Árulás. Az egyik leggyűlöletesebb, legmegvetettebb dolog. Árulók mindig vannak. Az árulókat mindig felhasználják, mindig eldobják, mindig lenézik. Az árulásra nincs bocsánat, és azt, aki bármilyen érdekből ezt megteszi, ki kell törölnöd az életedből. Düh, harag és indulat nélkül közöld vele, hogy mostantól megszűnt létezni. Érezni fogja a szavaid súlyát még akkor is, ha látszólag mosolyog…mert azt még nem fogja fel, csak sejti, hogy az árulással a saját halálos ítéletét írta alá.
A Nagypéntek a keresztény hit szerint Jézus Krisztus kereszthalálának napja, amikor Jézus Krisztus elárulásáról és kivégzéséről emlékeznek meg, beleértve a hűtlen apostol, Júdás árulását is. Júdás története egyrészt lerágott csont: “árulkodó Júdás”. Túl sok mondanivaló nincs a kérdésről. Másrészt azonban Júdás egy nagy talány. Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének! Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen – nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről –, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön. A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás főpap házában ülésezett. A tanács tagjai – főpapok, írástudók és a nép vénei – arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár feltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.) Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Harminc ezüstért kész volt Jézust a kezükbe adni.
Júdás és árulása a gondolkodó embernek gyakran vet fel kérdéseket. Egyrészt értetlenség van bennünk, másrészt valami szeretné az emberben újra és újra felmenteni Júdást… van abban valami nehezen befogadható, hogy egy ember neve azonossá lett az „áruló” szóval. Az esemény, amelyben Júdás pénzért cserébe elárulta Jézus Krisztust a főpapoknak és farizeusoknak, az egyik legismertebb és legmegosztóbb történet a kereszténységben. Júdás, aki a tizenkét apostol közé tartozott, ezzel a tettével végül Jézus elfogását és keresztre feszítését segítette elő.
Ez a történet sokak számára példázat a hűtlenségről, az árulásról és az emberi gyarlóságról. Megmutatja, hogy még a legközelebb álló emberek is képesek lehetnek árulásra és hűtlenségre, és hogy ezeknek a tetteknek súlyos következményei lehetnek. Júdás árulása örökre beírta nevét a történelembe a hűtlenség szinonimájaként.
Persze felmerül kérdésként, mi van, ha Júdás nem árulja el Jézust, hogyan történt volna meg halála, amely – az evangéliumok szerint – Isten akarata volt? Ha Jézusnak meg kellett halnia, valakinek el kellett árulnia. Ez esetben hogyan értsük az áruló felelősségét, hiszen általa valósulhatott meg a megváltás nagy terve? A probléma, amellyel itt találkozunk, Isten mindenhatóságának és az ember felelősségének a nagy kérdése. Így jelenik meg: ha Isten akarata valósul meg mindenben, ami a világban történik, az ember nem felelős semmiért sem; lényegében csak bábu. Ha pedig az ember döntései meghatározzák a világ életét, menetét, hogyan érthetjük, hogy Isten mindenható szuverén Isten, és minden által az ő akarata valósul meg? Júdás csak bábu, és Isten eleve őt választotta a rosszra? Vagy Jézus elbukott, mert egy ember árulása megváltoztatta a dolgok menetét? Lássuk meg, hogy éppen Jézus szavai mutatnak rá arra, hogy ez a dilemma hamis: „Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Igen, Jézusnak meg kellett halnia, de ez Júdást nem menti fel, felelősségét nem csökkenti. Visszafordulhatott volna Júdás, dönthetett volna másként, mint hogy elárulja Jézust? Igen! János evangélista leírja, hogy Jézus egy falatot ad Júdásnak, akiről tudja, hogy mire készül (Jn 13,26). Ez a barátság és szeretet gesztusa, ami – több kommentár szerint – az utolsó lehetőség felkínálása Júdásnak arra, hogy forduljon vissza az árulás útjáról. Júdás azonban a sötétséget választja…
Júdás árulása tanulságos történet arról, hogy még a legközelebb állók is képesek lehetnek hűtlenségre és árulásra. Az esemény emlékeztet minket arra, hogy fontos a hűség és az odaadás, valamint az erkölcsi értékek és az igazságosság fontosságára.
Az Újszövetség tanúsága szerint virágvasárnapkor, de még mennybemenetele előtt is (ApCsel 1,6) a tanítványok Jézust politikai messiásként látták. Ha Júdás valóban szabadságharcos volt, érthető, miért csatlakozott a politikai messiásnak hitt Mester tanítványi köréhez. Bevonulását követően talán azt várta Júdás, hogy Jézus egy felkelést szervez, a lázadók élére áll, és visszaállítják az áhított független királyságot. Azonban ha megértette, hogy Jézusnak más tervei vannak, ő nem fegyverrel hirdet szabadságot, nagyot csalódhatott. De még nem volt semmi veszve. Jézust a nép messiásnak hiszi: ha a rómaiak kivégzik, az kellő felháborodást vált ki a nép körében, aki elveszítve egy újabb szeretett prófétáját talán fellázad. Ilyen megfontolásból árulhatja el őt Júdás, aki azt akarja, hogy Krisztus azzá a messiássá legyen mégis, akivé szerinte és a zélóták szerint válnia kell. Mindegy, mit is akart Jézus, halálával hozzájárulhat a szabadság kivívásához. Júdás tragédiája ott bontakozik ki, hogy saját elképzelései szerint fel akarja használni Jézust. Ő nem olyan messiás, de a halála által még olyanná lehet a nép számára. Ez indíthatta Júdást, hogy kiszolgáltassa Mesterét a főpapoknak és az írástudóknak. Ebben pedig egy olyan mintázat figyelhető meg, ami azóta is kísért bennünket. Ha nem engedjük Jézusnak, hogy az legyen, aki, hanem csak egy bizonyos szerepet osztunk neki, ott ismét élettelen lesz az a Jézus, akit annyira ünnepeltünk. Az igazi Jézust feláldozzuk és kiszolgáltatjuk elképzeléseinknek, hogy az életünk úgy működjön, ahogy mi akarjuk.
Ez a gondolkodásmód a társadalom szintjén is jelen van: az egyház foglalkozzon csak a szegényekkel, legyen a szociális háttér biztosítója, de ne szóljon bele normatív módon a közélet alakításába. Vagy ha igen, csak úgy tegye, ahogy azt a lobbisták, a trendek képviselői, az influenszerek, vagy akár egy politikai rendszer akarja: csak azt és úgy mondja, ahogy az a XXI. században elfogadható. Ezek a kompromisszumok mind egyéni és mind közösségi szinten azok a júdáscsókok, amelyek Jézust újra és újra megfeszítik.
Az árulásra nincs mentség. Bár néha előfordulhat, hogy valaki kísértésbe kerül, vagy rossz döntést hoz, az árulás soha nem fogadható el. Az árulás általában önzőségből, a hatalomvágyból vagy a saját érdekekből fakad. Azonban fontos megérteni, hogy az árulás mindig káros és következményekkel jár. Mert bár az árulást az emberek szerethetik, az árulókat mindig megvetik.
Szerintem az egyik lehető legnagyobb ütés, amit tudsz mérni egy másik emberen, az az, ha visszaélsz a bizalmával. Ez olyan érzés, mintha kést döfnél a szívébe. Azt hiszem, a “különösen kegyetlen módon elkövetett emberölést” leginkább arra lehetne érteni, amikor nem csupán visszaélsz a másik bizalmával, hanem cserben is hagyod, amikor szüksége lenne rád. Mert a bizalomvesztésből még csak a földre csuklik a másik, de ha otthagyod, hogy elvérezzen… szerintem az az igazi lélekgyilkosság.
Az árulás okozta sebek gyógyítása hosszú és fájdalmas folyamat lehet. A bizalom helyreállítása időbe telik, és egyes esetekben lehet, hogy soha nem lesz teljesen megoldva. Az őszinteség, a lojalitás és a megbízhatóság mindannyiunkban fontos jellemvonások, amelyek segítenek megóvni és erősíteni a kapcsolatainkat. Az árulás mindig több kárt okoz, mint hasznot hoz, és soha nem éri meg azt a rövid távú előnyt, amit azzal elérhetünk. Az igazság és az erkölcs mindig győzedelmeskedik az árulással szemben.
Júdás árulása több, mint egy bibliai narratíva; az emberi lélek sötét oldalainak és a bűn és megváltás örök ciklusának mélyreható elemzése. Ez a történet arra ösztönöz bennünket, hogy szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, döntéseink következményeivel.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Júdás nem bírta elhordozni az árulás terhét és inkább a halált választotta. Vajon megérte elárulni az övéit…? Vajon mit érzett, amikor felismerte, milyen fájdalmat okozott annak, aki a legjobban szerette őt? Nyilván szétfeszítette a bűntudat, de már nem volt visszaút. És talán ez az a momentum, amit érdemes megragadni Júdás tragédiájából: még ha elsőként hasznot is remélsz abból, hogy azokat árulod el, akik szeretnek, akik közül valónak mondtad magad hosszú évekig… az öröm, amit a 30 ezüstpénz okoz számodra, hamar elillan és örökre megpecsételi a sorsod.
Amarna
2024-04-24 at 08:57
MINDEN szavad IGAZ
Gratulálok !!!
Greg
2024-04-03 at 19:10
Zolee 12:17
Kedves Zolee, hogy az egyház 323-ig nem tartotta Jézust Isten fiának, az a korai egyház súlyos szegénységi bizonyítványa volt. A Jézussal kapcsolatos későbbi és soha ki nem fogyó agyament spekulációk pedig az emberi faj bizonyos és bármire is képes egyedeire jellemző “kultúra” és “gondolkodás” gyalázatos mélységeit mutatják meg. Mert náluk mindig van lejjebb és még lejjebb…
hivo
2024-04-02 at 16:41
Tobb okbol idoszeru ez a
nagyszeru fejtegetes.
Kodolanyi is foglalkozott
ezzel az egyik konyveben.
Szerinte vannak akik a
szentek titkat akarjak
..konnyen..megszerezni.
Ezert kovetik a ..titkok..
ismeroit.
Nem akarjak vegigjarni a
rogos utat ami a ..tudas..hoz
vezet.
Zolee
2024-04-02 at 12:17
Kedves Greg, ez az értelmezés -legalábbis szerintem- nem gúnyolja ki Jézust, sőt inkább logikussá teszi azt,ami az utolsó vacsorán történt. Persze nem vagyok sem pap, sem teológus. Nagyon nagyon zárójelesen egészen 323-ig az első egyetemleges niceai zsinatig az egyház nem tartotta Isten fiának Jézust.
Greg
2024-04-01 at 15:31
Zolee 11:17
Mindig van lejjebb. Az ember az egyetlen teremtmény, amelynek egyedei gőgjükben és végtelen aljasságukban képesek nem hogy megtagadni, de még ki is gúnyolni a Teremtőt és bohócot csinálni a Megváltóból. És még olyan egyedei is vannak, akik inkább ezekkel értenek egyet és még rá is tesznek néhány lapáttal. Mert mindig van még annál is lejjebb…
bl
2024-04-01 at 08:44
Ha Jézus kérte meg Júdást, hogy árulja el Őt, akkor az egész lelkiismeretes viselkedésre épülő világ meginog, mert akkor nincs olyan, hogy lelkiismeretes viselkedés, akkor csak számító viselkedés van (ami nyilvánvalóan aljas). Vagyis Jézus aljas volt, nagyjából ezt mondja Martin Scorsese és Isten bocsássa meg neki, de én valahogy nem tudom és nem is akarom.
Zolee
2024-03-31 at 11:17
A katolikus egyház tiltott, apokrif iratnak minősítette Júdás evangéliumát, ami például egészen más színben tünteti fel Júdást. E szerint lényegében ő volt Jézus kedvenc tanítványa, akit külön megkért arra,hogy árulja el őt – mert enélkül nem lett volna megváltás sem. Lényegében ez jelenik meg Kazantzakisz Krisztus utolsó megkísértése című könyvében is,amiből Martin Scorsese csinált filmet (a római katolikus egyház egyébként tiltólistára tette).
Prof. Kolompár Génius
2024-03-31 at 06:46
Nagyszerű elemzés!!
Tobit
2024-03-29 at 18:25
És még egy:
Máté 27;3-9-ig. Júdás miután Jézust elitélték, megbánta tettét visszavitte a 30 ezüst pénzt a főpapoknak: ” vétkeztem, elárultam az igaz vért” “mi közünk hozzá?” Válaszolták. Judás elment és felakasztotta magát. Júdás, maga ítélt maga felett. Gyenge volt hite, nem hitt Jézus megbocsájtó rgalmába.Így bűnét megbocsájthatatlannak tartotta. Péter, ezen az éjszakán 3 szor tagadta meg Jézust, megbánta bűnét és bocsánatot nyert. Tessék olvasni az evangéliumot,több ezekhez hasonló eset van benne. Hit (ez a legfontosabb) bűnbánat és csak úgy a megbocsátás.
Anna
2024-03-29 at 17:42
Csodalatos! Isten aldja Kata!
Orientál
2024-03-29 at 15:45
Sajnos a balliberális zöld ellenzék ismét Gyurcsányék vezetésükkel a saját hasznukért politizálnak nem csak kádári kommunistákként az ávo-s Horn korrupt tolvajaikként a mszp-s szdsz-es balliberális Medgyessyék Gyurcsányék és Bajnaiék állandóan hazugságaikkal korruptságukkal csődbe nyomorba hazánkat szétlopásaikkal amit kiteljesítettek Gyurcsányék a lopásaik hazugságaik csődöt nyomort okozásuk ellen tüntetőkbe lövetésükkel mint ahogy . – Nem meglepő hogy az szdsz-esek és gyermekeik ottvannak az egész ellenzéki balliberális zöld pártRENDSZERBEN. Budapestet Pécset …. a balliberális zöld gazemberek mára lényegében kifosztották tehát szétlopták.
füredi46
2024-03-29 at 13:11
Az áruló – az áruló! Mindkét oldalon. Hasznot húznak ugyan átmenetileg az árulásából a másik oldalon, de a szemükben is marad áruló. Az árulók sorsa mindig a megvetés és az elfelejtés (no már, ha megússzák élve) – mindkét oldalon.
caeleste signum
2024-03-29 at 13:11
Lehet a bűnöst elárulni?
bl
2024-03-29 at 12:22
Most olvasom, hogy az olaszok szabadon engedték az antifás olasz nő társát, nem adják ki Magyarországnak. A nőt pedig indítani fogja a volt kommunista párt(jelenleg demokrata párt néven fut) az EU parlamenti választáson. Ezek szerint büntetlenül lehet véletlenszerűen választott magyarokat majdnem aagyonverni csak azért mert vannak olyanok, akik megemlékeznek a kitörésnapról. Ilyen mocskos a világ. Valóban. Ezt kellene megváltani.
Gakka
2024-03-29 at 11:59
bl 2024-03-29 at 07:59 – Igen, ez a nagy rezgés a tömény okkultizmus, aminek a vége a sötét oldalon van.
Balaton
2024-03-29 at 11:04
Júdást NEM Jézus és apostolai fizették le, hogy eljátssza a gonoszt, ezzel elterelve a közvélemény figyelmét valami disznóságról. Jézus nem egy számító politikus volt, néhány jó tulajdonsággal.
Júdás is lopott a közös kasszából, de NEM ÚGY, hogy éveken át összekacsintott a többi apostollal, sőt megosztották a lóvét.
Nagyon rossz példát tetszett felhozni, mert az MP ügyben nincsen Jézus és nincsenek apostolok, csak Júdások, farizeusok és színházi rendezők. Ja és birkák. Nagyon sok birka, minden oldalon.
Óhaza
2024-03-29 at 10:40
Az ember, isteni képmás, melyben a jó ês a rossz munkál. Jézus felemel, Júdás elárul és elpusztít. Mit és kit választunk? Ott van a döntés előttünk az életünk folyamán mindig.
Szeretet és béke legyen mindenkivel.
Áldott Húsvétot!
K
2024-03-29 at 10:39
Theo
2024-03-29 at 09:28
Maximálisan igazat adok neked, mert én is gyászolok Nagypénteken.
–Nem tudom hogy az honnan jött hogy Jézus “keresztre feszítését és halálát megünneplik”.
–Ma reggel a TV-ben egy katolikus paptól is ezt az “ünneplést” hallottam, de ennek ellenére maximálisan egyetértek veled, mert én is gyászolok nagypénteken…..majd holnapután ünneplek.
Keljfel Julcsi
2024-03-29 at 10:19
Kedves Kata,
Nagyon tetszett a cikk és a kép is. Az én első asszociációm az volt, hogy ez az árulási fenomén Sátán befolyásának eredménye. Kikből lehetnek árulók?
Teológiai szempontból nézve azokból akik nem Isten hangjára hallgatnak, hanem az ördögi szemfényvesztés alatt állnak.
Nagyobb dimenzióban nézve:látjuk mi lett nyugat Európából: ott mindennap elárulják a kereszténység morál kódexét a hedonizmusnak, az erőszaknak, és ami sorsdöntő Európára nézve, az Iszlám vallásnak.
Mert csak egy Isten és egy Megváltó van és az Jézus Krisztus.
Amíg kis országunk nem árulja el keresztény hitét Isten velünk marad.
Áldott Húsvétot kívánok a PS szerkesztőségének, Katának, az összes kommentelőnek legyen bal vagy jobb oldali.
Királytigris
2024-03-29 at 10:09
Judás árulásának a felidézése soha nem aktuálisabb mint napjainkban, ahol egyes “magyar” EP képviselők, és pártjaik “30 ezüstért” napi rendszerességgel árulják el Magyarországot.
Theo
2024-03-29 at 09:28
Jézus El- árulása, nem árulása, ugye? És nem ünnepeljük, hanem gyaszoljuk ilyenkor, még akkor is, ha tudjuk, hogy mi következik utána. Akkor majd ünneplünk.
Hallottunk már a szabad akaratról?
2024-03-29 at 09:18
@Felsőtagéskirályerdő2024-03-29 at 08:36
Az emberi alaptörvények, mint tisztesség, becsület,hüség, igazságosság stb. nincsenek idöhöz kötve és föleg :
NEM ÉVÜLNEK EL. Amig az emberiség létezik, addig vannak érvényben. Àldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Önnek is.
Dr. Belák Ferenc
2024-03-29 at 09:03
Attól tartok, hogy Magyar Péter ezt nem olvassa. Ha véletlenül elolvassa a tartalma nem jut el a tudatáig. Egy kicsit aktualizáltam – elnézést – ezt a nagyszerű írást.
Bud Hill
2024-03-29 at 08:57
Dávid Zsuzsa! Ne már! Bezzeg régen jobb volt? Néró, Heródes, Kajafás, Mediciek, Habsburgok, Lenin, Sztálin, Hitler, Rákosi, Kádár, Gyurcsány… Végtelen a sor.
Az Ő királysága nem evilágba való. A nagy cudarok itt megtalálják a számításukat, de az öröklétben esélytelenek. Egyik legfőbb feladatunk ezek ellen küzdeni, hogy úgy legyen a földön is, amint Mennyben.
Áldott Húsvétot! Kata, nagyszerű írás!
Felsőtagéskirályerdő
2024-03-29 at 08:36
“Az őszinteség, a lojalitás és a megbízhatóság mindannyiunkban fontos jellemvonások, melyek segítenek megóvni és erősíteni a kapcsolatainkat.”
Kivéve, ha pénzről, örökségről, jussról, érdekről szól az a kapcsolat.
Egyebek közt, eme okfejtéssel kapcsolatban egyet kell,hogy értsek Önnel, ha időkapszulában érkezett legalább 100 évvel ezelőttről.
Tisztelettel….
János
2024-03-29 at 08:31
bl
2024-03-29 at 07:59
Igen. A rezgés fizikai és társadalmi (politikai,erkölcsi-etikai szinten), akár a mindennapok megélése során, az egyének, csoportok kapcsolataiban: az élet alapját adó ENERGIA állandó, pulzáló változása.
Ilyennek teremtettünk❗❗❗
János
2024-03-29 at 08:20
“…az öröm, amit a 30 ezüstpénz okoz számodra, hamar elillan és örökre megpecsételi a sorsod.”
Igen, de a neve örök időkre beirattatott a történelembe❗ Sokan gondolkodnak így, miszerint ők az új megváltók!
Nézőpont kérdése ez is. Soha nem lesz vége, mert az Úr ilyennek teremtette az evilágot. Talán, majd utána… aki hisz benne.
Dávid Zsuzsa
2024-03-29 at 08:09
Szomorú, hogy manapság lélekgyilkosok simán aspirálhatnak miniszteri székre, főpolgármesterségre s még ki tudja, mire.
Áldott húsvétot mindenkinek!
K
2024-03-29 at 08:06
–Maximálisan szuper a fenti összeállítás.
Én nem ünneplem Jézus keresztre feszítését és halálát, inkább gyászolom , de harmadnapon vasárnap Ünneplem feltámadását, és 40 nap múlva mennybemenetelét, mert ez a lényeg…:a feltámadás, és az örök élet a mennyben.
Ez az az “örömhír” , evangélium.
Ennek mi is részesévé válhatunk, ha életünkkel kiérdemelve egyszer mi is oda jutunk.
jánoszky
2024-03-29 at 07:59
Igazi biblikus látás.
Köszönjük értékes írását.
bl
2024-03-29 at 07:59
Az élet egy nagy rezgés a jó és a rossz között. Akit ebben a nagy rezgésben nem a szeretet vezérel, azaz lehorganyoz a rossz mellett, az elbukja.
Deák Csaba
2024-03-29 at 07:30
Kedves Kata!
Köszönöm ezt a gyönyörű gondolatsort.
Jól esik, hogy Nagypénteken így emelte meg olvasói lelkét. Áldott Húsvétot kívánok tisztelettel:Deák Csaba