Minden tiszteletem mellett – hiszen nálamnál sokkal műveltebb, tapasztaltabb írókról, újságírókról van szó – egy-két apróságot megjegyeznék a Most vagy soha! konzervatív oldalon belüli kritikái kapcsán. Éveken át nagyon hiányoltam azokat a filmeket, amelyek a magyar történelem legfontosabb momentumait, diadalait, meghatározó pillanatait vitték volna filmvászonra.
Hiszen a több mint ezer éves magyar államiság annyi fontos sikerben, drámában, óriási fordulatban gazdag, amelyek mind-mind megérdemelnék, hogy korunk legérthetőbb formájában, a vizualitás eszközeivel mutassák be azokat.
Óriási igény volt, hogy legyen végre film a Hunyadiak diadalaiból, akik miközben megvédték Nyugat-Európa kapuját, a kor egyik legfejlettebb, legerősebb birodalmát építették fel a Magyar Királyságban. Örülök, hogy a kalandregény mellett végre lesz belőle film is. De ugyanez a helyzet Hadik András rafinált berlini hadjáratával is, amelyről persze olvastam korábban, de a filmből értettem meg igazán, hogy mekkora dolog is volt ez. És szuper volt a Semmelweis Ignácról, az anyák megmentőjének életéről szóló film is, teljesen másként gondolok azóta az általa kínkeservesen végbevitt szülészeti reformra. És pontosan ezért van nagy jelentősége az 1848. március 15-i forradalomról készült filmnek is.
Bár nem vagyok filmes szakember sem, de mint a magyar történelmet valamennyire ismerő személynek is tudott újat mondani, új összefüggésekre, új aspektusokra rávilágítani a Most vagy soha. Hát még egy olyan mai fiatalnak, akinek az érzékenyítésben tobzódó Netflix, és a váltakozó egyperces videók, azaz a TikTok jelentik a kizárólagos szellemi táplálékot. Ezeknek a fiataloknak csak ilyen formában lehet közel hozni Petőfi Sándor, Jókai Mór vagy Vasvári Pál gigászi történelmi alakjait, csak ilyen módon lehet elmagyarázni az akkori kor körülményeit, és az általuk végbevitt forradalom jelentőségét. Igaz, hogy kiszínezték a történetet, akciódússá és érzelmekben gazdaggá tették, de a leglényegesebb tényeken nem változtattak. Sőt, azokat közel hozták, érthetővé tették.
Én azt gondolom, hogy egy izgalmas kalandfilmbe csomagolt, csodálatos és meghatározó történelmi eseményt láttunk megfilmesítve, nagyon jó karakterekkel, és érzelmekkel. És minden tiszteletem mellett nem tartom helyesnek a konzervatív oldalról érkező kritikákat, és nem azért, mert esetleg nincsenek bennük jogos észrevételek. Hanem azért, mert sokkal fontosabb és értékesebb az a tény, hogy megfilmesítenek fontos történelmi személyeket és eseményeket, mint az, hogy esetleg nem színről színre fedik a filmbeli események a megtörtént valóságot.
A megfilmesítés ténye fontos a fiatalok és az idősebbek miatt, mert miközben a rengeteg streamingszolgáltatóról ömlik rájuk – és ránk is – az érzékenyítéssel átitatott, amerikai sz*r, addig ezekkel a filmekkel a konzervatív oldal is fel tud mutatni olyan színvonalú filmeket, amelynek a mondanivalója vitán felül állóan pozitív és helyes. A nézők azonosulni tudnak olyan magyar, nemzeti hősökkel, mint Petőfi Sándor vagy Jókai Mór. És nem csak A nagy pénzrablás rablóival, a Narcos drogbáróival vagy a feminista Barbie-val.
Egy olyan térben kell harcolnia itt a konzervatív oldalnak, amelyben az ellenfeleink ügyesebbek. G. Fodor Gábor egy korábbi cikkében „softpolitikának” nevezi ezt a teret, amelyben az győz, aki jobban meséli el a saját történetet. Ezt pedig szerinte „a jobboldal ellenfelei jobban értik. Azt hiszem, kevés lesz ezen a csatatéren csupán annyit mondani, hogy ez azért van, mert a Netflix és társai kimosták az emberek agyát. Nem azért van. Arra jöttek rá, hogy történeteket kell mesélni. Olyan történeteket, amelyek vonzerőt gyakorolnak az emberek számára. A történeteken múlik minden.”
Nem felénk lejt ez a pálya sem. Ezért ne bántsuk azt, aki felmegy erre a nehéz csatatérre, és próbálja a mai embernek vonzó módon elmesélni a magyar történelem egy nagyon fontos epizódját. Jobb lenne, ha nem készülnének el ezek a filmek? A nemzeti oldal filmkészítőinek a Netflixszel, az HBO-val és a többi streamingszolgáltatóval kell harcba szállniuk, és elvonni az LMBTQ és más érzékenyítéssel átitatott filmektől a nézők figyelmét másfél-két órára. És így átadniuk értéket. Nem lehet könnyű meccs.
Ezért én nagyon szorítok, hogy legyen sok-sok jó magyar, történelmi film, és hogy legyen sok bátor magyar alkotó, aki be mer menni erre a marha nehéz küzdőtérre.
A szerző a Századvég szenior elemzője
Vezető kép: Berettyán Nándor (b), aki Petőfit és Mosolygó Sára (j), aki Szendrey Júliát alakítja a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmben az alkotás díszbemutatója előtt Budapesten, a Cinema City Arénában 2024. március 13-án. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Elvira
2024-04-14 at 11:05
Ez a szőrszálhasogatás a sok hozzá nem értéktől! A Tündérkert és a Most vagy soha,sőt, az Aranybulla is tetszett nekem és a gyerekeimnek is .Az amcsik sem nyertek háborút , minden ilyen témájú filmjük egy epizód , ahol véletlenül győztek .A Bencsikek már régen gyanúsak, remélem az átvilágítás őket is érinti . A moziból nagyon jó érzéssel távoztunk,a fanyaĺgók meg menjenek Dűnét nézni!
Solaris
2024-04-03 at 10:46
Kicsit késő a regnálás végén legyártatni a történelmi filmeket.
-Sikerült elpasszolni a lélegeztető-meghalató-gépeket?
Vagy bejött plusszlóvé a Húsvét-i rendőrködésből?
Matu
2024-04-01 at 18:00
Amit mostanában elszúrnak a történelmi filmek írói és alkotói, hogy a “fejeseket” teszik meg főszereplőnek. Azoknak a történelmi filmeknek, amiket mi úgy szerettünk, a főszereplői a történelem segédszereplői voltak (sokszor kitalált személyek) Közel voltak az eseményekhez, hogy az ő szemükön keresztül láttathassák azt, de nem ők alakították. Nehéz jó játékfilmet csinálni olyanokról, akiknek az élete naplózva van szinte percről percre. Ha ragaszkodunk a történelmi hűséghez, akkor dokumentum film lesz belőle, ha megváltoztatjuk a a történelmet, akkor hazug lesz a film. (Régi, de jó példa akár a Tenkes kapitánya, akár a Rákóczi hadnagya, akár a Kőszívű ember fiai)
A Hunyadiakhoz jó alapanyag lehetne Hunyady József Fekete lovag és A király árnyéka című regényei.
Talpra magyar!
2024-04-01 at 16:07
Igen érdemeg megnézni a Most vagy soha! filmet mert a film bebizonyítja hogy az osztrákok ellen győzelmet arattunk csak hát az oroszok ANNIAN VANNAK MINT – MAGUK – AZ OROSZOK. Magyar közmondás: Annyian vannak mint az oroszok. Film kiválóan megmutatja hogy manapság kis nemzet vagyunk de mint a sportban is érhetünk el hatalmas sikereket.
Obi
2024-04-01 at 15:31
Remélem hogy lesznek még magyar történelmi filmek, de a Mohácsi csatánál sokkal izgalmasabb témákat is fel lehetne dolgozni (48-as forradalom, most nem Március. 15re gondolok hanem az egész szabadságharcra) meg lehetne az íróként egy két dolgot csiszolni.
füredi46
2024-04-01 at 11:49
Both Hunor: “Ezért én nagyon szorítok, hogy legyen sok-sok jó magyar, történelmi film, és hogy legyen sok bátor magyar alkotó…”
Ezért szorítok én is régóta. Adja az Isten, hogy így legyen…
Nem szabad alábecsülni a komcsik extrém aknamunkáját
2024-04-01 at 11:45
A közvetett bizonyíték arra, hogy valójában a film nem is olyan rossz, hogy a komcsik terrorizálják és SZÁMONKÉRIK az ország összes iskoláját, NEHOGY ELVIGYÉK A GYEREKEKET A FILMET MEGNÉZNI!!!!
Fedősztorik helyett kampányt!
2024-04-01 at 10:50
Eddig Magyar P.-t dobták be, most Rákay filmjén megy a csacsogás.
MIÉRT NEM A KAMPÁNNYAL TETSZENEK FOGLALKOZNI, ÚGY, AMÚGY?
MEG AZZAL, HOGY SUNYIBAN LETAROLTÁK AZ EGÉSZ ŐSFÁS HAMZSABÉGI SÉTÁNYT, ÉS A TÖLTÉSBEN SZABÁLYOS FŐUTAT VÁGTAK, TÖNKRETÉVE A FADRUSZ UTCA KÖZLEKEDÉSÉT. Milyen jót is tesz majd az a Kanizsai utcai óvodában tartózkodó gyerekek egészségének.
(Lehet törölni, de addig is olvassák néhányan, remélem.)
K
2024-04-01 at 10:45
–Bencsiknek MAXIMÁLISAN igaza volt.
–Vesztes háborúkról nem lehet, és vesztes forradalomról sem lehet jó filmeket készíteni. Például a mohácsi vészről sem.
De hát mit várhatunk olyanoktól, akik olyan helyen diplomáztak mint ahol Puzsér Róbert, a Szinház- és Filmművészeti Egyetemen.
–Mivel hazánk az elmúlt 500 évben sohasem nyer háborút, csak jelentléktelen csatácskákat, így egy történelmi filmhez nehéz találni egy “jó karaktert” , nem ajánlatos a film nézőket a sikertelen veszteségekre emlékeztetni egy ilyen történelmi filmmel.
–A kártyalúzer vesztes sikkasztó szlovák LIBERÁLIS Kossuth Lajos, vagy a felesége elől Szibériába menekülő szlovák Petrovics(Petőfi) Sándor nem jó választás egy történelmi filmhez, de egy Hunyadi János vagy korábbiak már igen, nagyon jó választás lenne.
–Bencsiknek MAXIMÁLISAN igaza van.
https://demokrata.hu/magyarorszag/csata-a-nyuszihazban-805879/
–Magyarország tényleg egy “nyusziház”, mert még egy Szinház- és Filmművészeti egyetemen sem tudnak normális viszonyokat teremteni.
O
2024-04-01 at 10:43
Kedves Hunor! De hiszen pontosan azért nem szabad szó nélkül hagyni a hibákat, mert a film nem éri el az Ön által is megfogalmazott célját!
Nagy várakozásokkal ültem be a moziba, hiszen jobboldali, konzervatív alkotók, hazafias téma, és az arcomra fagyott mosollyal jöttem ki, azzal az érzéssel, hogy akkor most azt kell mondanom, hogy milyen jó film volt, amikor minden porcikám, azt mondja, hogy nem?
A fiktív cselekményeket nem bánom, bár ez az egész akciós szál túl domináns volt és valószínűleg teljességgel elképzelhetetlen lett volna akkor, de a karakterek közül szinte senki nem olyan volt, mint ahogyan azt a történelmi ismereteink alapján várhattuk volna.
Ezek a fiúk gyengék, jellegtelenek, ott ülnek a kocsmában, majd jön a bécsi forradalom híre, és szinte unottan azt mondják: Ja, ott is lázadnak? Hát akkor mi is csináljunk forradalmat. Senkin nem érezni a valódi forradalmi hevületet, a valódi tenni akarást.
Vasvárit, akit valóban szerettek a nők, degradálják egy kizárólag a csábítással foglakozó, kicsit svindlis karakterré, pedig a valóságban komoly szerepe volt az események folyásában és ő maga is sokkal komolyabb ifjú volt.
Tegnap Tordy Géza emlékére levetítették a köztévében a Klapka légió c. filmet. A mai szemmel nézve “unalmas” film, mégis elhittem, hogy ilyenek lehettek a karakterek a valóságban.
Akár azt is mondhatjuk, hogy a Most vagy soha! jó film, csak nem arra, ami a cél volt. Mindegy, hogy vannak-e fiktív szereplők ,események benne, ha megérzem azt a hangulatot, hevületet, amit akkor átélhettek a szereplők. De nem éreztem.
Hiába, a korhű környezet (bár Petőfiék is sokkal szerényebb körülmények közt élhettek, mint a filmbéli lakás), a sok sár, hiába a történelmileg tényszerű elemek, ez film hozza meg azt érzést, amit a korabeli dokumentumok, ismerek alapján várhattunk volna. Kár érte.
gyozo2018
2024-04-01 at 10:42
Még nem láttam. Meg fogom nézni!
/
A fikciókra válaszul:
Egri csillagok- Bornemissza Gergely, Mekcsey, Dobó, Majláth, Török Bálint, Török Jancsi és még számos tiszt és vitéz történelmi személyiségek.
Fiktív:
Vicuska személye és szerelmi története Gergővel
Sárközi, a cigány
Jumurdzsák és a regényen végighúzódó története
Az asszimilálódott, iszákos török alakja
stb.
A fiktív személyek történetein keresztül mutatja be a török sereg jellemző öltözeteit, fegyvereit, harcmódjait, a korabeli szokásokat, jellemző élethelyzeteket, vezeti végig az érzelmi szálakat.
Gyakorlatilag korhű történelmi panorámát kap az olvasó és Várkonyi jóvoltából a néző.
/
tehát, aki a történelmi filmben a fikciós elemeket számon kéri, az dilettáns hülye.
De aki westernt akar csinálni belőle, az a másik.
/
Ha nem egy Kossuth-kifli féle ámokfutó,v tartalmatlan, lárva fejű főszereplőnőkkel való gányolás készült sok-sok pénzért, akkor már van remény, előbbre vagyunk.
A Kossuth kifli állítólag 816 millió Ft-ba került, 2015-ben.
= 1,305,6 milliárd, A forint értékindex szerint ma 1,60-nal tessék szorozni.
Kidobott pénz volt az is, mint a Honfoglalás nevű silány western filmre.
“Állj az élére és veszítsd el.”
Nyúld le a témát és gányold össze.
/
Az előzetesből nem hiszem, hogy olyan vészes lehetne a 48-as film. A MÚOSz ex-elnök Bencsik Gábor meg jobb lenne, ha lapítana, mert anno nem ágált az ” a három tavasz ünnepe” ellen sem.
/
A költségvetéséről szólván pedig a 2015-ös Kossuth kifli gányolás után jött egy két éves covid-korszak, majd az azt követő világválság.
Ahhoz képest, hogy Szász 2020-ban kapott volna 7 milliárdot a “Hunyadi” munkacímű magyargyalázó, szándékosan történelemhamisító förtelemre, az értékindex szerint most 10 milliárdra rúgna.
Na, csak hogy vannak még szempontok.
Theo
2024-04-01 at 10:04
Nagyon egyetértek a szerzővel!
Bencsiket nem értem, miért plenum előtt intézett támadást? Cdak nem fog róla is kiderülni egyszercsak…?
Magyarország 2. VH-s megszálláss
2024-04-01 at 10:03
Magyarország 2. VHs német megszállása tragédia volt, de szerintem nagyon hasznos lenne megfilmesíteni, mert akkor mindenki látná, milyen aljas volt a német politika. A náci Németország Magyarországot és a magyar nêpet is felszámolta volna, ha győztek volna. Veesenmeyer német birodalmi követ pl. rendkívüli módon lenézően írt Magyarországról.
Bencsik
2024-04-01 at 09:38
Köszönöm Both Hunor vezércikkét, egyetértek vele.
Olvastam Bencsik Gábor megsemmisítő kritikáját, és abszolút nem értek vele egyet. Szégyellje magát, hiszen írásanem is kritika, hanem politikai atombombának szánt megsemmisítő akció, amelyet valószínűleg a 6 milliárd ténye hozott ki belőle. Pedig lehetne ezt a filmet is tisztességes módon kritizálni. Én még azzal a kritikával sem értek egyet,hogytörténietlen, vagy hogy történethamisítás. 2 példa: a magyar nyel elnyomása a némettel, ill. annak fellszbadítása: igenis a németek/osztrákok elnyomták a magyar nyelvet nemcsak 1848 előtt, de utána is, a2. VH-ban is. Ezért szerintem helyes a film kiállása a magyar nyelv mellett. A másik: az osztrákok igenis kegyetlenek, embertelennek és aljasok voltak a magyarok ellen, mégha azon a napon, 1848. március 15-én nem is, de előtte és utána nagyon is. Ezért helyes a film ábrázolása az osztrák kegyetlenségről. A besúgásról és besúgókról ugyanígy: ne neveljük naivnak a mostani generációkazz: a besúgás és hazaárulás mindig is jelen volt, és jelen lesz a magyar közéletben, ami ellen tudatosan küzdeni kell. Vagyis az a szál a filmben valójában realista, igaz volt, még ha 1848. márc. 15-én konkrétan fiktív.
Az én kritikám pl. az, hogy párbeszédek néha túl gyorsak.
balfék
2024-04-01 at 08:32
Én még nem láttam, majd ha kijön lemezen. Magyar filmekkel nagyon óvatos vagyok, mert alig van olyan, mire azt tudnám mondani, hogy jó. De azért akad pár.
Ami a történelmi filmeket illeti. Sokan el vannak tévedve. Egy filmnek nem az a feladata, hogy korhűen dokumentálja a történéseket. Azt úgy hívják, hogy dokumentumfilm, ha valaki ilyenre vágyik. Aztán, tessék mélyen a nem létező szívébe nézni mindenkinek, hogy mit gondolt a Rettenthetetlenről, az Abraham Lincoln – Vámpírvadászról, a sok western filmről – még a két legjobb, a Tombstone és a Wyatt Earp is tele van tárgyi tévedéssel, fikcióval, mégis odáig volt mindenki. Egy történelmi kalandfilm nem dokumentumfilm, hanem kalandfilm. Egri csillagok is tele van kitalációval, extra karakterekkel, akik nem éltek igazából. Ezen sopánkodni hülyeség. Ha a filmet jobban élvezhetővé teszi, akkor felőlem lehet benne űrlény is. (enyhe túlzás.)
Semmelweiss Ignácról készült már film a nyolcvanas években, vagy kicsit előbb talán, gyerekkoromban láttam. Ideje lenne kicsit más szempontokat elővenni. Ne újra elővett történeteket filmesítsenek meg, hanem ott a többi történet is. Írtam másutt, Zách Klára – akár létezett, akár nem, akár úgy esett, akár nem, nagyon jó filmet lehetne belőle készíteni – a Károly Róbert-i időszak kevéssé ismert ilyen szempontból. Nem 1848-ban kezdődött a magyar történelem, nem is Rákóczinál. És a Honfoglalás után is történt itt sok minden.
Ha már lentebb valaki leírta, neki ki a személyes kedvence, én is leírom. Teljesen szubjektív alapon, Szondi György és a Drégelyi “rom”. Azt egy hat részes, részenkénti 45-50 perces igényes sorozatban be lehet mutatni (nem Tündérkert stílusban). Felvezetni, bemutatni a szereplőket, megkedveltetni a nézővel, utána az egészet lezárni az utolsó részben (vagy az 5.-6. részben, vagy a 6.-ban 70 percben), magával a csatával. És bizony, nyugodt szívvel belevehetnék a két apródot is. Ha nem is léteztek (talán), akkor is illene a történetbe.
És azt sem értem, miért mindig Gárdonyi?! Az egész török hódoltságról van nagyon részletes történeti feljegyzés. Istvánffy Miklós nagyszerű könyve nagyon részletesen leírja a várostromokat. És bizony, Eger ostroma is sokkal komolyabb volt, mint ahogy azt Gárdonyi megírta. Az Egri csillagokkal nekem az a bajom, hogy túl hosszú, tele felesleges elemekkel, de a regényt követi. Szóval nem panaszkodok, csak leírom, hogy nekem filmként nem tetszett. Ettől még elismerés az alkotóknak.
Ami magát a filmes szakmát illeti. Ideje lenne, ha a szakemberek nem csak nyugatra vetnék tekintetüket. Nem szeretnek a világháborúkhoz nyúlni, csak ha egy bizonyos témakörről van szó. De megnézhetik példaképp, hogy a japánok, kínaiak, koreaiak hogyan dolgozzák fel, hogyan forgatnak olyan filmeket, ahol tudjuk, hogy a japánok mit csináltak, és mi lett a vége, de mégis olyan történeteket tesznek fel a vászonra, hogy simán melléjük állok, nekik szurkolok.
Tudva, mi lett a két világégés eredménye ránk nézve, nehéz lenne ebben a nyugati miliőben olyan filmet készíteni, amiben a magyar nem egy rohadék, de azért tegye már a szívére mindenki a kezét! A mai magyarok 75%-a biztosan érintett a felmenői révén. Biztos, hogy valamelyik dédapja, nagyapja, apja ott volt valamelyik borzalomban. És gondoljon vissza, miféle ember volt, ha ismerte, milyen életet élt utána? Nem szabad bemocskolni a hősiességüket, hiába a körülmények. Persze, voltak akkor is velejéig romlott emberek, de a többség csak katona volt, és parancsot teljesített.
Lehetne végre csinálni filmet Szigetvárról is. Lehetne Gábor Dénesről, lehetne Hajós Alfrédról. Lehetne az 1930-as évek magyar labdarúgóiról. Zsengellér Gyula nevét ki ismeri egyáltalán? Ha az amcsik tudtak a Brazíliai világbajnokságon szereplő amatőr válogatottjukról egy kiváló filmet készíteni, mi miért nem? De lehetne Egerszegi Krisztináról is. Lehetne, lehetne… Tele vagyok ötletekkel, csak nem tudok forgatókönyvet írni, és nincs pénzem belevágni egy produkcióba. De annyi ötletem van, hogy az elég lenne egy életre is. Sorozatok, animációs sorozatok, mozifilmek, minden.
A végére, csak annyit tanácsolok a producereknek, íróknak. Arany Jánost vegyék kezükbe, olvassák, használják fel! Kinek nem ugrik egyből fejébe egy gondolat, hogy milyen látványos filmet tudna csinálni csak a Szondi két apródjából? Arra egyébként különleges elképzelésem van, amit egy japán filmes típus ihletett, de nem írom le melyik.
A fanyalgóknak pedig csak azt üzenem, hogy nézegessék a takszidermiát…. az való nekik, az az ő szintjük. Ebbe ne ugassanak bele, mert nem csináltak volna életükben hasonlót, de nem is tudnának, hiszen nincs bennük hazafiság. Anélkül meg az ilyesmi nem megy.
Utó irat.: A Tündérkertet nem szerettem. Jó, voltak szakaszai, amikor lekötött, de alapjában véve csak egy pucér testekkel teli áskálódós középkorba ültetett mexikói szappanopera. A kálvinistagábor szégyellhetné magát, amekkora hájp volt körülötte, annyira kiábrándító volt, ahogy egyébiránt az Aranybulla is.
Ja, és hol van a HA-LCI?!?!?!!? Az miért nem készült még el?!
K
2024-04-01 at 08:23
–Mivel hazánk az elmúlt 500 évben sohasem nyer háborút, csak jelentléktelen csatácskákat, így egy történelmi filmhez nehéz találni egy “jó karaktert” , nem ajánlatos a film nézőket a sikertelen veszteségekre emlékeztetni egy ilyen történelmi filmmel.
–A kártyalúzer vesztes sikkasztó szlovák LIBERÁLIS Kossuth Lajos, vagy a felesége elől Szibériába menekülő szlovák Petrovics(Petőfi) Sándor nem jó választás egy történelmi filmhez, de egy Hunyadi János vagy korábbiak már igen, nagyon jó választás lenne.
******
–Külön problémás a Szemmelweis Ignácról szóló film, amit még nem bírtam megnézni, ugyanis szegényt agyonverték a bolondok házában, mert mint orvos azt merte mondani hogy kezet kellene mosni, kezet kellene fertőtleníteni.
Ezt a szemléletet örökölte Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiából , szánalmas és szomorú.
–A magyar filmeknek nem ilyes siralmas témákat kellene választani.
Naprózsa
2024-04-01 at 07:39
Az előző kommentem folytatása.
Persze Hunyadiék dicsőségét csak olyan színészekkel szabadna megfilmesíteni akiket a nézők és nem a rendezők szeretnek. S bár akkor jó egy karakter, aki okos, bizonyos szintig korrekt, méltó ellenfél, mint mondjuk a Nakatomi toronyban a német rablóvezér és a párharca Bruce Willissel karácsonyi kísérőzenével, de akkor inkább ne készüljön film, ha csak egy tésztaképű öntelt Nagy Ervinnel tudunk pozitív vagy negatív hőst előállítani, ahol a főszereplő egy lusta, dologtalan élősködő a szintén ellenszenves szerelmével… mint a nem is a Kincsemről szóló blőd marhaságban.
A filmproducerguru Andrew Wajna mondotta vala, jó forgatókönyv, jó karakterek minden jó filmnek az alapja, ha nincs akkor csak gányolás van.
Mi jobboldaliak miért ne tudnánk jó történeteket írni, és egy baloldali, aki szerint nem két nem van, és az emberiséget rovarevésre kell rászoktatva buzulni, mitől lenne jobb forgatókönyvíró mint mi, normálisok?
Mondjuk azért sejteni lehet, ahogy nyugat is züllik el, ahol Bolejn Anna néger…, hogy miért nincs ma igazi értékes film, mert egy vallási csoport kisajátította a művészeteket, a filmkészítést, pacsmagolásokat nevez ki festészetnek, attól a csoporttól nem is várhatjuk, hogy tudják mit tekintenek emberhez méltónak és ezek a film elbírálók, színészképzők, akiknek persze Nagy Ervinek (Ukrajnában meg Zelenszkíjek) szimpatikusak, hisz az ő kutyájuk kölyke…
Vélemény
2024-04-01 at 07:24
Megnéztük, tetszett. A kamasz gyerekeinknek is. Igen, nem dokumentumfilm, de nem is annak szánták. Viszont szerethető, és ez fontos.
Naprózsa
2024-04-01 at 07:17
Dühítő, hogy még mindig nem készült el a nándorfehérvári diadalunkról szóló kalandfilm, ami úgy kellene mint egy falat kenyér. Koprodukcióban kellene megfilmesíteni, egyrészt, hogy a többi balkáni résztvevő is magáénak érezze, hisz együtt küzdöttünk, másrészt mert így olcsóbb, s így könnyebb lenne világon elterjeszteni.
Ugye nem kell magyarázni, hogy miért?
Egyrészt mert aki magyar filmet megnéz, az talán másképp lát minket azok a barbárok, akik még nem is akarják megvédeni Ukrajnát.
Viszont tudnák, hogy miért szól a harang és miért ne engedjük szólni a kappan müezzint.
Ha több ország fog össze, akkor kevésbé tudnának gyalázni minket és szépen beletehetnénk olyan jeleneteket, ahol európaiak tömegét ölik, erőszakolják, áttérésre kényszerítik és rabszolgának hurcolják, falvakat írtanak ki. Beletehetnénk az iszlám perverzióit mint háremben egymást gyűlölő női rabszolgaléteket, a vallási tébolyukat, kislányok “feleségül” vételét kézlevágást, ellenszenvessé az áttért árulókat, és így közel hozhatnánk a nyugatiaknak és északiaknak is agyában azt a veszélyt amit a migráció jelent.
Évtizedünk volt arra, hogy megcsináljuk ezt a filmet, és hogy nem készült el ez a kormány bűne. Kizárt, hogy nem tudtuk volna külfölddel összehozni, és tojni arra, hogy megsértődnek-e a muzulmánok vagy se.
fojt. köv:
Fleischer Tibor
2024-04-01 at 06:37
Én láttam a Hadikot. Teljesen elment volna egy magyar kalandfilmnek. A bajom az volt bennne, hogy nem Hadikról szólt. Hadik nem volt a puszták szilaj katonája. Hadik a kőszegi és a kassai jezsuitáknál jogot tanult. Hangosan felnevettem, mikor odaszólt magyarul a poroszoknak, hogy adják meg magukat. “András bátyám, szerintem nem tudnak magyarul.” Hát nem is. Hadik viszont folyékonyan beszélt németül, latinul, magyarul, és még lengyelül is valamelyest. Ezt a kultúrált, zenét szerető, és szabadidejében játszó Hadikot nem tufták visszaadni. Pedig ugyanolyan hangszeren játszott, mint Frigyes.Hadik oda ment, sarcolt, hazajött. De nem játszott Jánosvitézt,nem kelt át magas hegyeken. De legfőképpen nem kezdett utcai harcba a kevés seregével, mint az inkompetens celluloid Hadik. Hadik kedvenc történelmu személyem. Sértve éreztem magam, milyen inkompetens hadvezérbek, milyen egyszerű katonának ábrázolták. Amúgy Hadik gyerekként testes volt, idősebb korára meg kimondottan kövér.
bl
2024-04-01 at 05:58
+1 Az ilyen filmektől jön/jöhet létre az a színészgeneráció, akik egész életükre megkapják a közönségtől a figyelmet. Sok ilyen film kell.