E jelben győzni fogsz!

Megdöbbentő fejleményeknek lehetünk tanúi a magyar pártpolitikában. Azzal, hogy Orbán Viktor lelépett az illiberális állam eszméjének talapzatáról és bejelentette: kormánya kereszténydemokrata szellemiségű, még inkább azzal, hogy a keresztény kultúra megóvásának igénye, sőt követelménye bekerült az alkotmányba, legújabban pedig azzal, hogy a kereszténydemokrácia fellegvárában, Németországban, a CSU és CDU vezérei, Seehofertől Merkelig úgy fogadják Orbánt, mint valami igazi váteszt, nos, mindezekkel nyilvánvalóvá lett: Magyarország vezető szellemi irányzata a kereszténydemokrata eszme.

De azért voltak zavaros előzményei ennek. Mert a dolog azért különös, mert mindeddig a hazai Kereszténydemokrata Néppárt aprócska rétegpártként határozta meg önmagát. Emlékszünk, hogy Torgyán József még azzal tüntetett a hagyományos értékvilág mellett, hogy kijelentette: „ha kell, a hátamon viszem be a kereszténydemokratákat a parlamentbe”. Ez akkoriban volt, amikor a KDNP élén bizonyos Giczy György elnökölt, és aki alatt ingadozni, majd repedezni, végül szakadozni kezdett a vallásos tábor.

Megalakult a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ), amit végül nem Torgyán és az FKGP, hanem a Fidesz vitt magával az Országgyűlésbe.

Ugyanakkor a parlamenten kívül rekedt KDNP lassan elenyészett. Persze nem olyan lassan, hogy a parlamenti kereszténydemokratáknak ne kellett volna perek sorával küzdeniük jogaikért, érdekeikért. A kizárások, belharcok, sőt a nagy öregek – Varga László, Isépy Tamás halála után – a Semjén Zsolt-féle társaság maradt győztesen a porondon, s így elmúlhatott az MKDSZ-közjáték, a párt visszakapta nevét, és ismét parlamenti pártok sorába emelkedett a patinás nevű szervezet.

Kereszténydemokrata fordulat

Nos, mostanra a mindeddig nagypárti segítségre szoruló kereszténydemokrata mozgalom rendkívül sikeres lett. Eszmeisége átitatta a nagyobbik testvérpártot, s a Fidesz – bár erről kongresszusi határozat egyelőre nem született – látható egységben sorakozott föl a kereszténydemokrácia mellett. A pártot követte, illetve szemlátomást követi a holdudvar. Újságírók, értelmiségiek, mozgalmi emberek, de még az internet világának lelkes komment-harcosai is beálltak a magasba emelt kereszt mögé.

A keresztény kultúra védelme jelszó lett, programmá változott, három egyszerű szóval kifejezi mindazt, amit a kormány évek óta képvisel.

Benne van a szocialista modernizmust megelőző magyar identitással való azonosulás igénye, a fehér európaiság PC-mentes vállalása, a migráció jogosultságának, indokoltságának tagadása, de még olyan összefüggéseket is fel lehet benne fedezni, amelyeket a konzervatív közép-európai pártcsalád évtizedek óta képvisel: jóléti demokrácia, tradicionális értékvilág, erős állami, társadalmi kontroll.

S természetesen a kereszténydemokrata fordulat mögött ott áll a karizmatikus magyar miniszterelnök, aki a német, osztrák, visegrádi testvérpártokra figyel. És e figyelemben – még csak merész fantázia sem kell hozzá – felfedezhetjük akár azt is, hogy a kereszténydemokrácia felvállalásával Orbán bejelentkezett Konrad Adenauer, Helmut Kohl, sőt tulajdonképpen Angela Merkel örökségéért.

Ihletett döntés

Már csak az a kérdés, hogy az apró és tulajdonképpen mindeddig jelentéktelen kereszténydemokrata eszme miképpen bírta átitatni mára a politika centrumát.

• Elképzelhető, hogy a KDNP a dolgos hétköznapok, a rendszeres munka révén szinte lépésről lépésre hódította meg szövetségeseinek szívét, míg végül eljutott oda, hogy a Fidesz majd minden meghatározó alakja felismere magában a kereszténydemokratát.
• Elképzelhető, hogy a sokak által kedvelt, de magávalragadónak semmiképpen sem nevezhető Semjén Zsolt személyiségéből mégiscsak árad valami csendes, feltűnés nélküli meggyőzőerő, s a miniszterelnökhelyettesként nemcsak terheket vett le Orbán válláról, de hitet, s erőt is adott neki.
• Ha cinikus és földhözragadt vagyok, azt is el tudom képzelni, hogy a kereszténydemokrácia olyasféle politikai termék, mint amilyennek korábban nevezte G. Fodor Gábor a polgári Magyarország eszméjét.
• Ha meg patetikus és emelkedett magyarázatot keresek, akkor azt is feltehetem, hogy isteni sugallat fordította a kereszténydemokrácia irányába a kormánypártot.

És mivel a többi nem valószínű, a spirituális ihlet tűnik a hiteles magyarázatnak. Dacára annak, hogy ateista vagyok.