Pesti Srácok

Meg tetszene mondani, hogy mire tetszik büszkének lenni?

Meg tetszene mondani, hogy mire tetszik büszkének lenni?
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS

Minden évben elgondolkozom rajta, hogy vajon miről is szól a Pride és Karácsony Gergely miért van annyira rágerjedve? A Pride (Pride, mint angol szó) ugye egy büszkeség menet. Paranoid Android írása.

A szó a teljesség igénye nélkül a következőket jelenti az önérzet és a büszkeség mellett (ha csak nem szélsőjobbos a szótár):

• dac, gőg, dölyf, kevélység, fennhéjázás, hivalkodás, kérkedés, fitogtatás
• tetőfok, tetőpont, csúcspont, valaminek a teteje, valaminek a netovábbja
• pompa, ragyogás, szépség
• tűz, hevesség
• falka, csapat


Hát ez minimum egy olyan szó amely legalábbis kétértelmű, sok negatív vagy pozitív és negatív jelentéssel is bíró fogalom rendelhető hozzá a jelentéstartományához. A magyar fitogtatás kifejezés némi áthallással rendesen be is jelöli, mit is fitogtatnak egy Pride-on.

Na de mire büszke (maradjunk egyelőre ennél a jelentésnél) az, aki felvonul a Pride-on? Elsőre talán arra, hogy kiválóan bírja a szekunder szégyent, amelyet a törzstüntetők társasága előidéz mindenkiben, aki normális. Másodsorban pedig a törzstüntetők büszkesége is érthető, tényleg joggal büszkék arra, hogy ilyen „öltözékekben” ki mernek menni az utcára. Ahol is kell bátorság, ennek folyományaként, hogy erre a rendezvényre valaki kivigye a gyerekeit. Ő is büszke lehet magára, hiszen nyilván kockáztatja, hogy hülyének nézik azok, akik a szexuális perverziók jelképrendszerével nem óvodás korban akarják megismertetni a gyermekeiket.

Aztán a résztvevők nyilván arra is büszkék, hogy nyíltan belemondják mindenki más arcába: embertársainkat a szexuális beállítódásaik miatt kell szeretnünk, nem másért. A szex ugyanis a szeretet kifejezése. Hát végül is semmiféle módon nem diszkreditálja a szeretet fogalmát ebben a szubkultúrában, hogy nyilvános vécékben szex-szel hányszor fejezik ki ezt a fajta szeretet. Csoda szép büszkeség tárgyak ezek, végül is egy csomó ocsmány módon felöltözött vagy félmeztelen, vagy gyakorlatilag meztelen ember, akik még ocsmányul vannak kisminkelve is, plusz kiegészítők, miért ne lehetne büszkeség tárgya és alanya?

Létezik ugyebár az undorító fogalma, amit viszonylag jól be tudunk lőni. Tényleg nagyon csúnya dolog, ha bárkit azért kárhoztatunk, mert önhibáján kívül undorító. Betegség, baleset, a természet rút tréfája, szégyellje magát az, aki ilyenkor nevet, gúnyol vagy nem uralkodik az undorán. De ha egy vén kövér pasi nőnek öltözik, ráadásul undorító ruhákat húz magára és undorító sminket tesz fel, plusz undorító kiegészítőket is visel, és ezt az orcánkba is tolja vajon milyen összefüggés mentén vár el feltétlen szeretet? Pszichológiailag persze egyszerű, ő magát ilyennek látja és csak kihasználja azt a trendet, amely a normalitásba emeli az egyedi őrültségeket. „Szeretetet”, vagyis ebben a kontextusban szexuális vonzerőt lehet így követelni bárminek, mindennek, ami frusztrációként vagy akár a legbetegesebb perverzióként felbukkan bárki agyában.

És így leszünk még mi a bunkók, hogy nem tudjuk feltétlen szeretni azokat, akik a bajaikkal zaklatnak bennünket, ráadásul úgy, hogy még direkt ocsmányabbul is néznek ki, mint feltétlenül szükséges lenne.

A többi meg, aki kimegy a Pride-ra, az egy rakás rohadt konformista, akinek nincs bátorsága undorodni. Aki meg a gyerekét is kiviszi, az annyira bele van pistulva a jóemberkedésbe, hogy még a gyerekével is el akar fogadtatni minden, bármi ocsmányságot, amit az ő torkán már letoltak.

De hát ilyen az ember, minden divatnak bedől, ha az elég harsány. Eleve teljesen abszurd egy olyan rendezvény, ami arról szól, hogy olyan emberek is undorítónak öltöznek be, akik egyébként el tudnának vegyülni az emberek között feltűnés nélkül. Ha nem szándékosan lennének undorítóak és a jelszó nem az lenne, hogy: „Szeresd az undorítót!”, hanem ez: „Legyünk kedvesek egymáshoz!”, akkor rögtön kevésbé lenne problémás ez az egész. De ez így egy provokáció, ami még akár el is menne, ha gyerekeket nem használnának fel hozzá. De felhasználnak, és ettől válik az egész a nyílt gonoszság menetévé. Persze a hülyék és az ostobák vannak többségben, meg a szerencsétlen perverzek, de a szervezők és a háttér támogatók csak szimplán gonoszak. Az előbbieket sajnáljuk, de még ezt sem értik meg, az utóbbiaktól meg undorodunk. Tőlük aztán tényleg.

 

Vezető kép: 20230715 Budapest Pride. Fotó: PS/Hatlaczki Balázs

 

Ajánljuk még

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.