Gyakran érezzük, hogy kiveszett életünkből a szent, maradt a profán. Odafordulás és szeretet helyett vásárlás és fogyasztás. A Húsvét, Krisztus kereszthalála, a megváltás és az azt követő feltámadás megértése csodás lehetőséget kínál arra, hogy visszacsalogassuk a valódi ünnepet az életünkbe. Nem vásárfiával, hanem hittel. És persze szeretettel. Nem az emberiség, hanem a melletted álló, azaz a felebarátod szeretetével.
Húsvét életünk csodája, lehetőség a bűnök bocsánatára
Hang! – törte meg a csendet egy kislány hangja a húsvéti misén. Arcán csodálkozás, majd merev figyelem. Aztán kérdően körbenézett, hátha valaki megmagyarázza a csilingelés okát. De mesélni akkor és ott senki nem kezdett, a hangot síri csend követte. De nincs ezzel semmi baj – a szent ugyanis nem követeli az azonnali magyarázatot.
Valójában az úrfelmutatást kísérő kicsiny harang hangja volt hallható, erre szólalt meg a kislány – magára vonva mások mosolygó tekintetét. Ez az odafigyelés pillanata. Később megérti majd, mikor eljön a megértés ideje.
A kislány még nem a megszokás rabja. Érdeklődő, így rákérdez a dolgok miértjére. Ami nekünk, felnőtteknek természetes esemény, az számára a kíváncsiságát izgató csoda.
Felnőtté válásunk egyik rákfenéje, hogy ezt a velünk született csodálkozást elveszítjük. Minden magától értetődőnek tűnik, az újdonság elkopik, megszokássá válik az élet. Nem látjuk meg a csodát.
Elfelejtünk kérdezni. Pedig volna mit! A fogyasztói társadalom mindent készen kínál. Vidd és használd! – szólnak felénk a tárgyak. Mi pedig meg sem kérdezzük, mi az, csak próbáljuk saját kényelmünkre megkapni.
Pedig annál emberibb kevés dolog van, mint mikor rákérdezünk a létezés miértjére.
A szeretet a szívünkben van – ha csak ennyit viszünk magunkkal és csupán ennek miértjére kérdezünk rá Húsvét ünnepén, már ráléphetünk Krisztus útjára, ami a feltámadás lehetőségét kínálja fel. Krisztus a keresztfán miértünk szenvedett – ezt sosem szabad magától értetődőnek tartanunk. Ezen minden Húsvét alkalmán el kell gondolkodnunk.
Ünnep, mikor a szeretet tölti be szívünket
A „hang” és a szeretet a szívünkben van, ami nem válhat rutinná. Szeretem a feleségemet, a gyerekeimet. Anyámat, apámat, testvéreimet. Szeretem a rokonaimat, a barátaimat. Esetleg szeretem ezt a filmet, azt a színészt, emezt a zenét, amazt a színdarabot, könyvet és így tovább… De valóban rákérdezünk-e a szeretet mibenlétére? Vagy automatikusan odanyögjük: „én is!”.
Rácsodálkozunk-e a szeretet lényegére?
Húsvétkor, Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának ünnepén fontos lenne mindezeken elgondolkodni. Fontos lenne a szeretetet valóban megélni. Elmondani, mi is volt az a hang a húsvéti misén.
Ha az ünnepet a vacsoráért való izgulással és csupán az otthonunk csinosításával töltjük el, miközben a szeretet – a sok-sok anyagi bosszúság miatt – elhalványul, akkor nem éljük meg az ünnep szentségét. Mert nem a lényegére figyelünk.
Ha viszont a szeretetet helyezzük előtérbe, ha az együvé tartozást követjük, ha keressük azokat a közösségeket, amelyeket a szeretet tart össze, akkor helyesen ünneplünk. És sokkal boldogabbak leszünk, mintsem törődve azzal, ha az a bizonyos pohár csak félig van töltve… A lelkünket kell teli tölteni ilyenkor.
Krisztus a keresztfán
Jézus a kereszten – Máté evangéliuma szerint – imigyen kiáltott föl: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46) Ez a szenvedés mélypontja. Jézus, ki az Úr gyermeke, ki egyben a Szentháromság egyik sarokpontja, nemcsak Megváltó, hanem ember is. Sőt! A lényeg az, hogy isteni léte mellett felvállalja az emberi létezést is a keresztfán. Ezzel együtt a létezésben rejlő természetes kételyeket, melyek együtt járnak a bűnnel és a szenvedéssel.
Jézus tehát az Istennel való találkozást közvetlenül megelőzve megéli ezt a „kiüresedési szintet”, amikor a bűnök terhe rettegéssel és magánnyal tölti el szívét. Ez a megtisztulási folyamat része, mely után a hit puszta megélésénél magasabb szintre lép majd és felkészül a találkozásra. Máté evangéliuma szerint Krisztus emberi minőségben jelenik meg közöttünk, így meg kell élnie az emberi létből fakadó szenvedést.
Lukács evangéliuma szerint viszont Krisztus a keresztfán a következőket mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Azok, akik Jézust keresztre feszítették, nem voltak tudatában a tettük súlyának, mivel nem ismerték fel a Messiást. Csak azért, mert nem ismerték az isteni igazságot, nem érdemeltek bocsánatot, és Krisztus értük mondott imája a gúnyolódásaik közepette az isteni kegyelem határtalan könyörületességének a kifejeződése.
Képessé kell válnunk a kereszthalál megértéséhez, készen kell állnunk a Húsvét ajándékára. A hit az egyetlen gyógyír az egzisztenciális szorongásra.
Vezető kép: Caracas, 2022. április 14. Venezuelai hívők körmeneten vesznek részt a húsvétot megelőző nagyhéten, Caracasban 2022. április 13-án. Fotó: MTI/EPA-EFE/Rayner Pena
Okos-ŐsLAKOS
2024-04-01 at 13:32
Krisztus FELTÁMADT…
S valóban
FELTÁMADOTT!
VÁLASZOLUNK RÁ, mi magyarok így is gondoljuk… nem hívők, hitetlenek bele vaúznak, mintha lenne közük hozzá.
Mi csak hallgatásra kérjük ezeket, ha már képtelenek MEGTÉRNI. KATOLIKUSOK RETTENETESEN TOLERÁNSAK, SE KÉZLEVÁGÁS, SE KERÉKBETÖRÉS, DE PEDO társas magánplatformos osvathGYANÓS s EDE sincs karóba se …á…ba !! se húzva elintézik azok magukat.. maguknak is szalmonellózissal körítve…
miért vaúznak bele rájuk nem tartózóba??
Mi hiszünk tehát a mi dolgunk, azok nem azaz nem dolguk!!
Repül a bálna
2024-04-01 at 12:39
Szép cikk, főleg az utolsó mondat nélkül.
Az amerikai filmben kínozzák az amerikai gyereket azzal, hogy hinni kell a Télapóban. Miből vezeti le a cikkíró, hogy a hittel kell revolverezni, hogy ne legyen egzisztenciális szorongás? Hiszek, tehát vagyok az új jelszó?
Az egzisztenciális szorongást csillapítja pl. a pszichoterápia. Vagy hétköznapi nyelven az, hogy az ember felelős a saját életéért. Oké, hogy a látványos templomba járás meg az azzal való villogás is okoz örömet. Pl fölhívom a rokonomat, és az is egy jóérzés, hogy örült nekem, mert beszélgettünk.
K
2024-03-31 at 21:05
–Maximálisan szuper a fenti cikk.
–Annyit tennék hozzá, hogy ma az embereket a munkahely, és az ott kapott pénzből vásárolható anyagiak határozzák meg.
–Egy munkahelyen nincs “demokrácia”, csak egymás mellé, felé, alá rendelés van, és felettesi utasítás… amit szó nélkül végre kell hajtani, mint a katonaságnál……
–Gyakorlatilag ez vetítődik ki a családi és társadalmi viszonyokra.
–A szeretet mindezzel szemben a másik érdekeit is követi , a másik kedvét is keresi, erről szól Pál apostol első levele a korintusiakhoz , a Szeretet himnusza.
http://mazsola.iit.uni-miskolc.hu/biblia/bd/1Kor/chap013.html
–Gyakorlatilag a munkahelyi és családi társadalmi ütközések okozzák a legtöbb problémát.
–Ezért a kereszténység a problémák megoldásának kulcsa.