Kiscsoportos utálkozóverseny Gül Baba türbéjénél

Talán csak az indokolatlan hétfővel lehet hihetően elmagyarázni, mit kerestünk este a Gül Baba türbéjéhez szervezett dupla tiltakozáson. A rendőrség ugyan egy kisebb végvár védelméhez elegendő élőerőt biztosított rendezvényhez, ahol ennek ellenére csupán kétszer 10 fő vett részt. És a kétszer 10 fő is – jó magyar szokás szerint, ha már úgyis átitatták az estét a történelmi sérelmeink – két részre oszlott.

AMBRÓZY ÁRON – DEZSE BALÁZS

Az esemény kísértetiesen hasonlított az afroamerikaiak által sipákolt kultúra-kisajátításra, amit akkor szoktak előhúzni, amikor egy fehér ember raszta hajat visel, vagy rap-et hallgat. Így történt ez hétfő este is a Rózsadomb lábánál, amikor a Vajnai Attila-féle Európai Baloldal Szily László független újságíró társaságában odacsődített tíz ellentüntetőt az ellentüntetésre. Ha más nem is történt, tüntetés-módszertani újításként megtapasztaltuk, hogy az ellenségünk ellensége az ellenségünk. Itt senki nem szerette egymást, a szekérderéknyi rendőr meg álmélkodva nézte a kéttucatnyi háborodottat, akik elfeledkezve a közös ellenségről, nekiálltak egymásra haragudni.

Az ellentüntetés ellentüntetését az váltotta ki, hogy egyesek nekiálltak sérelmezni, hogy milyen jogon sajátítja ki bárki az Erdogan iránt érzett ellenszenvüket, főleg olyanok, akikkel ideológiailag nem állnak azonos platformon. Miközben ez történt, az Identitás Generáció egyik tagja görög gyrost javasolt az esti piálás utánra, megtorpedózva ezzel a szultán látogatása miatt 50 százalékos akciókkal kedveskedő kebab-bizniszt, addig az Európai Baloldal azon volt felháborodva, hogy mit keresnek egy ellentüntetésen olyanok, akik a jobboldalra sorolják magukat. Az este nyertesének az a két, mohamedán jelmezbe öltözött kishölgy tekinthető, akik nevetni jöttek ki, és nevettek is.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

A meghívóban ugyan nem esett szó róla, de az utolsó pillanatok egyikében kiderült, hogy Puzsér Róbert is beszélni fog a rendezvényen, hogy aztán az utolsó utáni pillanatban kiderüljön, mégsem. Puzsér valóban megjelent, de amikor látta, hogy túl nagy érdeklődésre nem számíthat, mégis inkább más dolga akadt, és a kocsmákban megszokott klasszikus elbotorokálás stratégiáját választotta, vagyis félrevonult telefonálni, majd soha nem láttuk többé. Mi megértjük, nekünk is lett volna jobb dolgunk. Vagy legalább egy olyan utcában tettük volna a semmit, ahol nem szerelik le a kukákat az illusztris vendég kedvéért, és akkor szégyenszemre nem hajigáljuk szerteszét a csikkeket.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Tehát Puzsér jobbra-balra (ezt majd ő eldönti) el, maradtak az IG elhivatott tagjai, akik történészi szemmel is feltűnően pontosan összefoglalták, miért nem fogjuk soha megkedvelni a törököket. Minden olyat elmeséltek maguknak, ami miatt mi az EU4-ben mindig kényszeresen a törökökre támadunk, akkor is, ha a játékmechanika sikoltozva tiltakozik.

Talán az egyetlen, amit sajnálunk, hogy a fotósunk éppen máshol volt, mikor a kétszer 10 fős társaság csak egy sor rendőrrel elválasztva próbálta eldönteni, mit kell tenni akkor, amikor mind a ketten egyazon ellenség ellen jöttek ki tiltakozni. A vörös csillag mindennapos viseléséért pénzügyi jóvátétellel járó pereket nyerő Vajnai kisebb győzelmet aratott azzal, hogy a 444-es kollégánkat (bocsánat, természetesen ők függetlenújságírók, mi alantas propagandisták vagyunk) átmagyarázták a sorfalon, de ez volt az egyetlen győzelmük ma este, hiszen Gül Baba kistermetű szoborához csak azután férhettek hozzá, hogy elmondják neki, miért nem kedvelik minden törökök miniszterelnökét, miután az IG elhagyta a helyszínt. Nagy idők, nagy emberek…

Hogy mégis miért nem értik meg egymást, arra jó példa a következő szentencia: a baloldal nem azért tüntetett, mert a magyar miniszterelnök nem engedett be egy muszlimot, hanem azért, mert beengedett, és ezt néhány magyar jobboldali nehezményezte, miközben ők azért nem engedték volna be, mert az nem tartja tiszteletben az európai értékeket.

Legalább senkit nem érdekelt az egész.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS