Különleges eseménynek tekinthető, amikor a résztvevők cinkosan úgy tesznek, mintha bármi tétje lenne a beszélgetésnek, tényleg léteznének liberális szavazók, akiknek a döntése érdemben befolyásolhatná a választásokat, és ezért konferencia-sorozat segítségével – ahol a szavazatokra ácsingózó jelöltek bizonyíthatják alkalmasságukat – próbálják a helyes irányba, a helyes párthoz terelni őket. Az est sztárvendége ezúttal Gyurcsány Ferenc volt, aki személyiségei közül mindegyiket felmutatta a széksorokon helyet foglaló összes magyar liberálisnak a Gödör Klubban. Volt felháborodásában üvöltve őrjöngő Ferenc, láttuk a református lelkipásztor halk szavával könyörgő Ferencet, valamint a régi, átlagemberrel könnyen szót értő, pápaigyerek proliferit is.
AMBRÓZY ÁRON, VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ – PestiSrácok.hu
Noha szavak szintjén a politikában példátlan módon az államhatalom megszerzésére és megtartására törekvő, és emiatt diktatórikus Orbán leváltása, a rezsim elkergetése (a végtelen és kalandos szófordulatait képtelenek vagyunk felidézni) a cél, Gyurcsány egészen a 10. percig nem is hozta szóba a főellenséget, inkább xp-re ment és tápolt. A baloldalon gyülekező számtalan pártot, pártocskát gyalázta, akik nem akarnak összefogni vagy összefogni akarnak, de semmiképpen sem igaziellenzékiek, mint ő. A lényeg az, hogy a Demokratikus Koalíción kívül csak komolytalan, gyenge, ostoba, vagy éppen Orbán kottájából játszó erők találhatóak a haladó oldalon.
Koordinált versengés és leszámolás a kis baloldalon
A baloldali összefogás olyan, mint egy Rizikó-party. Mindenki előtt a végső győzelem lebeg, de alkalmi koalíciókkal és alkalmi árulásokkal lehet a célhoz közelebb kerülni. Meglátása szerint a koordinált jelöltállítás egy helyes, működőképes eszköz, hiszen 20-25 körzetben esélye sincs a baloldalnak, ott kell jelölteket állítaniuk a pártoknak, hogy legyen listájuk, a többi helyen meg koordináltan csak egyet, és ez fog elvezetni a végső győzelemhez. Azzal sem a beszélgetőpartnere, sem ő nem foglalkozott, hogy úgynevezett csatatér választókerületből, ahol egy hiteles jelölt a teljes baloldallal a háta mögött érdemben felveheti a versenyt a Fidesz jelöltjével, mindösszesen körülbelül 30 van, optimistábbak szerint 50. De ezekben a választókerületekben is nehéz megegyezni, hiszen helyben beágyazott, népszerű jelölteknek kell visszalépni a budapesti kávéházak asztalán, kockás papírokon felbuzgó ambíciók miatt, valamint az átszavazási hajlandóság is csekély.
E korábban vázolt tökéletes tervet később ő maga is bírálni kezdte egy másik személyiségével, mikor felötlött benne, hogy sokkal aktívabbak az aktivisták ott, ahol a saját jelöltjükért küzdenek, valamint a pártok logója fontosabb, mint a jelölt. A teljes összefogás pedig értelmetlen, hiszen lényeges pontokon különböznek a baloldali pártok, csak az Orbán-ellenes küzdelem köti össze őket, ami pedig kevés a kormányzáshoz. Végül egy harmadik Ferenc azzal oldotta fel a problémát, hogy értelmetlen ugyan így, összefogva legyőzni a Fideszt, hiszen kormányképtelenek lennének, de legalább kiderülhetne, hogy le lehet győzni a Fideszt, és akkor egy előrehozott választáson már a legyőzött Fidesszel szemben indulhatnának összefogás és koordináció nélkül. A győzelem pedig azért lehetséges, mert a haladó matek szerint az ország több, mint fele (értsd: mindenki, aki nem szavaz a Fideszre) automatikusan a pokolba kívánja a kormányt.
Csak a számok változnak, a célok nem. (fotó: ideiglenes.wordpress.com)
A műsorvezető, Tótha Csaba, a Republikon Intézet fő-tótumfaktuma, ekkor már együtt lélegzett, hintázott, bólogatott a széken Ferenc hevült előadásával, gesztikulációival, mint egy izgatott tanárnő, miközben a kedvence a kerületi szavalóverseny középdöntőjében áll a színpadon. Néha egy-egy szónál ki is segítette, nehogy Ferenc kiessen a szerepéből, miközben Orbán galádságait, rendszerének embertelenségét kellett szembeállítani Gyurcsány Ferencnek saját munkásságával, amibe nem csak az ország, hanem ténylegesen ártatlan emberek rokkantak bele.
Egy hibátlan ember szerény büszkesége
Ferenc szerint majdnem hibátlan volt az ő kormányzása, ami nem sikerült, az a szocialista párt berkeiben megbúvó nemzeti elhajlók miatt nem ment. De a liberálisokkal, legalábbis Kuncze Gáborig, szeretett együtt kormányozni, rájuk lehetett számítani a szocialisták becsületesebb, nemzeti ügyeket fontosnak tartó kisebbsége elleni belső harcokban és leszámolásokban. Ő ezt polgári attitűdnek nevezi, amely szerinte a néhai koalíciós partner legfőbb erőssége volt. De mindenképpen hiba volt az egészségügyi reformot egy tapasztalatlan emberre bízni, és ez talán a legnagyobb hibája – ahogy ő látja ezt tizenvalahány év távlatából.
A 2006-os terrorra ugyan nem büszke, fáj neki, hogy fájtak azok a viperával és tonfával végrehajtott ütések, de nem tehetett másként, hiszen rendnek kell lenni. Ekkor a rendpárti Ferenc szólt a közönséghez, aki szerint egy kormánynak kutya kötelessége rendet tartania az országban, betartatnia a törvényeket, csak ezt a rendpárti Ferencet azonnal elfelejtette, amint a migránsok illegális betörési kísérletei kerültek szóba később. Ott a szív és a szeretet hangja beszélt már Ferencből, nem a szomorúan, de ütlegelő Ferenc.
Azonnal visszatért azonban a színpadra a szerető szigorra hajlamos, kemény államférfi, amikor a veszélyes tendenciák kerültek szóba. A „befelé forduló, kirekesztő nacionalizmusok” alatt feltehetően a mostanra teljesen elszigetelődött Orbán-kormányra céloz, amellyel Lengyelországon, Szlovákián, Csehországon, Ausztrián, a bajor kormányon, Jean-Claude Junckeren és Donald Tuskon kívül már csak keleti önkényurak állnak szóba. Olyan drámai hangnemben beszélt a „nacionalista, übermensch” jellegű rendszerről – nem kímélve annak szerinte gyáva kiszolgálóit sem –, mintha a kormány pribékjei már vernék az embereket az utcán és a kapualjakban, szemeket lőnének ki, a bíróságok pedig szórnák az ítéleteket az összevert emberekre.
„Nem azt mondták, Feri!” (fotó: PS)
A nagy mesélő
Gyurcsány a kormány rossz teljesítményét próbálta alátámasztani azzal a hencegéssel, hogy a DK semmilyen törvényt nem szavazott meg a parlamentben. Van ez a csodálatosan magabiztos hit a balliberális oldalon – beleértve az önmagát A Szakma letéteményesének tartó baloldali újságírást –, amely szerint ők a mérce, így amit ők támogatnak, az jó, amit pedig nem, az rossz. Ez az a vakhit, amely Gyurcsányt és nem kevésbé elszánt csapatát ilyen hosszan megtartja a politikában, de egyúttal távol tartja őket a kormányzástól. Ezt a józanul mérlegelő Ferenc is beláthatta, mert nem a választás megnyeréséről értekezett, hanem a diktatúra megtöréséről, amit ő a kétharmad lebontásával képzel el, mit sem törődve azzal, hogy a fontos kétharmados törvényeket évekkel ezelőtt elfogadta az országgyűlés, és ez a többség azóta ugyanolyan, csupán jelképes dolog, mint a három tucat ember előtt lebonyolított választási fórumok.
Láthattuk őszinte Ferencet is, aki nyíltan elmondta, hogy az ország biztonságát jelképező határkerítés ellen beszélni ma már politikai öngyilkossággal ér fel, ezért ő a kerítésre mint a korlátlan létszámú menekült szervezett bevándoroltatásának eszközére tekint. Természetesen a korrupción sopánkodás megkerülhetetlen egy baloldali szeánszon, így kiderült, hogy a magyar tulajdon Orbánék számára az általuk irányítható tulajdont jelenti, amit Gyurcsány Ferenc helytelenít. Mivel csak a magyar oligarchák érdekeit követő gazdaságpolitikát ostorozta, feltételezhetően azzal nincs problémája, ha a gazdaságpolitika külföldi oligarchák (haladó nevükön: nagyvállalatok) érdekeihez igazodik. Az MNB „függetlenségének felszámolása” azonban rettenetesen zavarja, igaz, ő is elismerte, hogy nem intézményi szinten szűnt meg a függetlensége, hanem csupán azzal, hogy Matolcsy György a magyar jegybank élén segíti a magyar kormány céljait.
Ha nem vesszük figyelembe a többi országot, akkor ilyen sehol máshol nincs
Kérdésünkre megerősítette a határon túli magyarok választójogáról Gyurcsány Ferenc, hogy változatlanul elvenné tőlük. Ebben a tárgykörben ismét a kinyilatkoztató Ferencet hallottuk, hiszen egyedül ő tudja, meri, és teszi mondja a helyesnek vélt megoldást, szerinte mindenki más gyáván behódol a kormány narratívájának. A volt miniszterelnök nemzetfogalmát fémjelzi az a kijelentése, miszerint a határon túliak érdeklődése az anyaországi politika iránt azzal említhető egy lapon, hogy őt is érdekli ideológiai alapon, mi lesz Németországgal vagy Macronnal. Ezután azt is felemlegette, hogy hiába érzi magát még mindig egy pápai gyereknek, mégsincs ott önkormányzati szavazati joga, mert nem ott él. Szerinte tehát a határon túli magyaroknak ugyanannyi joguk van beleszólni abba, hogy lesz-e miből működtetniük az intézményeiket, illetve kapnak-e politikai védelmet az utódállamokban elő-előforduló magyarellenes intézkedések esetén, mint hogy például Pápán egy Gyurcsánynak nem tetsző polgármestert választanak meg. A megadott állampolgárságot ugyan nem venné vissza, de azért láthatóan az is tüske a szemében:
Lényegében nincs olyan Európában, hogy érdemi helyben lakás nélkül automatikusan állampolgárságot adnak.
Magyarország ráadásul szerinte kétszeresen is unikális, hiszen helyben lakás nélkül tömegesen ad állampolgárságot csupán származási indokkal, továbbá úgy ad szavazati jogot, hogy nem kell hozzá helyben laknia az illetőnek.
Ilyen kombináció nincs sehol máshol
– jelentette ki.
Csakhogy például a határon túl élő szlovák állampolgárok évek óta rendelkeznek szavazati joggal, a határon túli franciák és olaszok számára pedig még külön választókerületek is vannak a világban (például az USA-ban élő olaszoknak vagy a Kanadában élő franciáknak), akik így előre meghatározott számú képviselőt küldhetnek az anyaország parlamentjébe. Igaz, ezek az országok nem a „merjünk kicsik lenni” eszme mentén rendezkedtek be.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS