Vérségi alapon követeli magának Magyarországot két "ősi" kommunista család sarja, Donáth és Dobrev
Schmidt Mária hívta fel közvetve arra a figyelmet ifjabb Rajk László életútinterjú-kötete kapcsán, hogy ezek a családok Magyarországot megszerzett hitbizománynak tekintették és úgy gondolták 1989-ben, hogy a rendszerváltás nem lesz más, mint annak az aktusa, hogy ők visszakapják a nekik minden jogon járó főhatalmat.
Akár atavisztikus jelenségnek is tekinthetnénk azt a gondolatot, hogy amit ők a szovjetektől, a legfelsőbb hatalomtól megkaptak, az örök időkre az övéké és a leszármazottaiké.
Pedig tulajdonképpen nem az, hiszen igazán emberi dolog, hogy minden rablógyilkos azt gondolja, a más vérén rabolt tulajdon jogosan az övé, hiszen vért ontott érte, akár meg is sebesülhetett volna gyilkolászás közben.
A Donáth–Dobrev cicaharcot persze komolyan kell venni, ezek a rablólovag-származékok nem viccelnek.
Az, hogy a haladó korszellemnek megfelelően "nők" képviselik ezeket a családokat, nem jelentik a hatalom iránti feltétlen hűség és vágyódás csökkenését, ahogy az eszközök nemesedését sem.
Ez a két vérvonal közvetlenül a Rákosi Mátyás nevű pszichopata tömeggyilkos környezetéből származik, a Rákosi és Nagy Imre közötti, illetve a forradalom utáni jó fajta kommunista bűnbandák közötti frakcióharcokból eredezteti magát.
Donáth Ferenc, Donáth Anna nagypapája először Rákosira, majd Nagy Imrére tett; a családi tragédiát az okozta, hogy a később hatalomra kerülő Kádár mindkettőről pontosan tudta, hogy milyen mocskos gazember és mindkettő közvetlen bűntársait rühellte.
Ezen a helyen sem kívánok bármi jót mondani Kádárról, de jobb volt az előző kettőnél, Nagy Imre minden utólagos mosdatgatása ellenére. Kádár tanult a saját tapasztalatából, nem élvezte a terrort és a gyilkolást, de azért el tudta viselni, ha mással csinálták, viszont pontosan emlékezett rá, hogy a nehéz időkben viszont kinek csillogott a szeme a kínzókamrából kihallatszó sikoltozás hallatán. Apró Antal – és így a család is – viszont jó lóra tett, megúszta, igaz, Kádár vádlott-társa lett, majd ő felügyelte a Nagy Imre-pert, amelyben a Donáth nagypapa másodrendű vádlott volt.
Régi családi barátság ez, akárki megmondhatja.
Így a történelem távlatából nem tűnnek ezek nagy távolságnak két rablóbanda között. A felmenők valami apróságon összekaptak Magyarország kirablása, lerombolása, a magyarok gyilkolása közben – idegesek voltak, na, hiszen azok a rohadt osztályellenségek még ellenkezni is mertek. Pedig de.
Ezek a "frakcióharcok" a kommunisták között szerencsétlenebb történelmi fejlődésű országokban sokszor nehéztüzérség, minimum sorozatlövő fegyverek felhasználásával intéződtek. Az már a "kulturáltság" jele volt, ha a PB-ülés után statáriális bírósági keretek között számoltatták el a szavazáson kisebbségbe kerülőket. Ha még a családjuk is élve megúszta a dolgot, akkor sokoldalas tanulmányok jelentek meg a kommunisták humanizmusáról.Lehet, hogy Donáth és Dobrev látszólag "barinők", de egyik sem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy bármilyen ügydöntő testületben a másik közeli és távolabbi rokonságának és üzletfeleinek legyen többsége. Ők csak abban értenek egyet, hogy Magyarországnak egyrészt nem lehet magyar kormánya, másrészt abban, hogy ideiglenesen köthetnek egymással szövetséget Orbán Viktor, a Fidesz és persze a magyar nemzet elpusztítása érdekében. Azt a témát meg gondolom, kerülik, hogy melyiknek is van nagyobb történelmi joga az ország vezetésére. Ez a levezetés úgy elsőre egy kicsit erősnek tűnhet pszichológiailag, de aki elolvasta a Rajk-kötet vonatkozó részét, az nem fog rácsodálkozni erre a felvetésre. Az SZDSZ-ben és annak környezetében tömörülő bűnözői csoportok halálosan gyűlölték a magyarokat, mint a nekik adott földek, városok, falvak engedetlen lakóit, akik nem akarják elfogadni, hogy pár száz ex-ávéhás család rabszolgái legyenek.
Ez a társaság jelentősen belelógott az MSZP-be is, a hatékony rablás és rombolás érdekében sokszor voltak hajlandók megegyezni egymással, de a kemény mag, a "de genere" kommunisták csak pár család képviselői voltak igazán, a Rákosi és Nagy Imre közötti frakcióharcok gyilkosai és halottai. Mikor melyik, azt épp a történeti szerencse döntötte el. Ez a társaság annyira elitnek gondolja magát, hogy nekik Kádár meg Aczél György is csak egy parvenü.Isten büntetéseként ma a Momentum csúcspolitikusai után kénytelen voltam Donáth Anna politikai visszatérését is végigszenvedni.
Az öregecskedő Dobrev Klára helyett némelyek Donáth Annából akarnak miniszterelnököt csinálni.
Kár, hogy pont olyan ripacs, mint a másik, és pont annyi mondanivalója van, mint amennyi Feriék kormányzásából kisejlett. A Momentum fő arcainak egyetlenegy eredeti mondatra, gondolatra nem tellett, még egy friss jelzős szerkezetre sem, hacsak a "populista mantra" kifejezést nem tekintjük annak.
A nyugati fősodornak történő teljes bepucsítás ígérete – ezt várhatjuk a Momentumtól, ami a korábbi Momentumtól egyedül abban különbözik, hogy Ferinek most már nem pucsít. Ezek senkik. Annyira rémisztően azok, hogy az ember el sem hiszi, hogy van ilyen. Ez az a nemzedék, akiket már nem a tévé hülyített el, hanem a net és a drog. Hát rohadtul látszik is.Minimális várakozással azért várjuk a Dobrev–Donáth torzsalkodást. Ketten együtt talán képesek lesznek hisztiben pótolni Szél Bernadettet. De a lényeg mégis az, hogy két "ősi" kommunista hazaáruló család leszármazottja akarja elvenni tőlünk Magyarországot. A DK–Momentum vetélkedés szimpla kommunista frakcióharc.
És ez is majd valahol külföldön dől el.Vezető kép: Facebook Momentum
