Miközben a lengyel koalíciós tárgyalások zajlanak, lassan egy kérdésre redukálódnak a stratégiai viták: kivel lehet kormányozni? A baloldal ugyan vereséget szenvedett a csatában, de úgy tűnik, hogy a választási háborút megnyeri, hiszen a győztes PiS-nek nem maradt elegendő szövetségese. Legfeljebb akkor, ha a szélsőségesnek nevezett Konföderáció mellett még az ellenzéki szövetséget is képes megbontani. Felmerül azonban a kérdés, lehet-e szélsőségesekkel kormányozni. És olyanokkal, akik összeálltak a baloldallal? A rövid válasz mindkettőre nem, de azért érdemes megnézni a kérdést.
A PiS komoly dilemmával néz szembe: egyfelől feltett kézzel elvonulhat, és átengedheti a terepet Donald Tusknak, aki a tőle ismert vehemenciával építheti ki a brüsszelita jogállamot. Ezt talán egyetlen lengyel sem kívánhatja magának komolyan. A “B opció”, hogy a szélsőségesnek tartott Konföderáció mellett a baloldallal összefogó, egyébként névleg centrista tömb egyes elemeit próbálja koalícióra bírni.
Bár első nekifutásra talán a Konföderációval való összefogás hangzik a legmelegebbnek, valójában éppen az ellenkezője a helyzet. A szélsőséges, vagy inkább radikális pártok jellemzője, hogy mély szembenállást mutatnak a fennálló rendszerrel szemben. Már amennyiben a “radikális pártot” a szó klasszikus értelmében értjük, vagyis az intézményrendszerrel szembenállónak. Alaphelyzetben nem a tömeggyilkos ideológiák támogatásáról van szó, hiszen ebben az esetben koalíciós partnerségük nem, vagy legfeljebb a baloldalon merül fel. Hiszen tudjuk, egyes haladó demokráciákban a mai napig létezhet például deklaráltan kommunista párt.
A klasszikus radikálisok pusztán nem fogadják el legitimnek azt a berendezkedést, amiben éppen élnek, elutasítják annak keretrendszereit, legfeljebb annak peremén portyázva igyekeznek szavazókat zsákmányolni. Ugyanakkor ha a rendszer részévé válnak, ez a tulajdonságuk teljesen elveszik: egy kontroll alá helyezett úgynevezett radikális párt teljesen kilúgozódik az intézményrendszer részeként, hiszen azzal vállal konformitást, amelynek megdöntésére alakult. Kicsit hasonlóképpen, ahogy a Jobbik radikális jobboldali pártból radikális DK-szatellit lett. Szavazóik erodálódnak, esetleg új, kevésbé radikális csoportokat vonzanak be. Az igazi probléma azonban nem itt van.
A valódi kérdés ugyanis nem az, hogy lehet-e radikálisokkal kormányozni, hanem az, hogy hogyan lehet stabil kormányt építeni azzal, aki összefogott a baloldallal? Valahogy nem látom azt az alternatív idővonalat, ahogy a Fidesz–KDNP a 2022-es választáson éppen csak a mandátumok 40 százalékát megszerezve átkullog a célvonalon, aztán elkezd szemezgetni az ellenzéki összefogásból. A probléma ugyanis az, hogy a valódi radikálisok azok, akik a centrumból hajlandóak összefogni a baloldallal egy esetleges választási győzelemért.
Olyan “centristánk”, aki a baloldalon kereste a boldogulás lehetőségét, nekünk is van. Végül aztán kiderült, hogy az ateistákkal szövetkező keresztény, aki jobboldaliként a baloldaltól várja a boldogulását, valójában nem centrista, hanem a legszélsőségesebb politikai képződménye a rendszerváltás utáni, egyébként elég színes palettának. Szélsőséges, hiszen talán a rendszerrel konform – vagy nem, lásd alkotmányozás feles többséggel –, de a választóival szemben nem. Márpedig a pártokra és a politikusokra emberek szavaznak, akiket cserébe ildomos érdekeik szerint képviselni. Aki pedig a hatalomért képes lecserélni a színeit, nem biztos, hogy erre képes. Így van ez Magyarországon, és így van Lengyelországban is.
Rajzos
2023-10-18 at 10:47
Az egyik cél szétverni a V4-et! A másik hogy PIS pisilhet,csak ne kormányozzon! Ez Brüsszel és FEington kívánsága volt! Felkészül Magyarország!
Orientál
2023-10-18 at 10:35
Hazaáruló balliberális zöld kommunista népbe lövető Gyurcsányék ahogy együtt indulnak választásokon és együtt politizálnak a zsidózó fasiszta jobbikosokkal na ez is bizonyítja hogy létezik ez a demokráciára nagyon veszélyes kommunista fasiszta együtt működés együtt politizálás.
hozzaszolo
2023-10-18 at 09:57
Micsoda nyűglődés! Így választott a nép! Akkor kapja meg, ami neki jár, migránst, háborút, gendert, miegymás.
kanigunda
2023-10-18 at 09:50
“…Németországban sok példa volt ..”
Persze, gyakorlatilag mintegy 2x, csak éppen az maradt le, hogy ezek mindig erős
politika kényszerhelyzetek voltak, sok-sok politikai viharral és néha instabilitással.
Merkel a 2008-a válságocskát még talán jól is kezelte de aztán… de ezt ismerjük
(Atomausstieg, Willkommenkultur blablabla)
Theo
2023-10-18 at 09:37
Ez ellen csak a felvilágosítással lehetne harcolni. Vissza kell venni az iskolákat (már a keresztény iskolak is elvesztek) és megértetni az emberekkel, hogy a nemzeti érdek gyakorlati érvényesítése legyen a mérce.
Egy új MIEP féle párt lehetne, okos emberekkel, nem a Toroczkay féle ügynök hadovalokkal, akik rendszeresen a baloldallal szavaznak végül.
A katolikus egyház is nagy frissítésre szorul, annyi pénzért cserébe lehetnének elvárások is. A papok nyuzsogjenek, a liturgiat modernizálják, az éjféli misét meg tegyék már át este 9-re, a fél város ott lenne.(például. És akkor lenne kire hatni)
Hallottunk már a szabad akaratról?
2023-10-18 at 09:08
@Béla2023-10-18 at 09:0
“Merkel is ezt tette korábban” Na igen. Lehet is látni, hogy milyen eredménnyel.
Béla
2023-10-18 at 09:02
“lehet stabil kormányt építeni azzal, aki összefogott a baloldallal?”
Németországban sok példa volt arra, hogy lehet. Merkel is ezt tette korábban.
Öreg Rája
2023-10-18 at 08:41
A lengyelek jó húsz év lemaradással másolják Magyarországot a politikában.
Majd rá jönnek…
(“llyen böszmeséget még ország nem csinált.” De bizony csinált. El is qúrta. Nem kicsit, nagyon!)
K
2023-10-18 at 07:54
–Ez teljes káosz, teljes zűrzavar, amiben a liberálisok otthon érzik magukat, ez volt a céljuk ezt akarták létrehozni, sikerült nekik.
–Most már csak abban lehet bízni, hogy Donald Tusk kormányalakítása csődöt mond, és ő sem tud kormányt alakítani, és akkor új választásokat írnak ki, de sajnos ennek kevés a valószínűsége.