Elég hihetetlen azt állítani egy 1,4 milliárd fős országról, hogy nem születik benne elég gyermek. Pedig ma ez a helyzet, a probléma néhány évtized alatt alakult ki, természetesen politikai döntés következtében. A helyzet kezelése érdekében most már sok mindennel kísérleteznek, de egyelőre kevés sikerrel: 2017 óta egyre csökken a munkaképes korú kínaiak száma, ami az olcsó, szorgalmas és nagy létszámban dolgozó munkaerőre alapozott gazdasági növekedési modell végét jelentheti. A nagycsaládi együttműködésen alapuló kínai kultúrában pedig a létezés alapvető keretei semmisülnek meg ennek következtében.
Szegő Miklós írása
Kína most kénytelen szembesülni az „egykepolitika” következményeivel, amelynek értelmében egy családban csakis egy gyermek születhet. A hiedelemmel ellentétben ez nem (csak) a néhai Mao Ce-tung elnök „bűne”. Még csak nem is az őt követő Teng Hsziao-pingé. A helyzet hozta így, a hetvenes évek közepén ugyanis olyan nagy volt a munkanélküliség, hogy azt gondolták: azt majd így lehet kezelni.
A keleti muciológia buktatói
Az elmélet kidolgozását 1979-ben a Szong-csoportra bízták, amely egy vezérlés- és irányításelméleti szakemberből, két rendszervezérlő mérnökből és egy marxista közgazdászból állt. Ők számos grafikon és megkérdőjelezhetetlen számadatok segítségével állították szembe Kínát a nyugati országok népességtervezési gyakorlatával. Utólag már tudjuk, hogy „számtanpéldaként” tekintettek erre a társadalmi kérdésre. A kínai gyermekek megszületését „gazdasági mumusként” ábrázolva azt állították, hogy a sok gyermek aláássa a szocializmus alapjait. Ennek alapján az állami propaganda is az egygyermekes családmodellt támogatta. Aki nem sterilizáltatja magát első gyermeke születése után, azt letartóztatják vagy komoly büntetéssel sújtják – szólt a tévéből, a rádióból, ezt harsogták a lapok. A hatóságok ellenőrizhették a születéseket és elrendelhették a kényszerabortuszt, miközben a drákói pénzbírságok is napirenden voltak.
A „társadalommérnökök” csak a kínai szokásokra és a jövőre nem gondoltak
Az egykepolitika miatt a felnövekvő egy gyermeknek kellett eltartania idősödő szüleit és még idősebb nagyszüleit az ősi szokásoknak megfelelően, hiszen Kínában eleve nagyon korlátozott a szociális ellátórendszer. Kínában kevesen részesülnek nyugdíjellátásban, tehát a teljes anyagi teher is a család egyetlen gyermekére hárul(t). De ez még nem minden. A tiltott terhességmegszakítások, a gyermekgyilkosságok és az elhibázott szabályozás miatt száz újszülött kislányra száztizenhét fiú jutott, mivel a többség csakis fiúgyereket szeretett volna.
A nemi arányok felborítása
Kínában az egykepolitika bevezetése óta több mint négyszázmillióra emelkedett már a meg nem született gyermekek száma, a nemi alapú abortuszok miatt többségük meg nem született nő. Persze – az egykepolitika kikerülésére – sok (tehetős) nő próbálta ki a mesterséges megtermékenyítést, vagy álférjet tartott, akiknek a segítségével a család több gyermekkel is békében élhetett, hiszen azok a gyermekek a nem hivatalos férjtől származtak. A törvényt sokan újraházasodással kerülték meg. Kínában a fiúgyermekeket többre becsülik, hiszen ők viszik tovább a család nevét, amelyben a tradicionális modell szerint a feleség csupán „segítőként” szerepel, ezáltal pedig a lány saját családjában „körön kívül” kerül. A túl sok férfi miatt pár nélkül élő, harminchárom év fölötti férfiakra a kreatív kínai társadalom a „sengnan” kifejezést ragasztotta, amely „hátrahagyott férfit” jelent. Így nem csoda, hogy virágzik a prostitúció és megnőtt az illegális nőkereskedelem.
Mostanra egy új iparág is kifejlődött: különféle társkeresőkön barátot/barátnőt lehet bérelni arra a néhány napra, amíg az ember a szüleinél tartózkodik. Egy jó megjelenésű, tanult bérbarát vagy bérbarátnő díja egy napra háromezer és tízezer jüan (130-420 ezer forint) között mozog. Ezzel a kegyes csalással legalább a szülőket nem nyomasztja az, hogy a fiúk vagy lányuk kénytelen egyedül élni. A – férfiak tekintetében – a „bőség zavarával” küzdő, huszonkilenc év feletti hölgyeket „sengnünek” nevezik, akik gyakorta egyedül maradnak, mert a sokból sem találnak az elvárásaiknak megfelelő kérőt.
Mikor fordul majd meg a trend?
A kutatók még idejében elkezdték kongatni a vészharangot, de a kínai kormánynak egy évtizedbe telt, amíg elfogadta a tényeket. 2013-ban Peking bejelentette, hogy a párok két gyermeket is vállalhatnak, ha az egyik szülő egyetlen gyermek. 2016-ban pedig az egygyermekes politikát formálisan is megszüntették és áttértek a kétgyermekes elképzelésre. Mindez azonban egyelőre nem sok eredményt hozott. Tovább csökkent a születési ráta: 2021-ben kisebb volt, mint az 1950-es évek végi Nagy Ugrást követő éhínség után. Hivatalosan 1,3-ra csökkent, de egyes megfigyelők szerint a valós szám közelebb van az 1,1-hez. Amikor a kínai kormány 2016-ban kiadta a tizenöt éves népességfejlesztési tervét, azt prognosztizálta, hogy Kína összlakossága 2030-ig nem kezd csökkenni. Most úgy tűnik, ez a fordulópont már idén elérkezik.
Kína tavaly ismét váltott: most már a három gyermek a cél és ösztönözni is kezdték a gyermekvállalást, de nem lesz könnyű dolguk: 2021-ben a házasságok száma is harminchat éves mélypontra zuhant. A fiatal városi nők negyvennégy százaléka és a férfiak negyede százaléka nem tervez házasságot. A házasságon kívüli születések továbbra is társadalmi tabunak számítanak, a nem házas anyák pedig számos településen nem jogosultak anyasági ellátásra, de legalább most már sok tartományban több hét, vagy hónap fizetett szülési szabadságot adnak az anyáknak az első szülés után, és néhány további hónapot a második vagy harmadik gyermek megszületése után is. A kormány március óta személyi adókedvezményt ad a gyermekgondozási költségekre. A pártkáderek a magáncégeket és a helyi vezetőket mozgósítják, hogy azok az új szülőknek „bababónuszokat” és egyéb pénzügyi ösztönzőket kínáljanak. Tavaly júliusban a hatóságok a szokásos kínai határozottsággal áttértek a közel ingyenes felnőttoktatásra, és azóta például a tanuló szülőket a fejlődés legfontosabb elemének tekintik.
Vezető kép: MTI/EPA/Vu Hong
Valachi
2022-06-05 at 21:31
Úgytűnik,ezt nagyon elcseszték.
Emlékszem,még büntették is a második ill.több gyerekvállalását…
János
2022-06-03 at 15:33
Gladács
2022-06-01 at 01:52
Helyes látás ❗❗❗
Ha túl sok a nő, szívesen besegítek… Csak úgy baráti alapon, fizetni sem kell érte.
Gullwing
2022-06-01 at 08:52
A gyerek a komcsiknak és a fejlett nyugatnak sem kell.
Veletek
2022-06-01 at 04:27
Nőtt az életszínvonal ! Az új generáció már nem szeretne annyi gyermeket,de emiatt a fő probléma a belső piac szűkülése,kevesebb lesz a fogyasztó.
Gladács
2022-06-01 at 01:52
Bocsánat, de nekem nem egyezik a véleményem a cikk látszólagos következtetésévvel, mármint, hogy elszabták.
Nem olyan régen amikor én földrajzot tanultam a kínaiak még 800 millióan voltak. Az sem volt kevés, ha figyelembe vesszük a nagy meneteléssel és általában a polárháborúval járó, mellesleg a második világháború japán megszállásának emberveszteségeit követő áldozatok számát.
Ekkor jött el a “művelt” nyugati világban a fenntartható fejlődés hitregélye ami röviden összefoglalható úgy, hogy egy véges térfogatú edényben végtelenül szaporítható a benne lévő békák száma.
Visszatérve a kínaiakra, akik nem a rövid távú gondolkodásról híresek, de az eltúlzott humanizmusról sem: amikor azt tapasztalták, hogy a népességük néhány évtized alatt megduplázódott és a közegészségügy fejlődésének köszönhetően a folyamat exponenciálissá kezdett válni, ők látták, hogy a bolygó élettere nem végtelen.
Na ekkor hozták meg az egyke törvényeket, és biztos vagyok abban, hogy tisztában voltak azokkal a következményekkel, amik az ebben részt vevő generációt súlytani fogják, amikor kiöregszenek és az egy aktívra jutó eltartottak száma az égbe emelkedik. De egy generáció szenvedései árán – hiszen az élet csak egy múló pillanat – a következő megteremtheti az egyensúlyt.
Ennyit a kínaiakról.
Ami pedig bennünket illet, nálunk is az egyensúly megteremtése a cél, de a másik oldalról indulunk.
Hát ennyi.
Orientál
2022-05-31 at 15:48
Hathatósabb adópolitikájukkal a kínaiak ezt ellensúlyozni tudnák. Csak a siker mértéke a kérdés.
Zoltaiguszti
2022-05-31 at 12:09
Itt a fő gond nyugaton, keleten:
“A – férfiak tekintetében – a „bőség zavarával” küzdő, huszonkilenc év feletti hölgyeket „sengnünek” nevezik, akik gyakorta egyedül maradnak, mert a sokból sem találnak az elvárásaiknak megfelelő kérőt.”
A női agy az a probléma.Ha sok férfi ha kevés akkor se jó.
Elvárások az egekben és nők munkavállalása a közös komcsi és nyugati csalédmidell kudarcában ha nem tűnne fel.
A Kínai és nyugati társadalamak alag hasonlítanak egymásra akkor hogy lehet ugyanaz a probléma?
Úgy hogy kevés tényező okozza de minda két helyen.
Ha a nőknek van kerestük ráérnek válogatni.
Lásd kedvenc időtöltések:
A fréfiak a versengést szeretik a nők a vásárlást.
MIért? Mert a vásárlás igazából válogatás.
És tessék megnézni milyen hatékonysággal dönt egy nő ha vásárol?
Akkor hogy döntene ha házasságról van szó?
És van saját jövedelme és nem sürgeti semmi…..Tessék kész a recept. Ez az egyforma Keletben-Nyugatban, ásziában a kommunizmus hozta el az emancipáción keresztül ugyanazt a hatást amit Európában az I.Világháboús ember veszteségek miatt gyárba kényszerült nők.
A női kvóta lassan sírba dől végre, tömegével derül ki hogy nők túlnyomó többsége egyszerűen személyisége folytán (lásd vásárlásnál amit írok, alkalmatlan döntéseket hozni.
Lassan el kellene jutni azemnacipációhoz is.A feminizmussal együtt bár utóbbit gender nem ellenessége most alaposan meggyepálta.
A két nem egyenlőségének hazugsága most omlik össze.Nem is csoda, Rockefeller pénzből volt szervezve ha hinni lehet Aaron Roussaunak, és két célja volt csak:
-Elvenni a gyereket a családtól és sikoléával pótolni a szülőt.
– Adóalannyá tenni a nőket is hiszen 1920-ig a nők nem adóztak.
Az már én tenném hozzá halkan hogy a munka és tőke közötti profit olló szétnyílásához amiről anno Thomas Piketty írt Közgazdasági Noebel díjat érő tanulmányt egyik fő oka a női munka is aminek a Piketty által viszgált 200 év dóíveiből azért most már jut 100-102 év is az az legalább a fele.
Hogyan?
Hát úgy ahogy anno nem véletlen tiltakozott a korai munkásmozgalom a női és gyerek munka ellen.
Ugyanis bérleszorításra használték őket.
A fenti döntési válogatási miuntázatot is hozzévéve több munkavállaló növeli vagy csökkenti a bért?
Vagyis Rockefellérék sztem nem igaz hogy nem gondoltak rá hogy család fenntartó férfinek egy otthoni nem dolgozó feleséggel gyerekkel sokkal rosszabb az alku pozíciója mint egy önmagában is bizonytalan nőnek.
De ezek nők a könnyebb zsarolhatóság és hajlamosabb alkalmazkodó készég okán elvállalt munkbérrel nyomás alá helyezték a csaléd fenntartó férfiakat is AMIVEL VISZONT MEGAKADÁLYOZTÁK A SAJÁT BÉRÜK EMELÉSÉT IS!
Vagyis ha nem személyként hanem közösségként nézem a férfiakat és nőket akkor ÖSSZESÉGÉBEN mindenki VESZTETT EZZEL. És sovány vígasz erre az a pár sikeres önálló nő akit mutogatanak.
A nők tehát vagy visszamennek a fakanálhoz vagy kihalnak a férfiakkal együtt.
Illetve férfiak szervezési hajlamuk okán lehet hogy kidolgozhtatnának egy B opciót, mert ma a család legnagyobb kockázati tényezője a nő akárhonnan is nézzük.
Nem megy férjhez, ha férjhez is megy nem szül vagy eleget nem szül, folymatosan elégedetelenkedik és elválik aprósgok miatt ezzel a legtöbb társdalomban anyagi csődbe döntve a férfit megekadályozva az újra kezdést.
Még valami én azért megnézném a Szong csopor életrjzait és az őket megbízókat is, véleltlen nem szabadvakolók voltak….? A melter allergiás fajta.
chatillon r
2022-05-31 at 12:01
be kell vezetniük a kötelező 3 gyermeket
Balfaszok
2022-05-31 at 05:57
No kecskebaszók, lehet menni kínába!
Nem segíjé, hanem dógozni!
Naprózsa
2022-05-30 at 21:52
Isten ments, hogy a kínaiak újra szaporodjanak! Nincsenek elegen?
A gondot a feleség nélkül maradó fiatal férfiak okozhatják, mert mint a muzulmánoknál Mohamed ügyesen megszervezte, ha férfinak nem jut nő, mert a másiknak 4 is, akkor rávehető idegen népek nőit elrabolni, gyilkolni, terjeszkedni, a szabin nőktől kezdve a mostani néger és arab invazív muzulmán, Európát leigázni akaró léhűtőkig, s ehhez már csak a mi lányainkra pályázó 30 millió kínai kan hiányzik…
Orientál
2022-05-30 at 20:19
na4 Csak nem azok szaporodnak hatalmas intenzitással akik dolgoznak. Mert azok szaporodnak akik gazdasági migránsokként az eu-ba jönnek segélyekért , vannak akik köztük bűnöznek.
Antónia
2022-05-30 at 20:05
A progresszivizmus kínai leágazása ugyan az, mint a liberális diktatúra.
Csak a cégtábla más.
na4
2022-05-30 at 18:17
Robotok, automatizálás. A világot nem a kihalás, hanem a túlnépesedés fenyegeti.
Ungarn über alles !
2022-05-30 at 17:17
gyozo2018
16:51
ha nem fajtiszta a fattyú, nehéz megmondani ki csinálta – ergo: akárhányan is csinálhatták
bl
2022-05-30 at 17:09
Ugyanaz a magyarázat: az itteni férfiak nem érdeklődnek eléggé.
gyozo2018
2022-05-30 at 16:51
bl2022-05-30 at 16:33
A nyócker és kilencker meg tele olyan nőkkel,
akik feketékkel járnak, alapítanak családot.
Tele a palotanegyed játszótere félvér gyerekekkel.
Ezt mivel magyarázod?
gyozo2018
2022-05-30 at 16:49
Még Mao vezette be, hogy egy család, egy gyerek. Úgy maradtak.
Nem félek attól, hogy elfogynak.
Akik itt élnek, 2-3 gyerekük van.
bl
2022-05-30 at 16:33
A villamos Pesten tele van harmincas nőkkel, akiknek szemmel láthatóan nincs párja. Megbolondult a világ, nemcsak gyerek nem születik, hanem már párja sincs az embernek. A liberalizmus hozta el ezt is mint minden “jót”. A paraszti társadalmakban kikommendáltak mindenkit valakinek, nem volt olyan hogy egyedülálló.
1 Enaki
2022-05-30 at 16:31
Vàltoznak az idők ès vàltoznak az emberek.Volt idő,amikor azèrt būntettek,ha az előirtnàl több gyerek szūletett.Èvtizedekkel előbb volt az igaz. Èrintette a MAO korszakot.
G
2022-05-30 at 16:24
Tajvanon van még elég kétkezű munkás erről gondoskodtak az amcsik!
Szüntessék meg a befolyásukat a tengerentúliaknak, meg van hozzá a hadseregük!