A tudatlanság és alkalmatlanság ámokfutása, avagy a magyar sztárközgazdász szakmai élettörténete (áltudományos írás)
A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet legnagyobb meglepetése az, hogy a kommunista-liberális koalíciók milyen döbbenetesen rosszul kormányoztak.
Ők voltak azok, és erre sosem mulasztottak el hivatkozni, akiknek volt kormányzati tapasztalatuk, társadalmi beágyazottságuk, jóban voltak Kelettel, Nyugattal egyaránt, őket tekintette a Nyugat a magyar demokrácia letéteményesinek már 1990-ben is. Csodálatos és zseniális közgazdászok, szociológusok, szociálpolitikusok, művészek tömegének a támogatásával rendelkeztek és rendelkeznek. 90, időnként 99 százalékos sajtófölényük birtokában a népnevelés teljes eszköztára a rendelkezésükre állt.
Most mégis miért csak azt tudják felmutatni, hogy a törzsszavazóikat rászoktatták a Barátok közt-re?
Alapesetben két elmélet verseng az emberi viselkedések legfelső szintű magyarázatért. Az amelyik az emberi gonoszság és bírvágy mindennek az alapja, és az, amelyik szerint az emberi butaság elégséges magyarázat minden cselekedetünkre. Természetesen van szintetizáló elmélet is, amely szerint a bírvágyók hülyesége, illetve a hülyék bírvágya eredményezi ugyanezt.
A feminizmus harmadik hulláma és a genderelmélet fejlődése pedig megmutatta nekünk, hogy fejlődés iránya egyértelmű: legyen egyre kevésbé ciki hülyének lenni! Ebben az esetben a hülye fogalma magában foglalja az elmebeteg fogalmát is, pont abban az értelemben, ahogy a minden a bármi alesete. A hülyeség szimpla képességhiány, az elmebajosság viszont aktív alkotó tevékenység, nem csak a valóságtól való ambiciózus elrugaszkodásban érhető tetten, hanem abban a kreativitásban, amellyel az alany szembe megy a valósággal és hatékony a normalitás rombolásában. Az egyszerűség kedvéért normálisnak tekintünk minden olyan tevékenységet, amely nem zárja ki (teljesen) az egyéni túlélést és fajunk fennmaradását (teljesen). Nagylelkűek voltunk.
Minden társadalom, amelyben dívik a folyamatos hírfertőzést biztosító piaci alapú tömegkommunikáció és közösségi média (amelyben a hülye olvasókkal íratják meg a saját újságukat) kitermeli azokat a megmondóembereket, akikre bizonyos szakmainak tűnő kérdésekben, illetve celebeket, akikre minden kérdésben hallgat az elit és az átlagember is. Egyszerűen azért, mert mindig véleményeket hall tények helyett, és mert ezek a vélemények nem is valóságosak, hanem csak és egyedül kommunikációs célokat szolgálnak. Ez persze nem akadályozza meg azokat, akik az arcukat adják a társadalom befolyásolásához, hogy elhiggyék, ők a legokosabb emberek a világon. Meglepően sok legokosabb van, a liberális, baloldali közgazdászok szinte mindegyike ilyen.
Mi még a szokásos szomorú világátlaghoz képest is sok ilyen akcionista hülyével rendelkezünk.
A magyar sztárközgazdász általában a legbaloldalibb gyökerekkel rendelkezik, az egykori MSZMP reformműhelyiben szocializálódott, ahol az összes kommunista baromság mellett alkalma nyílott az összes liberális tévtan elsajátítására is.
- Részt vett minden olyan reformkezdeményezés megfogalmazásában, amelyet megpróbáltak keresztülvinni 1985 után, különösen azokra büszke amelyről az első olvasásra is világos volt, hogy megvalósítások azonnali gazdasági összeomlással járt volna – folyományként milliók éhhalálát idézve elő.
- Nézeteit soha semmiféle valós tapasztalat nem befolyásolta, bármikor képes a nyugati liberális fősodor megfogalmazásait a saját véleményeként elmondani.
- Soha egyetlen gazdasági jóslata sem jött be, akivel ez megtörténik közülük, azt mint unortodoxot azonnal kivetik maguk közül.
- A magyar sztárközgazdász minden MSZP-SZDSZ kormány körül ott sündörgött tanácsadóként, állami kitüntetést általában abban az évben kapott, amikor a költségvetési hiány legalább öt százalékkal nagyobb volt a tervezettnél, magas állami kitüntetést pedig akkor, ha tíz százalékkal volt nagyobb, mint amit a liberális kormányzat bevallott.
- Büszke a az 1988 és 1998 közötti privatizációs hullámra és arra, hogy az államadósság nem rossz dolog szerinte, mert a százalékos adatot gazdasági növekedéssel ki lehet nőni.
- A gazdasági növekedés elmaradása a sztárközgazdász szerint mindig a külső hatások következménye.
- A magyar sztárközgazdászt minden nyugati bankár imádja, mert minimum 3-4 százalékkal magasabb kamatra lehetett neki kölcsönözni, ha pozícióba került, mint bárki másnak.
- Ha a sztárközgazdász a Nemzeti Bank elnöke lett, akkor az mindig veszteséges volt, szipkázva ki a pénzt a költségvetésből, és szerinte mindig kókler a jegybankelnök, ha az MNB fizet be a költségvetésbe.
- A sztárközgazdász az elmúlt tíz évben legalább 73-szor jósolta meg a költségvetés és a magyar gazdaság összeomlását.
- Nincs olyan számadat, gazdasági mutató, amelyből ne tudna egy lépésben arra következtetni, hogy Orbán Viktor már megbukott.
- A sztárközgazdász nem tartja kollégájának Matolcsi Györgyöt és Varga Mihályt. Ennek oka az, hogy ezek egyike sem szokott néhány hónap után sértődötten lemondani, illetve nem szokta őket a főnökük néhány hónap után elcsapni.
- A sztárközgazdász úgy érzi nem teljes az élete, ha legalább egyszer nem bukott meg pénzügyminiszterként, ami persze minden esetben a szocialista miniszterelnök hibája, meg az MSZP-é, mert az SZDSZ mindig feltétel nélkül támogatta a sztárközgazdász megszorító programját. De ez az apró malőr sosem rontotta meg a sztárközgazdász viszonyát a szocialistákkal és a liberális sajtóval, ellentétben az igaz konzervatívvá avanzsált sztárközgazdászokkal, akik bukásuk után tudnak haragudni arra a miniszterelnökre, akinek igaza volt, amikor kirúgta őket. Ebből is látszik, hogy mekkora jellemek ők.
- A sztárközgazdászság egy életre szól, semmilyen szakmai és közéleti siker nem kell hozzá. A sztárközgazdász egyetemi ember is, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő nézeteit az egyedül üdvözítő tanként tanítja a reménybeli sztárközgazdászok következő nemzedékének.
Mindebből tudományos alapossággal megállapíthatóan a sztárközgazdász egy jellemtelen hülye, aki még ostoba is.
Komoly rejtély, hogy akkor miért él a felső tízezer életszínvonalán, miért van egyetemi állása és miért kérdezi meg hetente újra és újra őket a liberális, független, mértékadó sajtó?
A válasz visszavezet a közgazdaságtan vitán felül álló alaptételéhez. Azért vannak még ezek a felszínen, mert valakinek valahogy hasznot hajtanak. Hát nem nekünk, az biztos.
