Pesti Srácok

Meg tetszene mondani, hogy mire tetszik büszkének lenni?

Meg tetszene mondani, hogy mire tetszik büszkének lenni?
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS

Minden évben elgondolkozom rajta, hogy vajon miről is szól a Pride és Karácsony Gergely miért van annyira rágerjedve? A Pride (Pride, mint angol szó) ugye egy büszkeség menet. Paranoid Android írása.

A szó a teljesség igénye nélkül a következőket jelenti az önérzet és a büszkeség mellett (ha csak nem szélsőjobbos a szótár):

• dac, gőg, dölyf, kevélység, fennhéjázás, hivalkodás, kérkedés, fitogtatás
• tetőfok, tetőpont, csúcspont, valaminek a teteje, valaminek a netovábbja
• pompa, ragyogás, szépség
• tűz, hevesség
• falka, csapat


Hát ez minimum egy olyan szó amely legalábbis kétértelmű, sok negatív vagy pozitív és negatív jelentéssel is bíró fogalom rendelhető hozzá a jelentéstartományához. A magyar fitogtatás kifejezés némi áthallással rendesen be is jelöli, mit is fitogtatnak egy Pride-on.

Na de mire büszke (maradjunk egyelőre ennél a jelentésnél) az, aki felvonul a Pride-on? Elsőre talán arra, hogy kiválóan bírja a szekunder szégyent, amelyet a törzstüntetők társasága előidéz mindenkiben, aki normális. Másodsorban pedig a törzstüntetők büszkesége is érthető, tényleg joggal büszkék arra, hogy ilyen „öltözékekben” ki mernek menni az utcára. Ahol is kell bátorság, ennek folyományaként, hogy erre a rendezvényre valaki kivigye a gyerekeit. Ő is büszke lehet magára, hiszen nyilván kockáztatja, hogy hülyének nézik azok, akik a szexuális perverziók jelképrendszerével nem óvodás korban akarják megismertetni a gyermekeiket.

Aztán a résztvevők nyilván arra is büszkék, hogy nyíltan belemondják mindenki más arcába: embertársainkat a szexuális beállítódásaik miatt kell szeretnünk, nem másért. A szex ugyanis a szeretet kifejezése. Hát végül is semmiféle módon nem diszkreditálja a szeretet fogalmát ebben a szubkultúrában, hogy nyilvános vécékben szex-szel hányszor fejezik ki ezt a fajta szeretet. Csoda szép büszkeség tárgyak ezek, végül is egy csomó ocsmány módon felöltözött vagy félmeztelen, vagy gyakorlatilag meztelen ember, akik még ocsmányul vannak kisminkelve is, plusz kiegészítők, miért ne lehetne büszkeség tárgya és alanya?

Létezik ugyebár az undorító fogalma, amit viszonylag jól be tudunk lőni. Tényleg nagyon csúnya dolog, ha bárkit azért kárhoztatunk, mert önhibáján kívül undorító. Betegség, baleset, a természet rút tréfája, szégyellje magát az, aki ilyenkor nevet, gúnyol vagy nem uralkodik az undorán. De ha egy vén kövér pasi nőnek öltözik, ráadásul undorító ruhákat húz magára és undorító sminket tesz fel, plusz undorító kiegészítőket is visel, és ezt az orcánkba is tolja vajon milyen összefüggés mentén vár el feltétlen szeretet? Pszichológiailag persze egyszerű, ő magát ilyennek látja és csak kihasználja azt a trendet, amely a normalitásba emeli az egyedi őrültségeket. „Szeretetet”, vagyis ebben a kontextusban szexuális vonzerőt lehet így követelni bárminek, mindennek, ami frusztrációként vagy akár a legbetegesebb perverzióként felbukkan bárki agyában.

És így leszünk még mi a bunkók, hogy nem tudjuk feltétlen szeretni azokat, akik a bajaikkal zaklatnak bennünket, ráadásul úgy, hogy még direkt ocsmányabbul is néznek ki, mint feltétlenül szükséges lenne.

A többi meg, aki kimegy a Pride-ra, az egy rakás rohadt konformista, akinek nincs bátorsága undorodni. Aki meg a gyerekét is kiviszi, az annyira bele van pistulva a jóemberkedésbe, hogy még a gyerekével is el akar fogadtatni minden, bármi ocsmányságot, amit az ő torkán már letoltak.

De hát ilyen az ember, minden divatnak bedől, ha az elég harsány. Eleve teljesen abszurd egy olyan rendezvény, ami arról szól, hogy olyan emberek is undorítónak öltöznek be, akik egyébként el tudnának vegyülni az emberek között feltűnés nélkül. Ha nem szándékosan lennének undorítóak és a jelszó nem az lenne, hogy: „Szeresd az undorítót!”, hanem ez: „Legyünk kedvesek egymáshoz!”, akkor rögtön kevésbé lenne problémás ez az egész. De ez így egy provokáció, ami még akár el is menne, ha gyerekeket nem használnának fel hozzá. De felhasználnak, és ettől válik az egész a nyílt gonoszság menetévé. Persze a hülyék és az ostobák vannak többségben, meg a szerencsétlen perverzek, de a szervezők és a háttér támogatók csak szimplán gonoszak. Az előbbieket sajnáljuk, de még ezt sem értik meg, az utóbbiaktól meg undorodunk. Tőlük aztán tényleg.

 

Vezető kép: 20230715 Budapest Pride. Fotó: PS/Hatlaczki Balázs

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

Mr. Trianon, a brit gazember aknamunkáját tétlenül nézte a korabeli magyar elit – Raffay Ernő, Balogh Zsuzsa, Vajda Miklós és sokan mások a búcsú-Polbeatben

‎Polbeat 2023 július 1.
Mr. Trianon - Scotus Viator, a magyarok legnagyobb ellensége címmel jelentetett meg könyvet Raffay Ernő történész. Erről a kötetről, Magyarország Trianon előtti lejáratásának és bomlasztásának ma is érvényes tanulságairól, a nemzetellenes belső ellenség aknamunkájáról beszélgettünk a szerzővel, illetve meghívott vendégeinkkel Vajda Miklóssal, a Paláver hallgatói klub doyenjével, Balogh Zsuzsa üzletasszonnyal, civil nemzeti közösségépítővel, Gyulai Györggyel, a Napról-napra Trianon című kötet alkotójával, Jeney János térképésszel, a nagy trianoni térképhamisítás tudományos leleplezőjével és törzsközönségünk "vezérkérdezőjével", Lukács Lászlóval. A rendhagyó, reméljük csak átmenetileg búcsú-Polbeatet Huth Gergely és Stefka István vezette.