A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nem csak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és kitárja karjait mindenki felé – mondta a Magyarországnak szóló üzenetében Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén. A Szentatya arról is szólt, a magyarok tiszteletből nem mondták ki Mária nevét, hanem úgy szólították meg, mint a királynét. “A „Boldogasszony, régi nagy pátrónátok” kísérjen és áldjon meg benneteket! Veletek és értetek mondom: Isten áldd meg a magyart!”
Budapestre érkezett Ferenc pápa, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson vett részt a magyar fővárosban. A vasárnapi ünnepi zárómise délelőtt fél 12-kor kezdődött a Hősök terén, az egyházfő pápamobilon szelte át a várost, itt került a legközelebb a hívekhez, akiket ellenőrzött beléptetési rendszeren keresztül engedtek be a területre. Mintegy 75 ezren regisztráltak a délelőtti misére, de regisztráció nélkül is részt lehet venni az eseményen. A misét megelőző napon Ferenc pápa üzent az őt váró híveknek a Twitteren, az egyházfő azt írta:
Holnap megkezdődik apostoli utam Budapestre és Szlovákiába. Kérlek, kísérjetek imádsággal, és ezt a látogatást olyan hős hitvallók közbenjárására bízom, akik az ellenségeskedés és üldöztetés közepette tanúságot tettek az evangéliumról ezeken a helyeken.
Hivatásunk, hogy híd legyünk
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek köszöntőjében arról beszélt, a vasárnapi szentmise „nagyon erős szimbólum, amely kifejezi egységünket Krisztus körül, Szent Péter utóda vezetésével, az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel és valamennyi hívővel”. Mint kiemelte, az ökumenikus jelenlét kifejezi a kereszténység közös vágyát minden megkeresztelt ember egysége iránt, ezért is külön öröm I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka jelentése. A bíboros hozzátette,
az a tény, hogy jelen vannak a nem keresztények is, különösképpen a zsidó vallás képviselői, de olyanok is, akiknek más a világnézetük, számunkra az idők élő jelét mutatja, vagyis az Egyház hivatását az emberek között, hogy Krisztus küldötte legyen a nemzetek számára. Ő maga, Jézus Krisztus az élő vizek forrása, aki beteljesíti a zsoltár eszkatologikus ígéretét: “Minden forrásom belőled fakad”.
Erdő Péter arról is szólt, „Budapest, Magyarország és Európa szívében a hidak városa. Kiemelte,
hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között.
Ki vagyok én a számotokra?
Ferenc pápa prédikációjában felidézte, Fülöp Cezáreájában Jézus megkérdezi a tanítványaitól: „Hát ti mit mondotok,
Az Úr ma is rászegezi a tekintetét mindannyiunkra és személyesen felteszi nekünk a kérdést: „Ki vagyok én valójában a te számodra?” Ki vagyok a te számodra? Ez egy olyan kérdés, amely mindannyiunktól nem csupán egy pontos választ vár el a katekizmus alapján, hanem személyes, életünkkel adható választ.
Isten a megtört kenyér
A Szentatya szerint a tanítványi kapcsolat megújulása három lépcsőben megy végbe bennünk. Az első Jézus megvallásának, hirdetésének helyes módja. Mint kifejtette,
mi is szeretnénk egy olyan Messiást, aki hatalommal rendelkezik és nem egy keresztre feszített szolgát. Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten. Ezt nem szavakkal teszi, hanem kézzelfoghatóan, megmutatva, hogy Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet. Sokféle ünnepléssel vehetjük körbe, de az Úr mindig ott marad, egy kenyér egyszerű formájában, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk és megegyük. Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen.
A kereszt sosem divatos
Ferenc pápa elmondta a második lépés a döntés Jézussal. Mint kifejtette,
a kereszt sohasem divatos: napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz. A kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk, amint „az Isten szerinti gondolkodás” összeütközik az „emberi gondolkodással”. Az egyik oldalon ott van Isten logikája, amely az alázatos szeretet. Isten útja távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig. A másik oldalon viszont ott van az „emberi gondolkodás”, a világ logikája, amely ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi
Úgy vélte,
velünk is megeshet, hogy „félretesszük” az Urat, a szívünknek egyik sarkába, de közben vallásosnak és jónak tartjuk magunkat, tovább járjuk a magunk szabta utat és nem engedünk Jézus logikájának. Ő azonban velünk van ebben a belső küzdelemben, mert azt szeretné, ha az apostolokkal együtt az ő oldalára állnánk.
A Szentatya hangsúlyozta,
engedjük, hogy Jézus, az élő kenyér, kigyógyítson a bezárkózásból, megnyisson az osztozásra, feloldja merevségeinket és magunkba zárkózásunkat, hogy megszabadítson abból a bénító szolgaságból, amikor csak saját képünket védjük, és elvezessen oda, ahova ő akar.
Jézus nyomában
A harmadik lépéssel kapcsolatban Ferenc pápa elmondta, az egyet jelent azzal, hogy Jézus nyomában járunk. Hozzátette, a keresztény útja nem a siker ostromlása, hanem éppen azzal veszi kezdetét, hogy „hátralépünk egyet”, s ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk. Jézus nyomában járni azt jelenti, hogy
járjuk az élet útját azzal a jézusi bizalommal, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ugyanazon az úton járunk, mint Mesterünk, aki szolgálni jött és nem azért, hogy neki szolgáljanak. Azt jelenti, hogy minden nap odalépünk testvéreinkhez. Az Eucharisztia indít erre bennünket, hogy érezzük: egy test vagyunk, amelyet megtörnek a többiekért.
Beszéde végén úgy fogalmazott, „ez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy út végét jelenti, de legyen még inkább egy kiindulópont. Ha Jézus nyomában járunk, ez arra hív bennünket, hogy előre nézzünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát, és hogy minden nap újra ébredjen bennünk a kérdés, amit Fülöp Cezáreájában az Úr feltett a tanítványainak: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?
Ferenc pápa szavai a magyaroknak, Magyarországnak
Ferenc pápa az Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjének végén köszönetet mondott „a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretnék magamhoz ölelni különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik valamennyien a teljes egység irányába haladunk”. Külön köszöntötte Bartolomaiosz pátriárkát.
Amikor újfent hálámat fejezem ki az engem fogadó állami és vallási vezetőknek, szeretném kimondani: „köszönöm” nektek, Magyarország népe
-fogalmazott.
Híd a múlt és jövő között
A Szentatya arról is szólt, a himnusz, amely végigkísérte a kongresszust, így szól: „a kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga”.
Ezt kívánom nektek: legyen a kereszt számotokra a híd a múlt és a jövő között. A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nem csak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban. Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők. Isten éltessen!
-mondta.
Isten, áldd meg a magyart!
Az Úrangyala imádság előtt Ferenc pápa arról beszélt,
régen ti, magyarok tiszteletből nem mondtátok ki Mária nevét, hanem úgy szólítottátok meg, mint a királynét. A „Boldogasszony, régi nagy pátrónátok” kísérjen és áldjon meg benneteket! Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket. Veletek és értetek mondom: Isten áldd meg a magyart!
A misét és a hozzá kapcsolódó eseményeket fél 12-től élő videós közvetítésben követhetik Olvasóink a PestiSrácok.hu-n!
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS