Robbantó!

Abban talán megegyezhetünk, hogy aki bombát robbant nyilvános helyen, az elmebeteg. Az azonban nem mindegy, hogy az illető célja, vagy a viselkedése vall elmebetegre. Az elmebeteg célokkal rendelkező őrült társakat is találhat magának és nem csak a robbantást élvezi, hanem a káoszt is, amit okoz. A dühöngő csak rombolni akar, ölni, élvezni, ahogy folyik a vér és a könny. A politikai elmebetegek, akik azért foglalkoznak a politikával, mert maguk félnek robbantani, de azért szeretik, ha folyik a vér, előszeretettel használják ki mindkét típust.

A dühöngőket könnyű rávenni, hogy felrobbantsanak egy óvodát, de nehéz lebeszélni őket arról, hogy szerte ne hagyjanak egy politikai manifesztumot az elektroteknikalista szindikalizmus előnyeiről, vagy egy levelet a Kovács Rozsi és Gyurcsány Feri iránti szerelmükről. Az ilyen robbantót általában a lehető leghamarabb eliminálják, általában az a „barátja”, aki segített neki összerakni a bombát és több hónapos munkával sugallta neki azt, hogy a robbantással bekerülhet a történelembe. Ez utóbbi csávó valahogy sosem kerül a nyomozás látókörébe, a cigánygyilkosságok esetében például épp valahol az akkori NBH környékén vesztették el a nyomokat. A másik robbantó típus általában a világforradalom kirobbanását várja attól az egy durranástól, vagy legalábbis azt, hogy a nagy ijedségtől a lakosok öntudatra ébrednek és vasárnap nem mennek el népszavazni, vagy legalább felismerik, hogy az Index mindig igazat ír. Ez általában egy összejáró társaság tagja, nem áll kezelés alatt, csak attól mennek el neki teljesen otthonról, hogy a haverjaival szombat esténként, egymás tüneteit erősítve, megdöntik a rendszert és tajrészegen azzal a tudattal megy haza, hogy másnap reggel másnaposan, de szabadon ébred majd. Általában ezekhez is kell valaki, egy igazi pszichopata, aki rábeszél egy-kettőt közülük, hogy most már tényleg csinálni kellene valamit. Ez a szintén a nyomozás verzióiba vesző egyén egy korábbi kormány idején volt a szervnél, vagy egy külföldi szolgálat szakembere, aki pont a robbanás előtt veszik bele a tömegbe egy dél-amerikai repülőtéren.

Akárki is volt a felbujtó és a tettes, jelen esetben kiváló munkát végzett.

A robbantás saját anyukája sem tudja, hogy ki volt az apa, ha életben is van még, a sorsa csak attól függ, hogy a lebuktatásával esetleg vasárnap előtt lehet-e még csinálni a feszültséget. Annyit azonban leszögeznék, azok a polgártársaink,

akik teljesen biztosak benne, hogy tudják ki robbantott és miért, valószínűleg rosszabb mentális állapotban vannak, mint a robbantó.

Egy ilyen robbantás a kormánynak sosem jól jön, ha már manipulálni akarnának, sokkal jobban hatott volna egy TEK által meghiúsított tömegmészárlás, amit Ali és Mohamed, valamint két migszolos nő tervezett, mert egy ilyen kvartettet (a hírek szerint) könnyű tetten érni egy szobában, abban a pillanatban, amikor a lányok épp kézbe veszik a detonátort. Ezt az élőképet meg mindenki fenntartás nélkül be is venné, az életszerűsége miatt. Magyarország teljesen ketté van szakadva,

a robbantás hírfolyamához kapcsolódó kommentek alapján majd 25 százalékra becsülhető a kezelésre szoruló elmebetegek aránya az internet hozzáféréssel rendelkező ellenzéki szavazók között.

Mi túltettük magunkat 2006-on, de a liberáltak láthatólag nem képesek a legcsekélyebb distinkcióra sem. Minden részvétem és jókívánságaim a sérült rendőröknek, reméljük áldozatuk nem volt hiábavaló. Hajrá Rendőrség!