy a Szentszék egészen másféle megfontolások miatt áll ki a migránsok mellett. Hogy e feltételezés mögé láthassunk, el kell mondanom, hogy

a Katolikus egyház a harmadik világ hatalmas régióiban ma is úgy működik, ahogyan, mondjuk a Horthy-korszakban Magyarországon működött.

Vagy korábban, a középkor kevésbé cizellált világában. A katolikus egyház Latin-Amerikában és – esetünkben ez a fontosabb – Afrikában hatalmas latifundiumok ura, milliók munkaadója, rendíthetetlen politikai befolyás birtokosa. S, ha azt hinnénk, ez a helyzet valami évszázados örökség szomorú maradványa, hát szögezzük le: nem csak az.

Dinamikusan növekvő, térben, erőben lelkek számában gyarapodó katolicizmus uralja déli félteke két nagy kontinensét.

És, ami még talán ezeknél is fontosabb: lendületes növekedésre, térítésre, evangelizációra, s az ezekkel járó vagyon és hatalom további bővítésére leginkább Afrikában van esélye. Nagyon is könnyen lehet, hogy Ferenc pápa migránsbarát szavai, bár Európában hangzanak el, valójában Afrikának szólnak. Nagyon is könnyen lehet, hogy a pápa lemondott a szekuláris Európáról, érdekeit nem tekinti lényeges érdeknek, mert felismerte, vagy felismerni vélte, hogy

a katolicizmus jövőjét, erejét és hatalmát ma már nem Európában, hanem Afrikában kell meglátni.

Éppen azokban az országokban, ahonnan a jövevények jelentős része érkezik. Előttük kell bizonyítania, hogy képviseli az érdekeiket.