Anyagilag is jól állok, állunk, mert férjem rettenetesen tehetséges ember, annyira, hogy az anyám bankjától egy egész gyár megvásárlására elég pénzt kapott kölcsön. Erre csak egy nagyon okos és becsületes ember lehetett képes, akiről elhitték, hogy vissza is fogja fizetni. Nem is csoda, hogy szinte senki más nem kapott ilyen kölcsönt, ilyen csodás emberek nem teremnek túl gyakran.
Ma van a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja, itt az ideje tehát, hogy a jobboldali diktatúrák áldozataira emlékezzünk.
A mi családunk is egy olyan házban lakik, amelynek a tulajdonosát a mocskos magyar nyilas söpredék, az SS és a Gestapo jelentéktelen közreműködésével elhurcolta. Aztán történelmileg úgy alakult, hogy a villa hozzánk került, mi pedig mindig nagy szeretettel gondoltunk Kohn bácsiékra, akiket sajnos nem volt szerencsénk megismerni, mert amikor elhurcolta őket az ÁVO akkor még nem alakult úgy történelmileg, hogy a nagyszüleim kapják meg.
De a családunk tulajdonszerzésének jogszerűségére sosem vetült árnyék, Kohn bácsiék például sosem vonták kétségbe azt. Ha ez nem kétségtelen bizonyíték, akkor mi az?
Megszerettük ezt a házat na, szépítgettük, felújítgattuk, akkor is, amikor még az MDP, meg az MSZMP gazdasági igazgatóságának tulajdonában és kezelésében volt, meg akkor is, amikor a rendszerváltás forgatagában azt vettük észre, hogy teljesen jogszerűen, mondhatni jogfolytonosan a nevünkre került. Soha senki nem mondta, hogy ez nem a miénk.
Mi mindenre az akkor hatályos jogszabályok szerint tettünk szert, ha az a Vörös Hadsereg rekvirálási szabályzata volt, akkor azt tartottuk be, ha pedig éppen a bolgár maffia etikai kódexéhez kellett alkalmazkodni, akkor annak feleltünk meg maradéktalanul. Törvénytiszteletünket semmi sem bizonyítja jobban, hogy mindig vissza is igényeltük az ÁFA-t és mindig vissza is kaptuk.
Pedig azt mindenki tudja, hogy az adóhivatal mennyire háklis, biztos szóltak volna, ha valami nem stimmel. Én speciel nem is tudtam, hogy a nagypapám nem egy jobboldali diktatúrában volt tömeggyilkos, hanem egy baloldaliban és a baloldaliban különben sincsenek tömeggyilkosok. Csak tömegek vannak, akiket legyilkoltak, kiraboltak, kisemmiztek, megerőszakoltak, koncentrációs táborba zártak.
De ezek mind szomorú egyedi esetekből tevődnek össze, ellentétben a jobboldali diktatúrák rendszerszintű elnyomásával.
Felrémlik bennem a késő Kádár-kor sajtószabadsága, amikor a nagyapámhoz hasonló haladó emberek, akik belülről bomlasztották a rendszert elérték a sajtó szabadságát, hiszen akkor az orbáni diktatúrában később betiltott Népszabadságban még meg lehetett írni az igazat. Soha semmi közöm nem volt a diktatúrához, ugyanúgy kellett iskolába járnom, mint a többi káder gyereknek, semmi kivételezésben nem volt részem, turistaosztályon repültem Amerikába, és Monte-Carloba is csak húsz évesen jutottam el és még csak nem is nyertem a kaszinóba.
A családunkban különben is mindig is öröklődött a szakértelem, anyukám is segített a miniszterelnöknek, nem is egyszer, sőt többször előfordult, hogy úgy segített, hogy nem is a férjem volt a miniszterelnök éppen.
Én, aki csak a saját tehetségemnek köszönhetem mindenemet, igazán megtehetem, hogy az ország szolgálatába állítsam mindazokat a tapasztalatokat, amelyet a demokrácia magyarországi kiépítése során szereztem.
Fiatal koromat egy diktatúrában töltöttem, tudom milyen az, amikor megállít a rendőr az utcán és megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben.
Tudom milyen a nélkülözés, egyszer Monte-Carloban a rohadt kapitalisták elnyerték a kaszinóban az összes pénzünket és teljes másfél napig be kellett érnünk azzal, hogy a szállodában reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk. Azok a rasszista szemetek még a minibárt sem voltak hajlandók addig feltölteni, amíg a magyar konzul meg nem érkezett azzal a következő 10 000 dollárral, amennyit otthon a nagypapám hirtelen össze tudott kaparni.
Ugye meg sem kell kérdeznem, hogy mikor teszi ezt meg egy egyszerű magyar állampolgárért Orbán diktatúrájában egy nagykövet?
Amikor a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezünk és felidézzük a jobboldali diktatúrák áldozatainak emlékét, akkor magunkra gondolunk. Mi milyen jól bántunk mindig mindenkivel és mégis voltak olyan hálátlanok, akik szabad választásokat akartak és nem voltak hajlandók megérteni, a jobboldali diktatúrák ellen a baloldali diktatúrák harcolhatnak a legjobban. Mi most szintén egy jobboldali diktatúra ellen harcolunk, amely szabad választásokkal álcázza magát. De mi tudjuk, hogy szabad választásokon mi nem nyerhetünk, vagyis azok a választások nem is annyira szabadok. Ekkora jogfosztás az egekbe kiált!
Szegény férjem is csak öt évig lehetett miniszterelnök, mert a diktátor megbuktatta, pedig már csak néhány hónapnyira volt a kánaán, a tökéletes 77 pontos terv kidolgozása, amely ha megvalósult volna, már az Európai Egyesült Államokban élnénk és be lennének tiltva azok a pártok, akik miatt mi nem tudunk szabad választást nyerni.
Jellemző ezeknek az embereknek és a Fidesznek a szélsőségességére, hogy abból még a nemzetiszocialistáknak is elegük van, akiket azért hívunk egyébként szélsőjobboldalinak, mert mégiscsak ciki lenne, ha mindenki számára kiderülne, hogy a nyilasok is szocialisták voltak.
Hogy ez mennyire igaz, azt az is bizonyítja, hogy most mi haladó baloldaliak kiválóan együtt tudunk működni a megjavult szélsőjobboldaliakkal, akik ugyanúgy gyűlölik a normális embereket, mint mi.
Eszetekbe se jusson beoltatni magatokat orosz vagy kínai vakcinával, inkább legyetek az ellenállás hősi halottai, megígérjük, hogy végső győzelem után véres bosszút állunk majd azokon a jobboldali szavazókon, akik a kínai vagy az orosz vakcináknak köszönhetően túlélték a járványt. Különösebben a gazdagabbakon.
Rohadt mocskos jobboldali, konzervatív banda, ha ezek nem lennének, már senki sem emlékezne arra a százmillió emberre, akiket meggyilkoltak, amikor jót akartunk, de valami félrement.
De én most nektek ezen az emléknapon ígérem meg, hogy legközelebb nem fogunk jót akarni, teljesen szándékosan fogunk eltüntetni mindenkit, aki emlékeztetni mer bennünket, vagy bárki mást arra, hogy voltak kommunista diktatúrák.
És a drága nagypapim emlékére mondom, hogy nem adom fel és még lesz olyan szabadság a Kárpát-medencében, amelyről ő álmodott!
