Kína nem akarja idegeneknek megmondani, hogy éljenek, az USA igen

Sokan talán nem értik, hogy amikor az Európai Unió vezetői összegyűltek szokásos kupaktanácsukra, Orbán Viktor miért inkább Pekingben tette tiszteletét, hogy ott többek között a kínai és az orosz elnökkel tárgyaljon. Nem értik, hogy egészen pontosan miért is lehet ezt megtenni, hiszen jaj, Európa, jaj, mi lesz veled?! Az a nagy helyzet, hogy egészen egyszerűen a kontinens kollektív öngyilkosságában nem kell részt vennünk. És amíg az teljesen igaz, hogy életstílusunkban, felfogásunkban, a társadalomról alkotott képünkben – a jó életről való elgondolásokban, hogy Kötter Tamás barátomat idézzem – mi mindig a Nyugathoz fogunk tartozni, ettől még a realitás teljesen más.

Ja és felejtsük már el azokat a hisztérikus, velejéig balos felnyögéseket, hogy Szent István gondolata, életműve meg minden egyebe predesztinál minket a Nyugathoz, hát ő kötött minket oda. Lófaszt, mama. Ő a kereszténységhez akart minket kötni. Ahhoz a kereszténységhez, amit mellesleg ezek a balosok a lehető legjobban gyűlölnek. Semmilyen úgynevezett nyugat nem létezett még akkor, pláne nem abban az eszmetörténeti értelemben, amire a baloldal gondol.

Tudják, óriási a különbség az Egyesült Államok és Kína külvilágról alkotott elképzelései között. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok képmutató: ha döntenem kéne, hogy inkább egy amerikai-féle vagy kínai-féle világban éljek, gondolkozás nélkül az előzőt választanám. Nem kell Kínát mosdatni, nagyon nem kell, de nem is ez a feladatunk. Kína egy mindennapjaiban komcsi, a mélyén már csak simán embertelen és elnyomó diktatúra. Csakhogy – és erre még vissza fogok térni – én magyar vagyok. Nem kínai, nem amerikai. Azt nézem, hogy nekem, nekünk mi a jó, ami adott esetben teljesen független más országoktól. És amíg az Egyesült Államok meggyőződése, hogy még a szövetségesei életébe és társadalmi fejlődésébe bele kell szólnia, hol erősebben, hogy puhábban, addig ellenfelei, ellenségei életét szőnyeg- és atombombázásokkal igyekszik befolyásolni. Roosevelttől George W. Bushig bőséggel tartanak háborús bűnöseik névsorai, sőt, utánuk és előttük is. Tudna erről mesélni Európa, Ázsia vagy éppen Közép- és Dél-Amerika is.

Kína azonban nem akarja megmondani, hogy mit csináljanak az emberek külföldön. Előfordultak expanziói, de összességében elmondhatjuk, hogy birodalmuk több évezredes fennállása alatt sem a kínai szellemet, sem a kínai kultúrát, sem a vallást nem akarták terjeszteni. Ők élnek, ahogy élnek, de alapvetően üzletelni akarnak. Ezt akarja persze az Egyesült Államok is, csak mellé még azt is megmondaná, hogyan neveld a gyerekedet és ki felügyelje az energiabizniszedet.

Én pedig magyar vagyok. Összességében szarok rá, hogy mit tesz az USA otthon és mit tesz Kína otthon. Az érdekel, hogyan tud velük Magyarország üzletelni, hogy nekem jobb legyen.

Különben ez az a gondolat, amiért arra is magasról teszek, ha Magyarország szempontjai alapján vizsgálódom, hogy adott országban milyen kormányzat van. Lehet legalábbis szavakban igazán jobbos, ha nem tudunk velük együttműködni, akkor who cares. Ugyanakkor ha balosok, de megbízható, gyümölcsöző szövetségek születnek, semmi problémám. Babiš, korábbi cseh miniszterelnök Orbán Viktor egyik legjobb partnere volt a külpolitikában. Tudják, hogy az Európai Parlamentben melyik frakcióban ül az ANO, Babiš pártja? Abban, amelyikben a Momentum. Tudják, hogyan kormányzott Babiš? A szociáldemokratákkal koalícióban, kívülről pedig a morvaországi kommunisták támogatták őket.

Hasznos volt ez számunkra, nekünk, magyaroknak? Igen. A többi érdekel, ami nem magyar? Nem. Ezért bizakodhatunk talán most Ficóékban is. És aki nem érti a nemzetközi politika legegyszerűbb egyszeregyét, az hagyjon fel a közélet megértésének szándékával.

Európa haldoklik. Persze, önszántából döntött így, meg aztán az Egyesült Államok is úgy dobta át a palánkon, ahogy csak tudta, de mindenesetre ez a helyzet. Mi pedig fenn akarunk maradni. És amikor újra köldöknézegetés zajlik az uniós vezetők között, akkor mi nyugodtan foglalkozhatunk a lényegesebb dolgokkal.

Mert Európa persze nagyon elvhű, ha baloldali elvekről van szó. Ha azoknak megfelelsz, a klub teljes értékű tagja lehet, sőt, még a jogosan neked járó pénzeket is csont nélkül megkapod. Erről már szinte nem is hazudoznak, annyira nyilvánvaló: ha a mi színeinket képviseled, jár a pénz. Ha nem, így jártál.

Ezért üdvözlik most olyan rokonszenvesen a lengyeleket is, ahol persze a még mostani lengyel kormány sokat tett azért, hogy végül elveszítsék a következő kormányzás lehetőségét, egyáltalán nem fájna értük a szívem, de még egyszer: magyar vagyok. És fontos szövetségeseket veszítettünk.

A mindenkori, szuverenista magyar kormánynak kifelé egyetlen feladata van: hogy érdekből politizáljon, a magyar közösség sikeressége érdekében. Aztán az elveket majd megoldjuk idehaza. Mert minket az érdekel.

Kiemelt kép: Facebook