A vihar elmúlt, az asszonyok elindultak a sírhoz. Szombaton csend volt és azóta is csend van. Vigília, várakozás az ünnepre, a feltámadásra. Átmenet a gyász és az öröm között. Az éjjel, amikor legyőzetett a pokol.
Szálla alá poklokra – a kereszténység egyik legfontosabb mondata, és egyúttal a kereszthalál és feltámadás történetének egyik olyan mozzanata, amely fölött túl könnyen átsiklunk. A másik ilyen momentum: az egyetlen személy a Bibliában, akinek Jézus személyre szólóan ígéri meg, hogy a menybe jut, Dizmász, a szent lator.
Két olyan részlet, amelyen a kelleténél jóval kevesebbet gondolkodunk, ahogyan azon a kijelentésen is, hogy Isten a bűnösök istene. Mert a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. A megtérő bűnöst jobban, mint azt, aki hibátlanként tekintett magára egész életében. Mert nem a tanítványoknak ígérte meg, hogy a jobbján ülnek majd a mennyországban, hanem a bűnösnek, aki mellette halt meg.
A bűnösök istene. Sok mitológiával foglalkoztam, az északiaktól az afrikaiakig sok isten történetét olvastam, volt, aki valóban nagy áldozatot hozott az emberiségért, volt, aki ellopta nekünk a tüzet, olyan is, aki hajót faragott nekünk egy elefánt agyarából, de olyan nem akadt, aki meghalt értünk. Minden isten áldozatot kért, de egyik sem áldozta magát értünk. Isten áldozata pedig nem a Golgotán kezdődött: ő ontott először vért, amikor bárányt ölt, hogy Ádámot és Évát ruhába öltöztethesse, aztán a teremtés után sok ezer évvel a saját vérével mosta el a bűneinket. Magára vette őket. Értelmezzük Jézus lázadását, ahogyan akarjuk, vagy ahogy vallásunk tanítja, de amikor a keresztről felkiáltott –
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?
– akkor a kétkedés bűnét is magára vette. Mert tegyünk bármit is, ez az a bűn, amitől az eredendő vétek mellett nem tudunk megszabadulni. Ami mindig kísért minket, mert nincs elég hitünk. Nem is lehet, emberek vagyunk, kétkedők, küzdelemre születtünk, és mi ellen küzdhetnénk ádázabbul, mint a teremtőnk ellen?
Ahogy a gyermek szülei ellen lázad, úgy lázadunk Isten ellen, úgy küzdünk meg saját hitetlenségünkkel, úgy kiáltunk fel, valahányszor nehéz időket élünk: elhagyott minket az Úr. A kétely a legnagyobb vétkünk, de ez alól is megváltottak. Megváltottak, a vér irgalmával.
Fotó: Munkácsy Mihály: Golgota
Cuki
2024-03-31 at 13:49
Karinthy Frigyes
Barabbás
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és így szólt:
– Itt vagyok!
Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.
– Rabbi, rabbi! – zokogott.
És a mester szelíden folytatta.
– Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
– Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
– Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”
– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
– Jól van – folytatta szelíden a mester – most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”
Az pedig követte őt.
És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:
– Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”
Az pedig felzokogott és követte őt.
És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
– Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha ezt kiáltanád: „A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!” Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanák: „Békesség, békesség! Békesség e földön!”
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
– A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek – de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”
A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”
Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: „Te látod…”
Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.
1917. január
Joris
2024-03-31 at 12:09
Thisztelt Theo,
Sajnálom, hogy nem elég alaposan, átgondolva olvasta el a 2024-03-31 at 11:12 alatti hozzászólásomat.
Ha az Újszövetséget elolvassa talán még több mellettem szóló érvet találhat. Kérem, amikor Istenről szól, ne a mi szűkkeblű szempontjainkat vegye figyelembe.
A legjobbakat.
Endedworld
2024-03-31 at 11:40
Az istentelenek összes ellenvéleménye röviden:
“A kereszténység logikátlan, mer’ ÉN nem értem.”
Nos, ha valaki valamit nem ért, inkább kérdezzen, utána meg figyeljen a válaszra.
K
2024-03-31 at 11:39
A világon először , a középkori egyetemeket a katolikusok alkották meg, ahol nőtlen szerzetesek és papok oktattak, kutattak és megindították a tudomány fejlődését, ami napjainkra odáig fejlődött hogy kezünkbe vehetjük a mobiltelefont, a TV-t, a számítógépet, stb.
K
2024-03-31 at 11:38
–A középkori egyetemeket a katolikusok alkották meg, ahol nőtlen szerzetesek és papok oktattak, kutattak és megindították a tudomány fejlődését, ami napjainkra odáig fejlődött hogy kezünkbe vehetjük a mobiltelefont, a TV-t, a számítógépet, stb.
–Ez a katolikusok által alapított egyetem az Isten által teremtett anyagi világot kutatja, és az ismereteknek sohasem lesz vége, mert Isten tudása végtelen. Ezek a papok nemcsak az egyetemen a természet titkait kutatták, hanem a Bibliát is olvasták és tisztelték. Azért kell a Bibliát is olvasni, mert olyan dolgok vannak benne ami látszólag érthetetlen, de az ember egy újabb fejlődési szintjén viszont nagyon is világossá és érthetővé válnak.
–Ezért van az , hogy sokan a Bibliát Szent Bibliának nevezik , és nem ok nélkül.
Theo
2024-03-31 at 11:22
Az idei kopkodo ateistáknak mondom, hogy van a Bibliában egy pár logikai bukfenc Jezusrol, de csak azért, mert atirogattak később. Van a történetnek logikus elbeszélése is, tessék többet olvasni, utánajárni. A jelenlegi általános iskolas tankönyv nem elég ismeret…
A lényeg a keresztény hozzáállás a világhoz, ezt kell megtartani, ez tette naggyá Európát és ennek elhagyása veszejti el most.
Az ateisták számára is!
Joris
2024-03-31 at 11:12
“A kereszt Ígéje Isten hatalma
Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.
Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR.”
A legjobbakat. Olvassátok az Újszövetséget! Miért? :
“Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1Kor,2,5.)
K
2024-03-31 at 09:05
–Ha beírjuk az internet keresőbe az atom, molekula, sejt, csillagászat szavakat, rendkívül bonyolult dolgok kerülnek elő.
Mindezt az Isten teremtette, és a jelenlegi tudósok is ezeket a titkokat kutatják, ebből lesik el a tudományukat. Isten tudománya végtelen, és ahhoz képest a legokosabb tudós is egy buta tudatlan.
–Amikor Istent keressük, valóban a leírások listájában sokfajta megközelítés létezik, a sokistenhit listája, de valóban csak egy olyan Isten-kép létezik ahol az Isten feláldozza önmagát, és ez a kereszténység Jézus keresztáldozata.
–Ez egy bátorítás. Ne csüggedj, mert mindenki szenved, ez természetes, nem kell keresni a szenvedést, de ha már elér minket ,… akkor nyugalommal és ésszel kezeljük, isten segítségét kérve, és akkor minden probléma megoldódik.
*****
Mindenkinek Isten áldásában gazdag boldog húsvéti ünnepeket kívánok.
Orientál
2024-03-31 at 00:17
Földünk kereszténységének kívánok Istentől jövő áldást békességet.
Logikus
2024-03-30 at 21:46
Gyönyörű a három nagy festményt egyben látni…
Joris
2024-03-30 at 21:12
Jézus halálát Ézsaiás próféta már évszázadokkal annakelőtte megprófétálta (Ézs53,12)
Azért jelenti ki Jézus: “Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a PARANCSOLATOT vettem az én Atyámtól.” (János 10,17-28)
Isten a saját Fiát áldozta fel értünk.
Figyeljük? Jézus azt mondja, hogy Isten parancsolatára ment a keresztfára. Isten persze Szentháromság Isten, tehát a három személy egy. Olyan titok ez, mely magas az emberi elme számára.
A legjobbakat! Olvassátok az Újszövetséget! Miért? :
“Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1Kor,2,5.)
Endedworld
2024-03-30 at 20:38
Amikor a keresztről felkiáltott:
“Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
nem a “kétkedés bűnét vette magára,
hanem Dávid király zsoltárát (psalm 22) énekelte.