Minden eszközzel megpróbálta lejáratni, botrányba keverni az állambiztonság a Kádár-diktatúra igazi arcát leleplező Rahman indiai ügyvivőt. A terv szerint előbb leitatták volna, aztán egy ügynöknőt küldtek volna rá, hogy botrányt rendezzen. Nem véletlen, hogy a bátor diplomatát el akarták távolítani: Rahman a megtorlásról, Kádár János árulásairól, a letartóztatott Rácz Sándor, Bibó István, Göncz Árpád ügyéről is beszámolt hazájának. Ügyességüknek köszönhetően a kádári árulások és hazugságok híre végül az ENSZ-hez is eljutott. „Napról napra növekszik a gyűlölet iránta a köznép körében” – írta Rahman Kádárról, érthető, miért akartak minden eszközzel megszabadulni tőle. Rahman és az állambiztonság (3. rész).
„M. A. Rahman az Indiai Követség ideiglenes ügyvivője, hazánk területén olyan magatartást tanusit, mely arra enged következtetni, hogy szándékosan gátolja külpolitikai fejlődését. Amig az indiai kormány politikája és magatartása lojálisnak mondható a Magyar Népköztársasággal szemben, Rahman részéről ez a lojalitás nem tapasztalható.
A Külügyminisztérium részéről tájékoztattak, hogy Rahman jelentéseiben kormánya felé olyan tájékoztatást ad, melyek nem felelnek meg a valóságnak.
E tájékoztatások alapján az indiai sajtóban megjelennek olyan cikkek, melyek a Magyar Népköztársaság politikáját negative birálják el” – írták abban az 1958-as állambiztonsági javaslatban, amelyet a Rahman-üggyel megbízott Kacsik Béla jegyzett.
Nem lojális / Forrás: ÁBTL
A tiszt nem túlzott, Rahman hosszú, részletes tájékoztatásokat küldött hazájának az ötvenhatos forradalom és szabadságharc eseményeiről, a szovjet bevonulást követő ellenállásról – legyen szó a munkástanácsokról, a sztrájkokról vagy az értelmiség politikai próbálkozásairól –, ezeket az iratokat a követség magyar munkatársaival csempészte Bécsbe, onnan küldték tovább. A forradalom eseményeit, kitörésének okait, a kádári propaganda hazugságát világosan átlátó ügyvivő „aknamunkáját” részletesen megismerhetjük azokból az indiai dokumentumokból, amelyek az India és a magyar forradalom 1956 című kötetben jelentek meg magyarul. Rahmannak nem lehettünk eléggé hálásak. Tájékoztatásának köszönhető, hogy India – egyedüli országként – nyíltan kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett és közvetíteni próbált a külvilág felé. Igaz, komolyabb sikereket „csak” a várható halálos ítéletek – például Bibó István és Göncz Árpád – ügyében értek, érhettek el.
Budapestet legyűrték, de a lakosság hihetetlenül egységes
Lássunk egy részletet Rahman 1956. november kilencedikén írt – és Ausztriában feladott – táviratából: „Utolsó táviratomat korábban nem tudtam elküldeni, mert az azt Bécsbe vivő autó meghibásodott az úton, amit aztán 2-án pénteken a szovjetek le is zártak… Pillanatnyilag Budapestet legyűrték. Ám a lakosság annyira egységes, mint korábban soha, és mindenki ellenzi a szovjet tilalmakat… Itt nagy figyelemmel kísérik Indiai véleményét. Ha bármilyen humanitárius jellegű segítséget tudunk ajánlani az éhínséggel szembenéző Magyarországnak, arra nagyon sokáig fognak emlékezni. A legjobban élelmiszerre, gyógyszerekre és ruhaneműre van szükség”.
Rahman minden részletre figyelt, jellemző, hogy még a Háy Gyulának (máshol Justus Pálnak) tulajdonított, röpiratként terjesztett forradalmi vers (Beszélgetés a miniszterelnökkel) angol fordítását is elküldte kormányának. Kádár biztosan értékelte…
DrMáriás Kádárja / Fotó: Prae.hu
„De kérdezem, hogy ki felel majd a sárba tiprott holnapért.
Mit írnak majd a történészek: október volt ez, jött a tél,
Ön adta el a nép reményét néhány megkopott rubelért.
Kádár miniszterelnök úr! Sok szolgarendszer megbukott már,
S Ön mindezekből nem tanul?
Ön csak szaval a szabadságról, miközben tankok közt lapul?
Jön az idő, Ön felelni fog, Kádár miniszterelnök úr!…”
Kádár János levelét megírta…
Érthető, hogy a Rahman majd minden lépését ismerő diktatúra és annak vezetője maga próbálkozott a magyarázkodással. Kádár János már 1956. november 29-én levelet írt Nehru miniszterelnöknek azért, hogy „hitelesen tájékoztassa”. „Néhány fényképet küldünk Excellenciádnak, amelyek jellemzik az ellenforradalmi bandák tobzódását Magyarországon ezekben a napokban” – írta az ekkor még közel sem magabiztos – Moszkva bármikor ejthette – Kádár.
Nagy a barátság – látszólag (Münnich, Kádár, Rahmanné, Rahman) / Forrás: Arcanum.hu
S mit írt a krumplis tésztás diktátorról Rahman (1956. december 14-ei jelentése az indiai külügyminiszternek)? „Kádár fő törekvése az volt, hogy megtörje a munkások és a nép, valamint a munkások és központi szervezeteik, tanácsaik egységét.
Provokációi, provokációs célú tüntetései kudarcot vallottak az utca népe jóvoltából, amely azonnal felsorakozott ellenük. Hasonlóképpen kudarcot vallott a letartóztatásokra és a diákok elleni razziákra alapozott taktikája is.
Már mindkettővel felhagyott… Napról napra növekszik a gyűlölet iránta a köznép körében. Ez mindenkinek azonnal feltűnik, aki elvegyül az átlagemberek között az utcán. Már nincs meg az emberekben a régi félelem attól, hogy nyilvánosan szidják őt.”
A nép egyszerű gyermeke / Fotó: Fortepan.hu
Képzelhetjük, mennyire tajtékzott Kádár, amikor ezekről a tájékoztatásokról hallott. Rahman számára nem voltak tabutémák: 1957. február 23-ai levelében tételesen felsorolta azokat a börtönöket (a foglyok becsült számával együtt), ahol információi szerint a letartóztatottakat fogva tartották – Fő utca, Markó utca, Kistarcsa, Maglódi út stb –, de ezután még ennél is jóval tovább ment.
A követség autójával elmentek a Bakonyba, hogy utánanézzenek az ellenálló csapatoknak. Rahman több emberrel elbeszélgetett, s a hallottak alapján mintegy kétezer szabadságharcosról írt.
El kell érni az ügyvivő visszahívását!
Azt hiszem, ez a néhány részlet is megerősíti, alapos okokból akarta kiutasítani a Magyar Népköztársaság az ügyvivőt. A felesége elleni játszmáról előző cikkemben írtam, most nézzünk azt az akciót, amit Rahman ellen akartak végrehajtani (ugyanaz a javaslat – 1958. október 28., amellyel kezdtem). „Rahman részéről több esetben tapasztaltuk, hogy leittasodik és ilyen esetekben megsérti a Magyar Népköztársaság törvényeit… Egy esetben egy indiai kereskedő társaságában ugyancsak leittasodva az éjfél utáni órákban erőszakosan behatolt a Katonai Ügyészség épületébe, provokálta az ott szolgálatot teljesitő őrszemeket. (Erre az esetre későbbi cikkembe visszatérek, a börtönben senyvedő Göncz Árpádékat „látogatta” meg – MG).
Rahman megnyilvánulásaiból arra következtetünk, hogy egy megrögzött antiszemita, indogermán nacionalista. (Egy ürgebőrbe öltözött Hitler – MG) Igen szoros kapcsolatot tart az angol és amerikai követség olyan beosztottaival, akik hazánk területén hirszerzéssel foglalkoznak. Pld. Selby-vel és Cable-val. A III/e. rendszabályon (lehallgatás – MG) keresztül olyan adatok jutottak birtokunkba, melyek bizonyitják, hogy Rahman hirszerzéssel foglalkozik hazánk területén.
Az alábbi akciónkkal azt szeretnénk elérni, hogy Rahmant az indiai kormány hivja vissza jelenlegi munkahelyéről…”.
Viktor bevetési terve / Fotó: ÁBTL
A terv nem volt túlzottan bonyolult, az ügyvivő egyik beszervezett ismerősét akarták bevonni. „>Viktor< fn. ügynökünk meghivja Rahmant vacsorára, hogy viszonozza Rahman előző meghivásait. A vacsora alkalmával több töményszeszt itat vele. A vacsora befejezése után, ügynökünk elviszi Rahmant egy általunk megjelölt, kisebb zenés pressóba. A pressóban egy, vagy két ügynököt és egy ügynököt helyezünk el, ugy intézzük, hogy asztaluk közvetlen szomszédságban legyen Rahmanék asztalához. Italozás közben az ügynökök összebarátkoznak Rahmannal. Rahman barátkozó természeténél fogva meghivja őket saját asztalukhoz. Ügynökeink itt tovább itatják és közben szórakoztatják. Az ügynöknő olyan helyzetet teremt, hogy Rahman közeledjen felé, mint nő felé. Az ügynökök egyike felveti, hogy menjenek el közösen egy komolyabb helyre, az Old Firenzébe. Itt tovább isznak és szórakoznak.
Mikor ügynökeink látják, hogy Rahman tulzottan leittasodott, a férfi ügynökök egyike összevitatkozik a nővel és Rahmannal, botrányt okoz és dulakodást hoznak létre.
Régi felvétel az Old Firenzéről / Fotó: Fortepan.hu
A dulakodásra az operativ tisztekből lévő rendőrjárőr megjelenik a helyszinen és intézkedést foganasit a dulakodókkal szemben. Az igazoltatás alkalmával látja, hogy diplomatával áll szemben, a járörök egyike telefonon értesiti a Külügyminisztériumot… Erre az esetre az osztályvezetés által meghatározott Külügyminisztériumban dolgozó elvtársat vonjuk be az akcióba… A Külügyminisztérium, a rendőr által dokumentált jelentést, saját véleményével kiegészitve, – mint megtörtént tényt, megküldi az Indiai Kormánynak…”.
Dulakodás / Forrás: ÁBTL
Ez volt az állambiztonság terve. Le akarták itatni az éjszakázni kedvelő, az italt sem megvető ügyvivőt, hogy aztán botrányba keverjék. Még érdekesebb, hogy egy másik jelentésből „Viktor” valódi személye is eléggé egyértelművé válik. Kizárásos alapon.
Igazolványkép / Forrás: Discovermyindia.eu
Láma ügynök jelentette?
Az említett “Viktor” ügynök Rahman feleségéről is jelentett, és bár az előírás szerint E/3-as személyben írt önmagáról, elég egyértelmű, hogy kiről volt szó. Két ember egy fél napot kettesben tölt, mindenfele csavarognak, sétálnak, aztán elkészül a jelentés (1958. április 25.). Ennek rövidített változatát közlöm:
“Viktor” jelenti / Forrás: ÁBTL
„A mai napon d. e. 11-től 3/4- óráig a Buddhista Misszió vezetője az Indiai Követség ügyvivőjének nejével, Rahmannéval töltötte idejét. dr. Hetényi a Váczi utcai Akadémia könyvesboltban találkozott Rahmannéval, aki az üdvözlés után arra kérte meg dr. H-t, hogy legyen segitségére a könyvvásárlásnál… dr. H. segitségével azután kb. 1200 Ft, értékben vásárolt Rahmanné, kb. 16 könyvet és egy kinai reprodukciót, illetve egy kinai tekercsképet… A boltból való távozáskor, tréfásan megjegyezte, hogy fél, mit fog férje ahhoz szólni, hogy ily nagy összegü könyvet vett? (Előző cikkemben bemutatott csempészését ismerve mi tudjuk, miből telt erre – MG) … Mikor Rahmanné a könyvüzletben végzett megkérdezte dr. H-t, hogy volna-e ideje őt még kicsit elkisérni, mivel egy-két helyen még körül szeretne nézni. Dr. H. igenlő válaszára először egy belvárosi porcelánkereskedésbe mentek… dr. H. megjegyezte, hogy a husvéti ünnepeket vidéken töltötte a feleségével… Sétaközben emlitette még Rahmanné, hogy rövidesen talán elmegy Bruxellesbe a világkiállitásra.”
Séta közben / Forrás: ÁBTL
És így tovább. „Viktor” minden jel szerint – bár a szőrös szívű magyar bíróságokon, ahol sokszor mintha (hangsúlyozom: mintha) az ügynökök érdekeit védnék a bemártott, feljelentett áldozatok helyett, ez nem állna meg – azonos volt az említett Hetényi Ernővel. A két oldalas jelentés szerint sok helyen jártak a városban, és “Viktor” beszélgetésük minden mozzanatáról beszámolt. A logika azt diktálja: Hetényiről van szó (aki valóban meghívhatta korábban Rahmant is). Nagyon nem is lepődheténk meg ezen. Nem lehet véletlen, hogy a vallásüldöző Rákosi-diktatúrában Hetényi vezetésével 1951-ben megalakult a magyarországi Buddhista Misszió, majd 1956-ben megalapították a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetet. A rendületlenül cáfolt – és nem megalapozott – pletyka szerint egyébként Rákosi Mátyásné támogatásával. „Mulatságos anekdoták keringtek ennek a ténynek egyes velejáróiról. Pl. Hetényi belügyminisztériumi engedéllyel tartott a lakásán egy szvasztikás buddhista zászlót. Egy alkalommal, mikor az ÁMM egy német küldöttsége megpillantotta a horogkeresztet, és felháborodottan rákérdezett, Hetényi csak ennyit válaszolt: „Számomra ez napjelkép és nem pedig a gyilkolásé”. Sokáig legendaként keringett az is, hogy Rákosi Mátyás felesége buddhista volt, s ez is közrejátszhatott a hazai buddhizmus hivatalos elismerésében. Ennek a történetnek a hitelességét azonban Hetényi mindenkor tagadta” – írta Farkas Attila Márton Buddhizmus Magyarországon című tanulmányában.
Hetényi Ernő (középen) / Fotó: Terebess.hu
Ennél is érdekesebb a következő interjú-részlet. Amikor László Andrást, a Jobbik kapcsán ismertté vált tradicionalista filozófust, teológust, volt buddhista papot – akit megfigyelt, majd letartóztatott az állambiztonság a rendszerváltás előtt és aki egy ideig a rend titkára volt – Hetényiről kérdezték, ezt mondta: „Felettébb ambivalens véleményem van róla. Úgy mondhatnám, hogy nem sok ember volt, akitől annyi jót kaptam volna és annyi rosszat. Aki annyit segített és ugyanakkor annyit ártott volna, mint ő. Nagyon ambivalens valaki volt, mint ember is: 1945 után a politikai rendőrségnek a tisztje is volt”. Majd arra a kérdésre, hogy az említett Buddhista Missziót éppen a másként gondolkodók megfigyelésére hozták létre, így felelt: „A politikai vezetők azt gondolták, hogyha létrehoznak egy egyházi szervezetet, mondjuk egy buddhista szervezetet, majd mindenki odarohan. De ez csak részben volt így. Hetényi Ernőt, aki régebben a teozófiai társulat tagja volt, az új rezsim felhasználta. Amikor a teozófiai társulatot beszüntették és illegalitásba kényszerítették, az összekötő ember Hetényi volt.
Amelyik összejövetelről Hetényi tudott, oda kiment a razzia, amelyikről Hetényi nem tudott, oda nem ment ki a razzia.
De kétségkívül igaz, hogy a Buddhista Misszió fórumot biztosított a másként gondolkodók számára. Az is igaz, hogy a Hetényi Ernő vezette Missziónak ezért áldásos tevékenysége volt. Egy olyan korban adott ki olyan dolgokat, amikor semmihez sem lehetett hozzáférni. De mindezek mellett Hetényi Ernő egy olyannyira ellentmondásos személyiség volt, akihez foghatót soha nem is láttam az életemben. Akiben a jó és a rossz szándék nagyon magas hőfokon és egyszerre volt jelen… Jó barátságban voltunk, gyakran összejártunk és láttam őt mindenféle emberi vonatkozásában. Volt benne egy nagyon kedves bohém – ez volt az egyik vonása – , egy nagyon kedves, jó szándékú, segítőkész bohém.
És egy démoni vallatótiszt – ez volt a másik arculata.
Démoni arca persze egy-egy fényképen másnak is lehet:
László András az általa alakított Pantholokatolikus Egyház jelképével, Forrás: Origo/Facebook.com/pannon.front
Nem tudjuk, mennyire megalapozott ez a vélemény, mindenesetre nem egyedülálló. Pressing Lajos buddhológus finomabban fogalmazott, de szavai összecsengenek az előzőkkel: „Nagyon ellentmondásos személyiségnek láttam, és most is így látom. Számomra nem meggyőzőek azok a legendák, amelyek a személye köré szövődtek, és amelyeket részben maga is táplált. Valószínűnek tartom, hogy a Buddhista Misszió alapításakor alapvetően világi motivációk vezették, sőt nem kizárt, hogy együttműködött az akkori állammal.”
Ezek a megnyilatkozások alátámasztják az állambiztonsági érintettséget. A jelentésekből úgy tűnik, minden bizonnyal Hetényi volt “Viktor” és neki kellett volna elvinnie Rahmant a végzetésnek szánt mulatozásra. Folytatom.
A kép illusztráció, Kádár és Farkas Mihály látható rajta, forrás: Fortepan.hu
http://hamvasintezet.hu/hu/
Facebook
Twitter
YouTube
RSS