Ez a Tisza kongresszus tényleg egy nagy csőd volt
Szerettük volna elemezni a zsebmessiás nagykanizsai önimádó szeánszát, de nem volt miről beszélni. Vajon milyen országot szeretnének a szektások? Aranyalma, szóló szőlő, ingyen sör? Tisza kongresszus, a semmitmondás rendezvénye.
Nagy bulinak próbálták beállítani, az új és végleges nagy rendszerváltás előhírnökének, ám a Tisza kongresszus minden volt, csak nem ez. A hét elején felvett Kocsmai igazságokban arra kerestük a válaszokat, hogy ilyen semmitmondó, üzenet nélküli kínlódással vajon milyen országképet festettek le maguk előtt a tiszások? Vajon mennyien mondhatták erre az eseményre, hogy jól sikerült?
A Tisza kongresszusa inkább egy bingópartira emlékeztetett
Az biztos, hogy egy 30 évvel ezelőtti bingópartin is nagyobb hangulat lehetett, ám nem csak az üres széksorok mutatták a tiszás kifulladást, hanem Magyar Péter erőtlen, de ennek ellenére izzadásig erőltetett üres beszéde is. Volt persze örök élet, ingyen sör, New Deal, de még az ígéretek se hangoztak túl biztatóan, még ahhoz is kevés volt a képzelőerő, hogy nagyot mondjanak. Szerencsére arra már nem maradt energia, hogy a 106 egyéni jelöltet bemutassák a közönségnek, elvégre minek azt egy országgyűlési választás előtt. Tudjuk, hogy a Tisza Pártnak tíz hozzáértő embere sincs, látjuk az EP-ben és a Fővárosi Közgyűlésben azt a szerencsétlenkedést és hozzá nem értést, ami ország-világ előtt nevetségessé teszi őket. Azóta legalább sikerült egy pornószínésznőt behozni a csapatba, így most már nagyobb eséllyel vágnak neki annak, hogy bebizonyítsák, kormányzóképes erő a Tisza Párt. A többség azonban nem így gondolja.
