Bár píárinterjúk sora íródott az elmúlt években, amelyek a Magyar Nemzeti Balett állítólag csodás megújulásáról, hatalmas sikereiről szóltak, a valóság sajnos egészen más képet mutat. Kiváló magyar táncművészek sorát rúgták ki, üldözték el, jó néhánynak derékba törték a karrierjét, hogy a helyükre külföldieket vehessenek föl. A bíróság szinte kivétel nélkül minden kirúgást jogellenesnek minősített, és több tízmilliós jóvátételt ítélt meg a táncosoknak. A korábbi 90 helyett ma már csak a táncosok 40 (azaz negyven!) százaléka magyar, a próbák angol és orosz nyelven folynak. A „Magyar” „Nemzeti” Balettben. Sok százmillió forintnyi közpénzt költenek külföldi turnékra, ám azokon javarészt nem magyar táncosok lépnek föl, nem magyar darabokat adnak elő, hanem külföldi koreográfusok által színpadra állított külföldi darabokat külföldi balettosokkal. Solymosi Tamás, a nemzeti balett vezetője viszont azt vallja: a zene és a tánc nem lehet nemzeti, csak nemzetközi… Az ámokfutás mára odáig fajult, hogy a táncművészeti egyetemről kikerülők jó részének nem ajánl szerződést, így ők kénytelenek külföldre menni.
A Magyar Nemzeti Balett a Magyar Állami Operaház világhírű balettegyüttese, az ország első számú és talán legfontosabb táncegyüttese, amely az országban egyedüliként játszik klasszikus nagybaletteket. Túlzás nélkül: a Magyar Nemzeti Balett hungarikum, nemzeti kincs. Az intézmény élére 2011-ben nevezték ki Solymosi Tamást, akinek olyan legendás elődök munkáját kellett volna folytatnia, mint Harangozó Gyula, Seregi László, Szakály György, ifjabb Harangozó Gyula és Keveházi Gábor. Azonban egyre több jel mutat arra, hogy ehhez a feladathoz nem tudott felnőni. Tévútra, zsákutcába vezette a nemzeti intézményt.
Solymosi Tamás röviddel igazgatói kinevezése után „tisztogatásba” kezdett. Az elmúlt években kiváló magyar táncművészek tucatjait rúgta ki, vagy hozta őket olyan helyzetbe, hogy végül kénytelenek voltak önként távozni. A leggyakoribb kirúgási ürügy a szakmai alkalmatlanság volt, ami világszínvonalú, díjak sorával elismert művészek esetén igencsak furcsán hangzik.
A magyarok helyére pedig egyre inkább külföldieket szerződtetett. Mintha a magyar táncosok nem lennének képesek ugyanolyan teljesítményre, mint a külföldiek.
Míg 2011-ig a nemzeti balett táncosainak 90 százaléka a Magyar Táncművészeti Egyetemen (korábbi nevén: Állami Balettintézet) végzett magyar művész volt, addig mára csupán 40 (azaz negyven!) százalék a magyarok aránya. Ez világosan kiderül a portálunk birtokába került, pár hónappal ezelőtti taglistáról, amelyen a 103 aktív táncos közül mintegy hatvan külföldi volt.
Karina Sarkissova és Jurij Kekalo A kalóz című balett próbáján a Magyar Állami Operaházban 2017. április 18-án. A táncmű koreográfusa Anna-Marie Holmes és Solymosi Tamás volt. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Mitől magyar? Mitől nemzeti?
Eközben lelkendező, píárszagú újságcikkek készülnek arról, hogy a Magyar Nemzeti Balett Kárpát-medencei körutazásra indult, vagy éppen New Yorkban turnézik 800 millió adóforintból, ahol úgymond a „magyar kultúrát” népszerűsítik. Igen ám, csakhogy nem pusztán a magyar táncosok szorultak kisebbségbe a balettben, hanem a magyar darabok (Seregi László, Harangozó Gyula vagy például Pártay Lilla remekművei) és a magyar koreográfusok is. Ráadásul a New York-i út sem hagyományos „turné” volt, hiszen nem az amerikai fél hívta meg a társulatot, nem ők állták a 800 milliós cechet, hanem a magyar adófizetők. Ami persze nem lett volna baj, ha valóban a magyar kultúrát népszerűsítették volna.
Ám mitől „magyar kultúra” az, amiben szinte semmi sem magyar? És miért kell „Magyar” „Nemzeti” Balettnek nevezni azt az intézményt, amely sok százmillió forintnyi közpénzből egyre inkább külföldiek műveit népszerűsíti külföldi előadók segítségével? Miért nem nevezik át Misi Mókus Balettnek? Vagy Solymosi Tamás Tánccsoportnak? Hiszen annak vezetője láthatólag nem nemzeti, hanem magánintézményként, már-már a sajátjaként kezeli az együttest…
A portálunknak nyilatkozó – állásukat féltő, és ezért (egy kivételével) nevük elhallgatását kérő – balettosok elkeseredetten említették, hogy már vannak olyan darabok, ahol egy-egy szereposztásban mutatóban sincs magyar táncos, mert láthatólag a vezetés jobban szereti a külföldieket. Példaként említették a Falling Angels-t és a Sarabande-ot, amelyeknek egy-egy szereposztásából eltűntek a magyarok.
Solymosi Tamás A kalóz című balett próbáján a Magyar Állami Operaházban 2017. április 20-án. (Fotó: MTI/Kallos Bea)
Intrika és személyes sértettség
Az eseményeket testközelből ismerő, megszenvedő informátoraink szerint az egyre durvuló belviták és a magyar táncosok háttérbe szorításának hátterében elsősorban Solymosi Tamás személyes sértettsége állhat. A sértettsége egyfelől onnan eredhet, hogy miután elvégezte a táncművészetit, szólistaként nem szerződtették a nemzeti balettbe, így külföldön, Angliában, Hollandiában táncolt hosszú ideig, ott szívta magába azt az internacionalista életérzést, amelyet 2011 óta idehaza is próbál meghonosítani. A sértettség másik oka az lehet, hogy négyszer is pályázott a táncművészeti egyetem rektori tisztségére, de mindannyiszor alulmaradt. Akár emiatt, akár másért, mindenesetre tény:
2017-ben nem újították meg az operaház és az egyetem közötti együttműködési szerződést. Pedig a két intézmény 62 évig szinte szimbiózisban létezett, és akik korábban az Állami Balettintézetben, illetve jogutódjában, a táncművészetin végeztek, azok többségét a nemzeti balett szerződtette.
A táncművészeti egyetem – a nemzeti baletthez hasonlóan – egy nemzeti kincs, hungarikum, amelyet 1950-ben (Állami Balettintézet néven) azért alapítottak, hogy az operának legyenek táncosai. Vitathatatlanul ez Közép-Európa legjobb táncosképzője, ám a személyes sértettség és bosszúvágy miatt a balett vezetése évek óta próbálja lehetetlen helyzetbe hozni az egyetemet. Az ott végzett kiemelkedő tehetségek közül egyre többeknek nem ajánlanak szerződést Solymosiék. A balett vezetője lapinterjúkban a táncművészetin folyó képzés elavultságával magyarázza az egyetemisták negligálását, ám ezt cáfolja az a tény, hogy az itt végzetteket tárt karokkal várják Európa legjobb balettegyütteseiben…
Elüldözött tehetségek
A végzős táncosok semmibe vétele azért is aggasztó, mert a felsőoktatási törvény szerint az állami képzésben részt vevőknek a diplomaszerzés után húsz éven belül Magyarországon kell elhelyezkedniük legalább annyi időre, ameddig a képzésük tartott. (A táncművészeti egyetem esetében ez hároméves képzést jelent.) Ha ez nem sikerül nekik, fizethetik vissza a felsőoktatási képzésük költségét, mintegy hatmillió forintot.
Azzal, hogy Solymosiék nem szerződtetik ezeket a frissen végzett, fiatal tehetségeket, nehéz helyzetbe hozzák őket, hiszen Magyarországon nincs más, klasszikus nagybaletteket játszó intézmény. Így külföldre kényszerülnek, ám Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett, hogy itthon is álláshoz kell majd jutniuk valahogyan…
Fiatal tehetségeket veszít az ország, és a képzésükre fordított tetemes közpénz után is futhatunk. (Ha a képzés teljes, kilencéves idejét nézzük: ez fejenként körülbelül húszmillió forintot jelent!) Egyébként a felsőoktatási törvény azt is tartalmazza, hogy a „magyar állam köteles törekedni arra, hogy az ösztöndíjas hallgató számára a képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson”. Ám Solymosi Tamásék az egyetemmel való megbékülés helyett inkább létrehoztak egy konkurens iskolát az operaházban, ahol fejenként havi 12-39 ezer forintért képzik a leendő balettosokat.
Magyar zászló az ajtón? Levenni!
Leírni is szomorú: a Magyar Nemzeti Balettben a próbák ma már angolul és oroszul folynak, a próbarendet is angolul írják ki először. Mintha nem is Magyarországon lennénk… Kozmér Alexandra prima balerinát – több társával együtt – tavaly nyáron rúgták ki a nemzeti balettből. Ő azonban munkaügyi pert indított a döntés ellen. Kirúgásának indoka az volt, hogy „nehéz mellé partnert találni”, „nehéz őt megemelni”, „túlsúlyos”. Ám ezek csak ürügyek voltak, hiszen pár hónappal korábban, a Kárpát-haza turnén még a Víg özvegy címszerepét táncolhatta, 2017 novemberében pedig az Etűdök főszereplője volt. És a vak is látja rajta: nádszálvékony.
Kozmér Alexandra a PestiSrácok.hu-nak úgy nyilatkozott: kirúgásában szerepe lehetett annak is, hogy néhány éve kitettek egy magyar zászlót a női öltöző ajtajára augusztus 20-a, az államalapítás ünnepe előtt. (Egyébként a férfi öltözőre is kikerült egy nemzeti trikolór.) Elmondása szerint az eset után Solymosi óvatosan utalgatott rá, hogy nem túl szerencsés az a zászló az ajtón. Hogy miért, azt az igazgató nem közölte, de a táncművész szerint a szerződtetési gyakorlatával szembeni kritikának vehette. Solymosi talán azt hitte, így bírálják őt, amiért a magyarok helyett külföldiekkel tölti föl az együttest. Később a magyar zászló eltűnt mindkét öltöző ajtajáról – hogy ki vitte el, Alexandra nem tudja, de vannak elképzelései…
Kozmér Alexandra és Macher Szilárd az Adagiettóban. (Fotó: MTI/Kanyó Béla)
Egy babaprogramos táncost is ki akart rúgni
Négy évvel ezelőtt is volt egy durva kirúgási hullám a Solymosi vezette együttesnél: 2015 februárja és márciusa között tizennégy kitűnő magyar táncost távolítottak el mondvacsinált ürügyekkel, köztük két Harangozó Gyula-díjas balettost: Túri Sándort és Macher Szilárdot. Utóbbi jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetem igazgatója, balettmestere. (A Harangozó-díj a balettosoknál a legmagasabb szakmai kitüntetés: olyan, mint a színészeknél a Jászai Mari-díj.) A Solymosi-féle kirúgási ürügyek (legtöbbször: alkalmatlanság, „alaki, kondíciós hiányosságok”) egyfelől sértőek, megalázóak, másrészt igaztalanok is, amit a munkaügyi bíróság is szinte minden esetben megállapított, és sok millió forintnyi jóvátételt ítélt meg jogerősen a kirúgottaknak.
Így valójában a közvagyont is kár érte, hiszen a jogtalanul kirúgott művészeket végül közpénzből ki kellett fizetni, ám mivel ők nem dolgozhattak, helyettük másokat szerződtettek, akiket viszont szintén fizetni kellett. Ez a kettőt fizet, egyet kap esete…
Több balettos egybehangzó állítása szerint tavaly nyáron egy olyan táncoslányt is ki akart rúgni Solymosi Tamás, aki éppen lombikbébiprogramon vett részt, és emiatt hiányzásai voltak. Mikor fél év múlva véget ért a program, újra meg akart szabadulni tőle, de végül ezt a kirúgási szándékát is visszavonta a balett vezetője. A lány jelenleg tartalékban van.
A nemzeti balett arra hivatkozik, hogy más országokban is sok a külföldi a nemzeti balettegyüttesekben. Ez azonban két okból is sántít. Egyrészt: kevés ország büszkélkedhet a miénkhez hasonló, hetvenéves múltra visszatekintő, világszínvonalú táncosképzéssel. Másrészt: amelyik igen, az meg is becsüli az odahaza végzetteket, és előnyben részesíti őket a külföldiekkel, külföldön képzettekkel szemben. Ugyan Európa nagy balettnemzetei (oroszok, franciák) is egyre inkább „nemzetköziesítik” nemzeti balettegyütteseiket, ám alapvető különbség, hogy a külföldiek közül is elsősorban azokat veszik föl, akik a saját balettegyetemeiken végeztek.
Sokakat kirúgni sem kellett, mentek maguktól: 2010 óta nagyjából húszan. Egy mellőzött balett-táncos ugyanis körülbelül annyit keres, mint egy Tesco-pénztáros. Arról nem is szólva, milyen lelki törést okoz a fiatalságuk és erejük teljében lévő, díjakkal kitüntetett magyar balettosoknak, amikor egyik pillanatról a másikra külföldről szerződtetett táncosokkal játszatják el a szerepeiket, nekik pedig epizódszerep vagy annyi sem jut.
A félelem légköre
Jól rávilágít a Magyar Nemzeti Balettnél uralkodó légkörre az a 2014-es nyílt levél, amelyet egy Magyarországon született, félig szír származású magyar táncos írt Solymosi Tamásnak. Beszámolt róla, mennyire félnek Solymositól a táncosok. Részlet a levélből:
A magyar-szír táncos levelében azt is írta: reméli, őszintesége miatt nem éri hátrány. Pedig pont ez történt. Balettos forrásaink szerint ezek után annyira elfogyott körülötte a levegő, hogy 2015-ben kénytelen volt távozni; ma már Horvátországban táncol.
A zene és a tánc nem lehet nemzeti?
A nemzeti balett és az egyetem közötti vita nem újkeletű. Ám Solymosinak sikerült az egész perpatvart külföldre is exportálnia, amikor bő egy éve a Dancing Times brit táncszaklapnak nyilatkozva keményen bírálta a Magyar Táncművészeti Egyetemet, a nemzeti balett előző vezetését és a táncosokat is. Többek között arról beszélt: szinte a nulláról kellett fölépítenie mindent, hiányzott a klasszikus balett az egyetlen klasszikus balettegyüttesből, a táncosok egy része már teljesen alkalmatlan volt a komolyabb tánctechnikákra, őket ki kellett rostálni. Azt elismerte, hogy nagyjából 50-50 százalék lett a magyar és külföldi táncosok aránya, de szavai szerint
a zenének és táncnak nincsenek nemzeti határai, azoknak közös nemzetközi nyelvük van.
Hogy miért volt szükség egy hazai nézeteltérést, az egyetemmel való vitát világgá kürtölni, és egy kiváló magyar tanintézményt külföldön savazni, érthetetlen. Mindenesetre az interjút Szakály György, az egyetem rektora sem hagyta annyiban, és a brit lapnak írt válaszlevelében rámutatott:
Solymosi személyes sértettségéből fakadóan szándékosan le akarja rombolni az iskola tekintélyét, és különböző hazai és külföldi sajtóorgánumokban valótlanságokkal támadja őket. Ennek a sértettségnek a hátterében az áll, hogy hiába pályázott már négyszer (!) az egyetem rektori tisztségére, nem ő nyert. Ezeket a vereségeket azóta is képtelen elfelejteni, megbocsátani, erre vezethető vissza mindaz, ami azóta történik.
A rektor kiemelte: az operaház és az egyetem között 62 évig szoros együttműködés volt, ám azt 2017-ben az opera nem újította meg, és a döntését lényegében meg sem indokolta. Azóta az egyetem növendékei egyre kevesebb és kisebb szerepeket kapnak a nemzeti balettben. Szakály György leveléből kiderült: miközben Solymosi elutasította az egyetemisták fizetésének emelését, aközben a külföldről érkezetteknek négyszer-nyolcszor annyit is hajlandó volt kifizetni ugyanazokért a szerepekért. A levél arra is kitért, hogy Solymosi alkalmatlanságra hivatkozva 14 olyan jeles balettművészt is kirúgott (2017-ben vagy korábban), akik közül többen az egyetemen balettmesterként tanítottak. Ráadásul – és ez lenne a lényeg – valamennyien megnyerték a munkaügyi perüket az opera ellen, hiába állította Solymosi ennek az ellenkezőjét.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS