Pesti Srácok

Az Európai Unió megbukott Katalóniában

Az Európai Unió megbukott Katalóniában

Az Európai Unió megbukott. Pontosabban éppen most bukik meg. Na, nem úgy, hogy végleg, slussz, passz, föl sem kelhet, hanem úgy, ahogy a diák bukik meg a vizsgán. Szembe kell néznie azzal, hogy ismét készületlen volt. Lehet, hogy túl buta ehhez a stúdiumhoz…

Az Európai Unió amúgy igen rossz tanuló. Mostanában csupa elégtelen. De legjobb esetben is csak kegyelemkettes. Csúnyán megbukott például a 2008-as pénzügyi válság kezelésében. Kétely nélkül állt a nagytőke oldalára, s az a néhány európai nemzet – írek, magyarok –, amelyik nem követte szolgaian a központi megoldásokat, csupa megvetést kapott. Aztán megbukott a görög államcsőd rendezése kapcsán is. Az Unió vezetői úgy hagyták figyelmen kívül a görög választók döntését, akaratát, mintha azok nem is lennének tagjai az amúgy demokratikus európai közösségnek. Aztán brutálisan megbuktak a Brexittel összefüggésben is. Máig nem értem, hogy miképpen tudta úgy megúszni a brüsszeli elit az Unió megcsonkítását, ahogyan átvészelte a dolgot. Európa úgy vesztette el Angliát, mintha valami jelentéktelen szigetecskét hagyott volna távozni a szövetségből, mit tudom én, Máltát, vagy a Feröer szigeteket…

A brüsszeli idióták meg közben úgy tettek, mintha legjobb rendjén menne dolguk, illetve dolgunk.

Hja, kérem, kommunikálni tudni kell. (Vagy uralni a médiát… Az se rossz megoldás…) És persze megbukott az Unió a menekültválság kezelésével is, amit megint a lehető legrosszabbul ragadott meg, s persze azóta is küszködik, immár a sokadik utóvizsgában reménykedve. Persze közben megint azokra mutogatnak Brüsszelből, akik tulajdonképpen remekül vizsgáztak.

Az Unió hallgat

PestiSracok facebook image

De nem erről akartam írni, mert aktualitása a katalán válságnak van. Ahol – nem meglepő módon – éppen megbukni készül az Európai Unió.

„Tagadhatatlan, hogy aggasztó a helyzet Spanyolországban, de az uniós intézmények és tagállamok álláspontja egyértelmű: nincs tér vagy lehetőség semmilyen közvetítői szerepre vagy nemzetközi kezdeményezésre, esetleg lépésre”

– felelt az újságírók kérdésére Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. Hasonlóképpen nyilatkozott néhány napja Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke: „

Ha megengedjük Katalóniának, hogy elszakadjon – amihez egyébként semmi közünk – akkor mások is ugyanezt teszik majd.”

Mindezt nagyjából azt jelenti: a spanyolok bebörtönözhetik a katalán vezetőket, akár le is mészárolhatják a katalánokat, az Unió semmiféle szeparatista törekvést nem támogat. Esetleg a skótokét igen, mert az gyengíti az angol pozíciókat a brexit-tárgyalások során… Talán a kurdokét is, mert azzal meg sakkban lehet tartani a renitens Törökországot… Ja, meg, mondjuk, a csecsenekét is, hogy ne legyen már olyan nagy az oroszok szája… De másokét aztán tényleg nem...

Észbontó ellentmondás

Miközben persze a problémát világosan látja mindenki. (Még Junker is. Amin azért csodálkoznunk kell… Biztos valaki elmagyarázta neki…) Európa minden, vagy majd minden nemzetállamát érinti a szecessziós indulat. Bele sem érdemes kezdeni a felsorolásba. A fenti térkép önmagáért beszél. De az igazi probléma nem ez, mert a szeparatista törekvések így, vagy úgy, de megoldhatóak maradhatnak. Az igazi probléma –, ami miatt persze nem lesz kezelhető semmiféle elszakadási törekvés – az az Unió jelenlegi vezetésének céljai és tevékenysége között feszülő észbontó ellentmondás. Miközben ugyanis arról papolnak Brüsszel mai urai, hogy Európát egységessé kell tenni, meg határok nélkülivé, meg közössé, meg szolidárissá, meg tulajdonképpen egy állammá, azonközben hallani sem akarnak a (leendő) tartományok határainak módosításáról. De hát miért nem?

Nem mindegy, hogy az Ibériai félszigeten hány állam, régió, tartomány, vagy valami osztozik, ha egyszer úgyis olyan egységes lesz az Unió?

Miközben minden eszközzel igyekeznének beterelni az önállósodó nemzetállamokat a brüsszeli karámba, azonközben az engedelmesen igazodó nemzetállamok vezetői jutalmat kapnak. Ez alkalommal Katalóniát. Szerintem az Unió megint megbukott. Lassan elveszti esélyeit, lassan be kell fejeznie a próbálkozásokat. Nem megy. Lehet, hogy nem is kell erőltetni.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.