Pesti Srácok

Kosik Kristóf, Radics Béla gitárjának megtalálója a Polbeatben, akinek minden politikusról eszébe jut egy zene és egy idézet (videó!)

Különleges vendége volt a Polbeat legutóbbi adásának: Kosik Kristóf ügyvéd és zenész magával hozta a magyar rockzene talán legnagyobb hatású megalapozójának, a fiatalon meghalt Radics Bélának az évtizedek óta elveszettnek hitt, nemrégiben előkerült gitárját is. A legendás Gibson nemcsak ott pihent a sarokban a beszélgetés alatt, hanem a hangját is meghallgathattuk. Emellett az is kiderült, miért hasonlít az élet a rockzenéhez.

Szokatlan, de érdekes zenei párhuzamok merültek fel a beszélgetésben, amelyben természetesen nem lehetett és senki nem is akarta megkerülni a közelgő EP-választások témáját. Kosik Kristóf kifejtette, hogy a rocker szemléletmód a kitartásról, a küzdőképességről és az őszinteségről szól, amely a hátrányoknak is az előnyeit próbálja meglátni. Ezt állította szembe a Polbeat vendége a safe space-ek pátyolgatós, hipertoleráns, valóságtól elrugaszkodó hópehely-világával, amelyet a liberalizmus igyekszik kiterjeszteni mindenre. A magyar rocktörténetben otthonosan mozgó zenész-ügyvédnek a jelentősebb ellenzéki szereplőkre is kapásból volt egy-egy jellemző idézete híres dalokból, így lett Gyurcsány Ferenc a Mr. Alkohol, Szél Bernadett a P. Mobil Lámpagyár című dalából nem kevés iróniával kölcsönözve „a fény az éjszakában”, Hadházy Ákos pedig a Piramis Kóbor angyala, aki mindig alulmarad, és csak akkor nyerhet, ha maga ellen fogad.

Természetesen a másik „vendég”, a híres gitár sem maradt szerep nélkül. A hangszert másfél évtizedes kutatással előkerítő Kosik Kristóf a műsor közepén meg is mutatta, mit tud az 1961-es Gibson, amely még úgy is igencsak értékes lenne, ha nem egy kivételes képességű gitáros koptatta volna annak idején. Még az előkerült és megjavított gitár vállpántja is eredeti, és ugyanazzal a pengetővel szólaltatták most meg, amellyel Radics Béla játszott a Taurus zenekar 1972. május 1-jei, Ifjúsági Parkban tartott koncertjén.

Ha már itt volt a hangszere, természetesen szóba kellett jönnie Radics Bélának is, aki egyszerű munkás származása ellenére túl tehetséges és önerőből túl népszerű volt ahhoz, hogy ezt eltűrje a kommunista államhatalom. A legendás gitáros zenei előmenetelét ellehetetlenítette, ezzel egész életét tönkretette az eszközeiben puhuló, de a szándékaiban változatlanul kíméletlen kádári diktatúra. Az elszánt önképző Radics Béla végül csaknem húszévnyi zenei pályafutás után, nagylemez nélkül, fiatalon halt bele az alkoholizmusba, amely a korabeli szállóige szerint az egyetlen lehetséges út volt az értelmiség – és úgy látszik, az ellehetetlenített zenészek – számára is. Némi elégtétel lehetne, ha a némileg átalakított, híres gitárját signature modellként gyártaná majd a Gibson – ezt már kezdeményezték is a gyártónál. További részletekért nézze meg a teljes beszélgetést!

PestiSracok facebook image

Polbeat minden kedden este 19 órakor élőben közvetítve a Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőből (Budapest, II. kerület, Bem rakpart 53., a Margit híd budai hídfőjénél).

A videót készítette: László Petra és Susánszky Mátyás

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.