Pesti Srácok

Zelenszkij betiltja a saját nyelvét is, Brüsszel pedig tapsol hozzá

Zelenszkij Putyin rezidenciája elleni dróntámadással igyekezett "segíteni" a békét
Zelenszkij Putyin rezidenciája elleni dróntámadással igyekezett "segíteni" a békét
Fotó: Efrem Lukackij

Miután az ukránok összehoztak egy kamulistát a "védett nyelvekről", azonnal le is töröltek róla egy párat. Persze, sokat nem számít, hogy Zelenszkij éppen melyik nemzetiségnek engedné meg elvben az anyanyelv használatát, ha a valóságban így is nyelvrendőrökkel üldözik azt, aki nem "ukránul" beszél az utcán.

Ukrajnában mindent szabad, de legfőképpen befogni a pofánkat. A nyelvtörvényt nyelvrendőrökkel betartató soviniszta maffiaállam persze csinál látszatintézkedéseket, hogy jópofizzon Brüsszelnek, de Zelenszkij kormánya a valóságban olyan kisebbségellenes politikát folytat, hogy arra még a németek is csettintenek.

Zelenszkij országa egy képen
Zelenszkij országa egy képen

A látszatintézkedések egyik legpofátlanabbika az volt, hogy miután a nyelvtörvénnyel ellehetetlenítették az anyanyelvhasználati jogot, létrehozták az úgynevezett "védett nyelvek listáját". Hogy ez mit takar? Tulajdonképpen semmit. Elviekben annyit, hogy akinek az anyanyelve szerepel rajta, az megszólalhat az utcán úgy is, ha nem ukránul beszél.

Persze ezt sem vették komolyan, hiszen a "nyelvi ombudsmanok" feladata éppen az lett, hogy figyeljék, ki az, aki nem az államnyelven kér egy kiló kenyeret a boltban. De emellett az anyanyelvi oktatás a listán szereplő nemzetiségek (így a magyarok) számára is tiltott maradt, a kisebbségellenes rendeleteket ugyanis továbbra sem vonták vissza.

Zelenszkij trükkje

A lista egyetlen feladata tehát az volt, hogy Brüsszel felé felmutathassák: ők igenis jól bánnak a kisebbségekkel, és tekintve, hogy Brüsszel tele van idiótákkal (vagy még nagyobb sovinisztákkal, hála a Baltikum csivaváinak), arra tökéletesen elég is volt, hogy el tudják adni Kijevet a jogállamiság bölcsőjének.

De ezen is módosítottak. Lekerült ugyanis a listáról az orosz nyelv, azaz a legnagyobb ukrajnai kisebbség tagjai ezentúl nem szólalhatnak meg az anyanyelvükön (aminek egyébként az ukrán csupán egy tájszólása, de ebbe most ne menjünk bele). A döntés egyébként még kijevi mércével mérve is meredek, az ukrán alkotmány 10. cikkelye ugyanis garantálja „az orosz nyelv, valamint az ukrajnai nemzeti kisebbségek egyéb nyelveinek szabad fejlődését, használatát és védelmét”.

Jogállam

Mindezen persze nem lepődünk meg, ismerjük Zelenszkij kormányának működését, és azt is, hogy bármit is tesz a maffiaállam, ahhoz az eurokaták tapsikolni fognak. Igen szép kilátásokkal kecsegtet tehát minden nemzet számára, ha ez a rablóbanda bekerül az unióba. Azt pedig még nem is említettük, hogy Zelenszkij anyanyelve az orosz, és kampányának sarkalatos pontja volt, hogy éppen "ukránul tanul", tehát a zenebohóc nem csak nekünk magyaroknak tiltja meg az anyanyelvhasználatot, hanem saját magának is...

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.