Kontra: Mező Gábor, a PS főmunkatársa a feltáró újságírás (tökéletesen elhallgatott) mestere

Miközben az elvtársak és szellemi szövetségeseik szüntelenül harsogják, hogy a rendszerváltozás után három évtizeddel már nincs kutakodni való a kommunista múlt homályában, azért biztos, ami biztos alapon hallgatják el a létező szocializmus működtetőinek, valamint szellemi örököseinek tevékenységét kutató kollégánk, Mező Gábor tevékenységét és eredményeit. Ezúttal azonban a kontra.hu szerkesztősége hívta fel a figyelmet az immár életművé dagadó, vitán felül hiánypótló írói, kutatói munkára.

Mező Gábor véleményem szerint a legjobb magyar újságíró. Azaz inkább szerző. Nála a tartalom és a háttérmunka olyan minőségű, hogy a stílus elemezgetésére nem is jut energia. Fel a kezeket, aki rendszeresen olvassa! És hogy hogy működik a hazai cancel culture? Hát pont így. Ami még szomorúbb, hogy akár tudatosan vagy akár csak hanyagságból, de a saját oldalunkon is jelen van – mindjárt meglátjátok, hogyan.

– fogalmaz a Kontrán megjelent írásában Ódor János László, aki kiemelte, hogy Mező Gábor kollégánk eddigi eredményeire alapozva már két önálló kötetet is megjelentetett (A média lenyúlásának titkos története; Ellopni a lelket, megtörni a testet – Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban).

Mező Gábor szívügye ugyanis a Kádár-korszak sokszor ma is élő, de mindenképpen majdnem-kortárs idoljainak és tabuinak döntögetése. Kivételezett, felemelt és elnyomott művészek, besúgók, közéleti személyiségek, politikusok, üzletemberek – és a belőlük leszármazó, velünk élő EU-demokratikus elit. Oldalának, A Hálózatnak ebben a pillanatban a YouTube-on 88, a Facebookon 2227 követője van. Nem elírás: méltatlanul kevés, ne is hasonlítgassuk inkább senkihez és semmihez.

– summázta a kijózanító számokat a szerző.

Belekötni nem nagyon tudnak, “felemelni” nem merik, akkor inkább maradjon a kínos csönd – hátha nem veszi észre senki. A módszer működik is. Pedig amit Mezőék csinálnak, talán arról kellene szólnia az újságírásnak: kutatásokra, tényekre alapozott feltáró munka olvasmányos formában. És persze kőkemény tabu- és bálványdöntögetés. Az Apró-, Gyurcsány- vagy Bauer-féle történeteket már azért sokan ismerjük, vagy legalábbis hallottunk róluk. De ott azért sokan felszisszentek, amikor Mező olyan népi hősöket vett a szájára, mint Popper Péter, aki állambiztonsági tiszteket oktatott és “galerik” ellen küzdött napi munkája során Faludy György, aki Mindszenty bíboros ellen (is) uszított, és a magyar–román barátságról álmodozott Bródy János, aki nyíltan kitagadta pályatársait, pl. az URH-t, az Orgazmust, vagy a Bizottságot, Koncz Zsuzsa, aki Bródyékkal együtt a kádárista Béketanács aktív (és beházasodott) tagja volt, Boros Lajos, aki a Hanglemezgyár cenzoraként Galláék albumát Erdős Péter helyett is gyereklemezzé minősítette le, Bochkor Gábor, aki külkeres-hírszerző családi háttérrel válhatott sikeres médiaszemélyiséggé, Geszti Péter, akit a szintén bekötött, külkeres szülők segítségével a tévébe “belöktek”, aztán csak ottmaradt vagy Janikovszky Éva, akinek férje, Janikovszky Béla saját előző feleségét elmegyógyintézetbe záratta, közös gyereküket elraboltatta – miközben már együtt volt a későbbi meseíróval…

– emlékeztet Ódor.

Tudjátok, az a jelenség, amikor valaki már “olyan jókat mond”, vagy “akkora művész”, hogy inkább ne is beszéljünk róla. Meg később megváltozott. Mert ugye akkoriban csak ez volt, ezeken nőttünk fel, és nagyon kellemetlen azzal szembesülni, hogy gyerek- vagy fiatalkorunk kedvencei is akár szépen beágyazott rendszeremberek lehettek. Értem én, de ezekről akkor is tudni kell. Azaz tudni kellene.

– fogalmaz a portál.

Forrás: kontra.hu; Fotó: hamvasintezet.hu