Amint arról portálunkon is folyamatosan beszámoltunk, nemrégiben Budapest volt a házigazdája a 45. Sakkolimpiának. Minden idők egyik legnagyobb hazai sporteseménye hosszú idő után ismét a középpontba helyezte hazánkban is ezt a remek sportágat, amelynek ráadásul az egyik legeredményesebb nemzete vagyunk. Néhány héttel az esemény után arra kértük Dr. Polyánszky Zoltánt, a Magyar Sakk Szövetség elnökét, hogy értékelje a sakkolimpia eseményeit, válogatottjaink szereplését, és természetesen kikértük a véleményét a sportág honi helyzetével és jövőjével kapcsolatban is.
– Néhány héttel az olimpia után már időszerű lehet a kérdés: milyen visszajelzéseket kapott a sportág nemzetközi közösségétől a budapesti olimpiával kapcsolatban?
Szerettek itt lenni. Egy dekoratív, jó légkörű, tágas teremben versenyezhettek egy csodálatos városban, ahol a pihenőnapon rengeteg program várta őket Polgár Judit fesztiváljától a sakkozóknak szervezett futballtornán át Portisch Lajos koncertjéig. Úgy gondolom, hogy Magyarország kiváló házigazda volt, mindent megtettünk a sportolókért és a vendégekért, ami tőlünk telt.
– Az előzetes elvárásokhoz képest miként értékeli a szervezést és a lebonyolítást?
Az esemény főszervezője a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség volt, a szervezésben tapasztalt nehézségekről elsősorban ők tudnak nyilatkozni. A Magyar Sakk Szövetség a szervezéshez a sportszakmai tartalmat kellett hozzáadja, a lebonyolításban pedig elsősorban a szurkolói- és kereskedelmi zónáért, az ún. expóterületért volt felelős, valamint a magyar nyelvű közvetítésért.
Több mint tízezer látogatót regisztráltak, minden nap telt ház volt a szurkolói zónában, 2500 gyerek fordult meg Polgár Judit Sakkpalotájában, nagy létszámmal zajlottak a kísérőesemények és másfél millió megtekintése volt a magyar nyelvű videóinknak.
Vidéki szurkolói zónáinkban is folyamatosan nagy élet volt. A sportág megmutatta, hogy népszerűségében, az események követésében, valamint az amatőr játékosok számában – a futballt kivéve – felveszi a versenyt a látványsportágakkal.
– Rendező országként három-három csapatot indíthattunk. Milyennek ítéli válogatottjaink általános szereplését, illetve helyezéseit?
Sajnos meglepetést nem tudtunk okozni, pedig nagyon közel volt. Így is elmondható, hogy a férfi „A” válogatott végig az élmezőnyben harcolt és Európa legjobbja volt. Végül ugyan „külső körön”, a svájci párosítási rendszer sajátosságainak „köszönhetően” megelőztek minket egyes európai országok a tabellán, de a szakmai produkciót mérő ún. teljesítménypontszámunk mindegyiküknél magasabb volt, ebben csak más kontinensek országai előztek meg bennünket.
A férfiaknál elsősorban Gledura Benjámin és Rapport Richárd, a nőknél Karácsonyi Kata és Gaál Zsóka eredménye emelendő ki, de figyelemre méltó volt a visszatérő Lékó Péter egyre magabiztosabb játéka és a sokadik olimpiáját játszó Vajda Szidónia stabilitása is.
Nincs okunk szégyenkezni, de ha magasabb babérokra törünk, ahhoz még erősödni kell. Sajnos ebben is meglátszik a sportág évtizedes alulfinanszírozottsága.
– Amilyen sokkhatás volt Rapport Richárd korábbi országváltása, olyan örömteli fejlemény volt mostani visszatérése. Sportszakmai értelemben, vagy az emberi oldalát nézve tekinti nagyobb sikernek Rapport hazahozatalát? Végleges-e ez a visszatérés?
Az életben semmi nem végleges. Ricsivel két évre szerződtünk, a 2025-ös EB-n és a 2026-os sakkolimpián biztosan velünk lesz, de mindkét fél azt reméli, hogy utána is. A sportszakmai és az emberi oldalt nem lehet összemérni, úgy vélem, hogy minden szempontból mérföldkő a hazatérése.
– Még egy nagy visszatérője volt első számú férfi csapatunknak, Lékó Péter személyében. Az ő jövőbeni szerepvállalásáról mit lehet tudni? A történelmi, hazai rendezésű sakkolimpia tiszteletére egyszeri alkalom volt, hogy asztalhoz ült, vagy a jövőben is számíthat majd rá a magyar sakkválogatott?
Lékó Péter visszatérése emberi oldalról még nagyobb szenzáció, mint Rapport hazajövetele, miután Péter lényegében már visszavonult és álmában sem jutott eszébe a válogatottban sakkozni. Ősz folyamán egyeztetjük a továbbiakat, én bizakodó vagyok, szerintem Péterben újra van küzdőszellem, de csak csapatban!
– Remek kezdeményezés volt, hogy mind a nyílt-, mind pedig a női mezőnyben U25-ös sakkozók alkották C-csapatunkat, akik így jelentős nemzetközi versenyrutinnal tudtak felvérteződni. Közülük – illetve természetesen a B-csapatok tagjaira is vonatkozik a kérdés – kik lehetnek közép- és hosszú távon az új Portisch Lajosok, Ribli Zoltánok, Sax Gyulák, Almási Zoltánok, Lékó Péterek, illetve Polgár Juditok, Mádl Ildikók, vagyis a magyar sakkválogatottak erősségei?
Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Sok függ attól is, hogy az olimpia hatására vagy attól függetlenül ki folytatja professzionális szinten a sakkot, és ki megy egyetemre, vagy civil munkát végezni. Ez motiváció és anyagi helyzet kérdése is. A C-csapatokból igazságtalan lenne kiemelnem most egyik vagy másik fiatalt, de azt is mondjuk el, hogy a legerősebb 25 év alatti játékosok nem ott játszottak, hanem följebb, gondoljunk Gledura Benjáminra, Kozák Ádámra, Gaál Zsókára, Karácsonyi Katára és Demeter Dorinára!
– India uralma mellett láthatóan sakkban is nyílik az olló, növekszik a magas szintű sakk-teljesítményre képes nemzetek száma. Milyen módon lehet megőrizni évszázados helyünket a nemzetközi élmezőnyben, és mi az, amit ehhez a szövetség hozzá tud tenni?
Egyre keményebb a verseny, ezért sem tartom rossz eredménynek, amit elértünk.
A szövetség feladata elsősorban az, hogy a válogatottaknak megfelelő finanszírozást, a következő generációnak megfelelő edzés- és versenytámogatást adjon. Ez részben szakmai- és szervezési kérdés, részben pedig pénzkérdés. Rengetegen sakkoznak nálunk, de a tehetségkiválasztásban és a nemzetközileg versenyképes képzésben lemaradásban vagyunk.
Az utánpótlásnevelés megerősítése nélkül nem képzelhető el következő nagy generáció.
– Az olimpiai rendezésnek, és a két szuperklasszis visszatérésének köszönhetően kicsit végre ismét reflektorfénybe került a sportág Magyarországon is. Milyen módon lehetne ezt a megnövekedett figyelmet megtartani a jövőben?
Például úgy, ha Ön gyakran megkérdez engem, hogy mi újság a sakkban! A sakkolimpia kapcsán meg tudtunk szólítani állami és cégvezetőket, médiaszemélyiségeket és egyéb hírességeket, illetve a televízió és rádiócsatornák is megtapasztalhatták, hogy a legkevésbé sem unalmas a sakkról riportot, interjút készíteni. Törekedni fogunk a médiaérdeklődés fenntartására, de talán a legnagyobb lehetőséget a közösségi médiába való jobb beépülés jelentheti. Ehhez tartalomgenerálás és influenszerek kellenek.
– Végezetül elnök úr engedjen meg egy személyesebb kérdést is: mint a Magyar Sakk Szövetség elnöke, milyen – a sportágra vonatkozó – személyes célokat kíván megvalósítani elnöki mandátuma idején?
Rapport és Lékó visszahozatala mérföldkő volt a sportág életében. A következő lépés a sportág szakmai és működési feltételeinek rendezése, hogy finanszírozásban is azon a polcon legyen, ahol a társadalmi megbecsültsége és a tömegvonzó képessége van. A harmadik pillér egy széles szakmai bázisra alapozott, hitelesen beárazott és jól prezentálható, középtávú utánpótlás-nevelési koncepció megalkotása és ennek nyomán programok elindítása. Ebből 8-10 év múlva lesz valami, hiszen ezeknek megvan a kifutási ideje, az én mandátumom pedig csak 2027-ig szól. Ám ha el tudunk indulni ezen az úton, akkor nyugodt lelkiismerettel adom át a stafétát.
Vezető kép: Kapás Gergő – Magyar Sakk Szövetség
Facebook
Twitter
YouTube
RSS