Kiskirályok gazdagodtak, aztán felszívódtak, de a méreg itt maradt

A rendszerváltás vad időszakában a helyi kiskirályok fillérekért vásárolták fel az ipartalepeket, cégeik azóta felszívódtak, a mérgek azonban azóta is kezeletlenül mérgezik a környezetet, a talajt, a vizet, az embereket. A probléma azonban csak azokat érinti, akik ilyen környéken élnek, megbetegedtek, meghaltak vagy itt nevelik föl gyermekeiket. Mivel jelenleg a szennyező inkább lelép, mint fizet, a kármentesítés az adófizetőkre hárul. A jogszabályok hiányossága miatt ráadásul ez bárhol előfordulhat, ahová káros anyagokat kezelő cég települ. A Mérgezett örökségünk című kiadvány készítőivel beszélgettünk.

A kolontási vöröiszap-katasztrófa, vagy az Illatos úti hordók körüli botrány minduntalan fölveti a kérdést, hány ilyen elszennyezett terület, időzített vegyi bomba van még az országban – írja a GreenPeace legújabb kiadványa, amely hazánk elszennyezett ipartelepeiből, elfelejtett lerakóhelyeiből gyűjtött össze egy csokorra valót. Ez a rendszerváltás óta akuttá váló probléma, – azaz, hogy a felelőtlen tulajdonos egyszerűen meglép a felelősségrevonás elől -, csak azokat érinti, akik ilyen terület környékén élnek, megbetegedtek, meghaltak, szennyezett vizet isznak, vagy azzal locsolják a növényeiket, szennyezett vidéken nevelik föl a gyermekeiket. A szabályozás hiányosságai miatt – azaz, hogy jelenleg a szennyező helyett az az adófizető fizeti meg a kármentesítést – azonban ilyen eset bárhol előfordulhat, ahová veszélyes anyagokat kezelő cég települ. A kiadvány bemutatója kapcsán Simon Gergelyt, a GreenPeace kampányfelelősét, vegyianyag-szakértőjét kérdeztük.

Simon Gergely: fizessen a szennyező; Fotó: PestiSrácok.hu

A szennyező helyett az adófizető fizet

Simon Gergelytől, a GreenPeace kampányfelelősétől arról érdeklődtünk, a „mérgezett örökség” hátrahagyói rendszerint eltűnnek, mint szürke szamár a ködben, mit tehetnek az örökösök. Simon Gergely elmondta, két fajta örökségről beszélhetünk, egyrészt a régi kommunista időkből, illetve a privatizáció vad időszakából ránkmaradt szennyezésekről, amelyeknek valóban nincs más gazdája, mint az állam. A szennyezések másik formája abból ered, hogy a mai napig nincs rászorítva a szennyező, hogy fizessen az általa okozott kárért. Simon Gergely hangsúlyozta, jogszabályi változásokra lenne szükség, és ezekről már a kolontári vöröiszap-katasztrófa óta számtalan ígértet hangzott el. Ez a koncepció azt jelentené, hogy a cégeknek a bankoknál kellene fenntartaniuk egy olyan biztonsági alapot, amely biztosítékul szolgálna arra az esetre, ha csődbe mennek, vagy baleset történik, és ne közpénzből kelljen mindig megoldani ezeket az ügyeket.

Megjegyeztük, valójában az állam is érdekelt abban, hogy ne adóforintokból kelljen finanszírozni a kármentesítést. Simon Gergely ezzel kapcsolatban elmondta, mind a GreenPeace, mind az ombudsmani hivatal dolgozik olyan javaslatcsomagon, amely azzal foglalkozik, hogyan működhetne a szennyező fizet-elvét megvalósító jogszabály a gyakorlatban. A kampányfelelős hozzátette, a hatósági visszajelzések is arról számolnak be, hogy a jogszabályi keretek miatt nem tudnak hatékonyan fellépni a szennyezőkkel szemben. A kiskunhalasi példa is remekül illusztrálja ezt a helyzetet, ahol ott vannak a mérgező anyagokat tartalmazó hordók, a hatóság is megállapította, hogy rohadnak, szennyezik a környezetet, de a különböző határozatok kiküldésén túl nincsenek egyéb eszközei.

Mindennapi szennyezéseink

Az összefoglaló kiadványról szólva Simon Gergely elmondta, 15 olyan helyszínt válogattak össze, amelyekre a sajtó is nagyobb figyelmet fordított. A régi esetek mellett új ügyeket is bemutatnak, mint Balassagyarmat esetét, ahol a volt KŐPORC-telephely miatt a városban a határérték közel félezerszeresével magasabb a rákkeltő anyagok jelenléte. A Heves-megyei Berva-völgyben több ezer négyzetméteren van a határérték felett a talajban és a talajvízben szénhidrogén. Törökbálinton a Mechanikai Művek környékén nehézfémek, oldószerek vannak a talajban. Kunszentmártonban a volt szőrmegyár miatt van jelentős a formaldehid-szennyezés. De épületes példája lehet a helyzetnek Soroksár, ahol a hatóság úgy adott ki építési engedélyt , és úgy nyilvánított szennyezés-mentesnek egy területet, hogy a határérték ezerszeresét meghaladó mennyiségű dioxin van a talajban. A betelepülő lakosok viszont csak később szembesültek, hogy el van szennyezve a talaj alattuk, a hatóság pedig pénz híján tehetetlen. Simon Gergely megjegyezte, jó előjel, hogy a kormányzat 26 milliárd forintot különített el barnamezős beruházásokra és kármentesítésre, de ennél sajnos sokkal többre lenne szükség.

Országos károsanyag-körkép; Forrás: GreenPeace

Játszótér a szennyezett terület mellett

Arról is érdeklődtünk, vannak –e pénzben, vagy egészségügyi szinten kifejezhető adatok a szennyezés mértékére. Simon Gergely elmondta, Soroksáron ott játszanak a gyerekek szemben a szennyezett területtel, a telekhatár egyik része életveszélyesnek van minősítve, nem valószínű, hogy öt méterrel arrébb olyan egészséges lenne a környezet. Kimutatások azonban nincsenek, de feltehetően százmilliárdokra lenne mérhető az ország károsanyag-mentesítése.

Forrás: GreenPeace/PestiSrácok.hu; kezdőkép: PestiSrácok.hu