Szabó Tímea, a trianoni boszorkány

Az NKVD és a KGB nyugaton szolgáló tartótisztjeinek a visszaemlékezésiből tudjuk, hogy a legtöbb bajuk a túl lelkes nyugati értelmiségi ügynökökkel volt, akik teljesen komolyan vették az eszmét és állandóan ötletekkel bombázták a tartótisztjeiket, illetve állandóan öntevékenykedtek. Ebből kifolyólag nemcsak a lebukási esélyeik nőttek meg, hanem általában nevetségessé is tették a gazdáikat, akik maguk azért már nem voltak annyira lelkesek. Persze eszünkbe sem jut Szabó Tímeát azzal vádolni, hogy az FSZB (a KGB utódszervezete) ügynöke lenne, mert ennél azért jobb véleménnyel vagyunk erről a jeles szervezetről.

Metafizikailag megfigyelhető volt tegnap, ahogy a trianoni tragédiából származó minden negatív energia, kiegészülve az összes balkáni háború minden gyűlöletével, összegyűlt a magyar országgyűlés kupolája alatt, majd testet öltött. Azt, hogy Szabó Tímea ezalatt hol tartózkodott, azt nem tudjuk, de egy hozzá megszólalásig hasonlító személy darabonként felsorolta az összes védőeszközt, amit a magyar kormány az elszakított területeken élő magyarságnak, illetve egyes balkáni országoknak juttatott, hogy aztán egyenként irigyelhesse azokat a rászorulóktól. A liberális eszmeiség csodás pillanata volt ez, amikor a rendkívül előnytelen felsőt viselő álképviselőnő krokodilkönnyei magyar földre hullva savként párologtak el, ahogy az ördög teste szokott a szentelt víztől. Ebben az esetben pedig, ahogy az ördög könnye a templom köveiről.

Mint az közismert, nyugati barátaink 100 éve konzekvensen képviselik azt az álláspontot, hogy az elrabolt területen élő magyarok dögöljenek meg, vagy, ami még rosszabb, hogy románosodjanak el.

Különös, mondhatni érthetetlen okból mindig találnak egy csomó magyarul beszélő és önként jelentkező embert, akit fel lehet fogadni ennek a liberális szívmeleggel átitatott célnak a támogatására.

Szinte látom magam előtt Szabó Tímea alteregójának tartótisztjét, ahogy az LMBTQ+ bár pultjának dőlve letüdőzi a mariskás cigit és megrázza a titkos műveletekbe beleőszült fürtjeit. „Hányszor mondtam neki, hogy ne olvasson Népszavát, mielőtt beszivárog a parlamentbe, múltkor is alig tudta az Ági berántani a női mosdóba, mert meg akarta harapni a Kövért, annyira megvadult egy cikktől.”

Nincsenek jó napjai szeretett ellenzékünknek, még Tordai Bence is maszkot viselve ült be a boszorkány mögé; érezte, hogy elkaphat valamit.

Amúgy zárójeles kérdésként megjegyezném: a sok okosnak megmondta valaki, hogyha a kesztyűs kezével ugyanazt csinálja, mint általában a csupasszal a járvány előtt, akkor ugyanúgy megfertőződik? Habár boszorkányság ellen nincs orvosság, de azt nem tudom, hogy a boszorkányok megvesznek-e a koronavírustól?

Szomorú és aggódó szívvel kell megállapítanunk, hogy egyre súlyosabb náci tombolás jellemzi a liberális szubkultúrákat! Új jelentéstartalmakkal bővült a liberális szó jelentése, legújabban tartalmazza a nácizmust, a rasszizmust és egy olyan erős intellektuálisnak definiált felsőbbrendűségi érzést, amellyel csak néhány kommunista értelmiségi és egy-két túlzásba eső SS tiszt rendelkezett a XX. század első felében.

Megfigyelhették, hogy az álTímea kikéri magának azt, hogy a magyar kormány bármilyen humanitárius cselekedetet is elmerjen követni. Annak a logikai felépítménynek az összetákolását figyelhettük meg, hogy a túl sok gonoszságból készült és ezért bő, rejtető felsőt viselő álképviselőnő kimondja, ha egy nemzeti kormány cselekszik jót, akkor diszkreditálja az emberséget, a szolidaritást. Ebből pedig értelemszerűen következik, hogy innentől a liberálisoknak nem is kell emberségesnek lenniük. Csak magunkat okolhatjuk tehát, ha úgy viselkednek velünk, ahogy, hiszen elvesszük tőlük a jóemberkedés privilégiumát, és azt még sem kívánhatjuk, hogy olyat csináljanak, amit mi is. Ha mi szeretetet és nemzeti rokonszenvet érzünk minden magyar iránt, illetve támogatjuk a körülöttünk élő kicsit is jószándékú népeket, akkor ők nyilván román-ukrán vonalon adják elő magukat.

A magyar parlamentarizmus csodás pillanata volt, ahogy a kormánypárti képviselők kitapsolták a demokráciából és visszatapsolták az ötödik dimenzióba ezt a boszorkányt.

Egy ilyen nemzetellenes, emberellenes kirohanásért a világ bármelyik parlamentjében egyébként sokkal közvetlenebb feddési eljárásokat próbáltak volna ki rajta, a szenteltvíztől a fokhagymáig mindent. A kormánypárti képviselők azonban igen bölcsen meglátták, hogy egy olyan lénnyel nincs mit kezdeni, aki önként román. Még szerencse, hogy ez a Szabó Tímea nem az a Szabó Tímea, mert akkor nem tudom mit csinálnánk.