Az évszázad buktája
Óriási mázlink van, hogy az amerikaiaknak is elege van mindabból, amit mi is olyan alaposan megutáltunk az elmúlt 25 évben. H. Clinton 85%-os médiahátszéllel, a celeb világ totális, a demokrata elit minden erkölcsöt nélkülöző támogatásával, a közvéleménykutatók alig leplezett segedelmével, a gigavállalatok és a spekulánsok pénzén hasalt bele arccal valami rozsdaövezeti elhagyott gyár udvarán a pocsolyába.
Egy olyan milliárdos nyomta le, akinek az a legemberibb vonása, hogy legalább tahó és nem tagadja, hogy a nőkről először a szex jut az eszébe és nem az emberi jogok.
Trump az igazi régi iskola képviselője.
Nemcsak fehér heteroszexuális férfi, hanem self-made man is, illetve egészségesen gátlástalan, a saját véleménye sokszor fontosabb neki, mint az embereké. Ettől még lehet, hogy rosszabb elnök lesz, mint a kenyai csávó, akinek egyetlen érdeme az marad, hogy nyolc éve megakadályozta, H. Clinton legyen a demokraták (akkor is esélyes) elnökjelöltje. Amiért lehet, hogy nyolc év impotens elnökség, Amerika meggyengülése és a fél világ destabilizálása nem is olyan nagy ár. Clinton nemcsak kicsapta az emberek jelentős részénél a pszichopataérzékelő biztosítékát, hanem azt is megmutatta, hogy milyen irány nem kívánatos a női szerep evolúciója szempontjából. Már amennyiben megalázhatjuk a női nemet azzal, hogy H. Clintonnal kapcsolatban felvetjük a női princípiumot. Ha H. Clinton nő lenne, az növelte volna az esélyeit, de megpróbált a PC gender női szereppel élve előnyre szert tenni, ami a normális emberek számára sem nem női, sem nem férfi, hanem az ami, a tohuvabohu, maga az abnormalitás. H. Clintont az amerikaiak nagy része utálta, de még többen viszketni is kezdtek tőle és nem akarták naponta nézni a televízióban négy évig. H. Clinton annak az Amerikában szárbaszökkent elmebajnak volt az eklatáns képviselője, ami tulajdonképpen a szexuálisan egyébként aktív férjecskéje idején kezdődött el. A fundamentalista PC akkor foglalta el Amerikát, minden kisebbség fontosabb lett, mint a teherviselő középosztály. Amerikában is az történt, ami mindenütt, ahol a liberálisok szavazatot akartak vásárolni, mert ugyebár rákényszerültek, hiszen folyamatosan csökkent a támogatottságuk. Elvettek a viszonylag jól élőktől és adtak a szegényeknek. Amerikában ezt még azzal fejelték meg, hogy a középosztályt nem csak a kisebbségek, hanem a leggazdagabbak érdekében is fosztogatták. Valahogy mindig az lett a vége, hogy a szegények egyre többen lettek, a gazdagok meg egyre gazdagabbak lettek, középen meg egyre kevesebben maradtak. Mindeközben ez a közép nem hallott mást, hogy ő irtotta ki az indiánokat, ő tartott rabszolgát, ő vert buzit, ő korlátozta a feleségét az önmegvalósításban, és különben is fehér, középosztálybeli heteronormatív szemét. A mindennapi élet pedig egyre nehezebb, veszélyesebb lett, amelyik héten nem volt iskolai tömegmészárlás, akkor biztos gyújtogattak valahol egy a rendőrök által lelőtt szegény, ártatlan, fiatal fekete miatt, aki csak 27-szer volt letartóztatva és a kezében tartott fegyverszerű tárgy nem is volt megtöltve (mert már kilőtte a golyókat a rendőrökre). Majd a kampány kezdetén elmondták az amerikai választóknak, hogy mit kell gondolnia magáról, ha megfordul a fejében, hogy Trumpra szavaz. Mindenki naponta meghallgathatta, általában egy meghatározhatatlan nemű, drogos, viszont baromi gazdag „művésztől”, vagy egy eleve utált fehérgalléros menedzserszerű értelmiségitől, hogy milyen szörnyű az, amit ő a szíve mélyén érez, amit az anyukájától hallott, meg ami biztos jobb, mint ami most van. Majd azt válaszolta a közvéleménykutatónak, amiről tudta, hogy nem lesz baja belőle. A „közösségi médiában” mindenki láthatta, hogy mit kap az, aki Trump mellett áll ki.
H. Clintonék a saját csapdájukba sétáltak bele.
Elérték, hogy az amerikaiak azt mondják amit ők. De ebből ugyebár nem következik, hogy azt is gondolják. A feketék, a latinok, nemcsak a fehérek, nem kértek több politikai korrektséget. Több közbiztonságot például, azt igen. Elege van ott is mindenkinek abból, hogy bármilyen szexuális érdekességre hivatkozva külön budit lehessen kiverni a közintézmények vezetéséből. Hogy az egyéni érdemektől függetlenül, támogatni kell mindenkit, aki elég hülye hozzá. Az emberek inkább középosztálybeliek akarnak lenni és nem etnikai kisebbségek. H. Clinton szinte minden fronton elbukta a csatát, de a legfájdalmasabb pofont mégiscsak a nőktől kapta. A nők szeretnek nők, anyák, nagymamák lenni és tudják, hogy az kötelezettségekkel jár. Igazából lenézik azokat a „nőket” akik meg akarják, a „szabadságukra” hivatkozva, úszni mindezt. Valakinek meg kell etetni a családot és a nők jelentős részét zavarja, ha éhen marad (Hála Istennek!). A konzervatívok elmentek szavazni egy életszagú figurára, a helyi haladárok meg nem (H. Clintonra), mert visszarettentek attól, hogy ennyire nyilvánvalóan alkalmatlan, jellemtelen hazudozót is átnyomhatónak gondolják rajtuk. Az amerikaiak jelentős részének egyébként pont úgy lett elege az agymosásból, mint nekünk, vagy az osztrákoknak, vagy a briteknek.
Mindenki inkább a saját szemének hisz (most már), nem a liberális sajtónak.
Trump legalább egy esély arra, hogy Amerika túlélje, hogy mi túléljük. Drukkoljunk neki. Neki legalább lehet.
